Mintha nem volna elég bajunk, még ég és föld is összeszakadt. És ki az, aki odaszorult a szakadó ég és föld közé? Naná, hogy mi.
Orbán pár éve azt mondta, „égnek és földnek kell összeszakadnia”, hogy meginogjon bizalma Matolcsyban.
Erre tessék. Mégis inog. Ld. erről: Eppur si muove. Nem tudni, az (árstoppolt) tojás volt-e előbb, vagy az (árstoppolt farú és hátú) tyúk illetve csirke. Mármint Orbán bizalma ingott meg előbb Matolcsyban, vagy Matolcsyé Orbánban? Mindkettőre vannak jelek, de földi halandó nem igazodhat el az istenek világában. Én már a Walkürbe is bele szoktam zavarodni Wagnernél. Ezek ketten legalább nem énekelnek olyan hangosan. Egyelőre.
Kiderült, hogy a miniszterelnök jobbkeze (Matolcsy) mégiscsak nagyon jól tudja, mit csinált a bal, vagyis Orbán kormánya. És nem tetszik neki, ezt kifejtette a parlament gazdasági bizottságában. Szegény fideszes bátrak legszívesebben ellenőrizték volna, Matolcsy még az ő kutyájuk kölyke-e, vagy kiiratkozott a szellemi- és vérközösségből. Sajnos mégsem lehet azt mondani egy bizottsági ülésen, hogy a bankelnök lesz szíves letolni a gatyáját, pedig így meg lehetne bizonyosodni arról, eltűnt-e a szittya keleti eredetet bizonyító piros pötty a fenekéről. Gatyaletolási opció híján a kormánypárti képviselők nem tudhatták, mindez Orbán valamilyen titkos terve alapján történik, vagy a felségsértés kritériumait meríti ki.
Ez a botrány is a szankcióktól lehet. Minden rossz attól van. Itt van például a benzinhiány. Hétfőtől életbe lépett a nyersolajra kivetett szankció, kedden mindjárt be kellett jelenteni, hogy a hiány miatt le kell venni az ársapkát a benzinről. Ez olyan trükkös szankció, hogy ránk nem is vonatkozik, mégis egyedül nálunk van az Unióban hiány. Hogy miért hiánycikk a cukor is, azt már nem tudom követni. Egy biztos: nem az árstoptól. Szerintem a sorosista baloldal megpróbált cukorral tankolni. Guruló cukorral. Benzin talán újra lesz majd, azt viszont nem ajánlom a diósbejglibe. Esetleg a mákosba, azt úgysem szeretem.
Azért lehetek ilyen értetlen, mert valószínűleg hülyülök is. Nyilván a szankcióktól. Nem, dehogy a kortól, kikérem magamnak!
Azért azt felfogom, hogy baj van. Matolcsy elsimicskult. Azt az illetlen egyszavas minősítést a miniszterelnök úrról ugyan nem idézte, de egyébként iszonyúan beolvasott. Na nem magának, aki szintén tettestárs volt, de minden jelentéktelen részletbe nem mehetett bele. Kiderült, hogy a rossz döntéseink miatt a világ legsérülékenyebb országai közé tartozunk. A termelékenység pocsék, az infláció már a háború és a szankciók előtt elkezdődött, az ársapkák csak tovább növelték. Az egész válságkezelés elhibázott.
Ezt a közgazdászok régen mondják, az egyetlen új, hogy most ő mondja. Orbán bizalmasa, a hatalom csúcsairól, a legeslegbelső körből. Már egy éve megereszt egy-egy szakmai kritikát, de nyilai ezúttal a rendszer szívét is megcélozták, legalább négy ponton.
Egyrészt kirúgta a sámlit a kormánykommunikáció alól: kimondta, hogy az infláció nem a szankcióktól van. Másrészt nemcsak az utolsó év válságkezelését, de a 2010 óta tartó teljes gazdaságpolitikai rendszert kikezdte: már 2010-től (egyébként akkor éppen ő volt az illetékes miniszter) elmaradtak a szükséges intézkedések. Ebben már nem csak a régi ellenség Vargát, vagy az új rivális Nagy Mártont hibáztatja, hanem neve kimondása nélkül magát Orbánt: nekimegy az általa forgalmazott „lokális kivétel leszünk a válságban” gondolatnak is. Ez a harmadik -talán legnagyobb- bűne, de vetekszik a negyedikkel: a rendszer alapjait képező NER-elit megszurkálásával. Közli: az általuk uralt élelmiszeriparban azért olyan rossz a termelékenység, mert „az ágazat monopolizált, nincs verseny”. Ki is tudna, merne versenyezni a kegyenc oligarchákkal! Ez az állapot (is) vezet az élelmiszerek árrobbanásához.
Akár valami összeesküvésre, titkos szereposztásra is gyanakodhatnánk, ha ez a négy seb ne volna túl mély. Nem egy köröm szakadt be. Ami sérült, az a rendszer vérkeringését fenntartó szív (a propagandagépezet, a NER nemzetmentő önképe, a lojális elit és maga Orbán). Persze, majd igyekeznek kidumálni valahogy, a sértődött Matolcsy vagy megtér, vagy ideális bűnbak lesz. A technika még nem dőlt el.
A kormánysajtó egy része először az elhallgatással próbálkozott, más része vidoran rákezdett a másoknál már bejáratott árulózásra. Bayer Zsolt nyíltan utalt Simicskára, („Te is fiam, Brutus…”), aki ugyebár rossz véget ért. A feltüzelt kommentelők máshol is teszik a dolgukat: „Soros megpróbálja felszalámizni a nemzeti oldalt…Remélem, lecsukják ezt a rohadék árulót!”
Azt nem teszik. Túl sokat, szinte mindent tud. De ami eddig elképzelhetetlen volt: a Fidesz várának vastag falai közül kihallatszik a csatazaj. A sértődés, a düh, a felelősség-áthárítás, a menekülési ösztön hangjai. Nemrég Palkovicsé, most Matolcsyé. Nem túl szépek. De hát milyen legyen, ha ég és föld összeszakad?
Bár összeszakadás témában érdemes Adyt is olvasni: „Ha összeszakad Ég és Föld,/ Mégis más lesz Magyarország./ Ez az ország mindnyájunké.”
A vers címe: „Történelmi lecke fiúknak”. Öregfiúknak is.