„Ha jelentős állami támogatásokkal sikerül megakadályozni, hogy a cégek tömegesen ellehetetlenüljenek az energiaválság miatt, akkor elkerülhető a recesszió”

Egyelőre nagyon feszes a munkaerőpiac, ismét szükség lehet a munkahelyvédelmi támogatásokra - vélekedett Perlusz László, a VOSZ főtitkára, aki úgy látja, hamarosan megállapodhatnak a felek a jövő évi legkisebb bérekről.

Nehezen indultak idén a minimálbér jövő évi emeléséről a tárgyalások. Egy ideig kormányzati felelőse sem volt a területnek. Hol tartanak most az egyeztetések?

Valóban nem használt a munkaerő-gazdálkodásnak, hogy a tárcák folyamatosan átalakulnak. Az új Gazdaságfejlesztési Minisztériumban is csak decemberben nevezték ki Czomba Sándor foglalkoztatásügyi államtitkárt, aki a kormány nevében a minimálbér emeléséről is tárgyal. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) első ülése a kinevezést követően a múlt héten megtörtént. A terület új felelősét gyakorlott szakembernek tartom, a VKF működése és a hatéves bérmegállapodási program is a korábbi államtitkársága időszakában indult. A munkavállalói és a munkadói oldal most jó esélyt lát arra, hogy idén létrejön a megállapodás a 2023. évi minimálbérről és a garantált bérminimumról. Az álláspontok már közelednek, de még akadnak nehézségek.

Milyen mértékű emelést tartanának méltányosnak a vállalkozók?

Megállapodtunk, hogy konkrét számokat csak a megállapodás aláírása után közlünk. A december végi Inflációs jelentésében az MNB 2023-ra várhatóan átlagosan 15 százalékos pénzromlással számol. A mostani bruttó 200 ezer forintos havi minimálbér és a 260 ezres garantált bérminimum akár ennyivel is növekedhetne. Emlékeztetnék ugyanakkor arra, hogy a vállalkozásokat 2021-ben és 2022-ben is súlyos csapások érték. Látszólag az infláció kedvező a vállalkozói szférának, mert magasabb árbevétellel számolhatnak. Ugyanakkor ez korántsem „tiszta haszon”, mivel korábban az átlagos energiaköltségek árbevétel-arányosan általában alig két százalékosak voltak, s a bérköltségek tették ki a kiadások legnagyobb részét, most azonban már az energia hányada sok helyen eléri a 20-25 százalékot is, így – a munkabérek mellett – ez lett a legnagyobb tétel.

Miképpen hat ez a mostani bértárgyalásokra?

Ha a recesszió elér bennünket, akkor nem az lesz a fő kérdés, hogy növekszik-e vagy csökken a reálbér, hanem az, hogy tudnak-e a vállalkozások munkát adni a dolgozóknak? Ha jelentős állami támogatásokkal sikerül megakadályozni, hogy a cégek tömegesen ellehetetlenüljenek az energiaválság miatt, akkor elkerülhető a recesszió. A munkaerőpiac ma még feszes, de az említettek miatt jöhet egy fordulat. Fontos lenne ezért a munkahelyvédelmi támogatásokat ismét meghirdetni, nehogy a jövőtől való félelem és kilátástalanság nagymértékű elbocsátásokhoz vezessen. Ha a cégek 1-2 hónapra elegendő tartalékai kimerülnek, akkor annak csőd lehet a vége. A vállalkozások energiafelhasználáshoz és energetikai modernizációjához is hozzá kell járulnia az államnak. Gazdasági szektortól függetlenül. Viszont a megemelt minimális béreket már az év elején is kifizetik, ám az infláció az év során lassan érheti el az MNB által prognosztizált átlagot. 2022-ben a minimális bérek 20 százalékkal növekedtek, ám az infláció csak őszre érte el ezt az egyébként brutális mértékét. De még mindig jobb egy, a munkavállalói elvárásoknál időlegesen kisebb minimálbér-emelés, minthogy a költségek elszaladása miatt bezárjon a munkahely, utcára küldve a dolgozókat. Ugyanakkor az is tény, hogy a munkaadók által fizetendő szocho mértéke 2016 óta évente általában 2-2,5 százalékkal csökkent, az utóbbi években mindig nyáron. 2021-ben a járványra való tekintettel elmaradt a mérséklés, így a kezdeti 27 százalék helyett, most már csak 13 százalékot kell a vállalkozásoknak fizetniük. Abban reménykedtünk, hogy 2023-ban is folytatódik az adócsökkentés, ugyanakkor Orbán Viktor kormányfő a KAVOSZ rendezvényén kijelentette, hogy a költségvetés a falnál van, például egy járulékcsökkentést már nem tud kigazdálkodni jövőre. Úgy véljük, a recessziós környezet sem lehetett volna ennek az akadálya.

Honnan lenne fedezete mégis a szocho csökkentésének?

Például a megnövekedett szja-ból, áfából származó költségvetési bevételekből. Tény viszont, hogy mérsékelte a cégek terheit, hogy a helyi iparűzési adó 2 százalékának felét a kis- és középvállalkozások megtarthatják, igaz ezzel az önkormányzatok legfontosabb adóbevételeit felezik meg, amely ellehetetlenítheti a gazdálkodásukat. Most jár le egyébként a hatéves bérmegállapodás, és a kiszámíthatatlan helyzetre tekintettel csak az egyéves megállapodás valósulhat meg, de az sem keltene meglepetést, ha csak féléves megegyezés születne. Az állami juttatások egy része ugyanakkor a minimálbérhez kötött, ezért sérülne a kiszámíthatóság, ha havonta, negyedévente kellene újraszámolni az ellátásokat. Kell tudni egy évre megállapodni, a többit pedig érdemes a piacra bízni. Idén is több cég év közben igazított a béreken, hogy meg tudják tartani a munkavállalóikat.

El tudnak képzelni egy évközbeni minimálbér-korrekciót?

A VKF háromhavonta ülésezik, de bármikor össze lehet hívni egy rendkívüli ülést, ha óriási gazdasági kataklizma lenne. De a kormány nemcsak a döntéshozó szerepét tölti be, hanem a közszféra révén a legnagyobb munkáltató is. S azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak a minimális bérek jelentenek a költségvetésnek pluszkiadásokat, hanem az egész szociális rendszerre is kihat ennek az emelése. A minimális bérek emelése a bérszínvonalat is érinti, hiszen maga előtt „tolja” a béreket, bértorlódást okozva. Mivel a gazdasági növekedésnek a legnagyobb része a belső fogyasztás, így a túlzott minimálbér emelés az ár-bér spirál kialakulását is elősegítheti, egy olyan országban, ahol az élelmiszerárak növekedése az Európai Unióban a legmagasabb.

A munkavállalói oldal a magasabb bérek kiharcolásában érdekelt, míg a munkaadói a bérek forrásának megteremtésén munkálkodik. Nem éppen ideális körülmények között. Ha majd visszaemlékeznek, mi jut először eszükbe az idei esztendőről?

Az a bizonytalanság, ami a Covid-járvánnyal kezdődött és húzódott át az idei évre is. Korábban sem a sokéves stratégia kidolgozása jellemezte a kkv-kat, de ebben az időszakban azt a kevés előretekintést is végképp feladták. Lehetetlen volt az egyik évről a másikra tervezniük, még hónapokra is csak alig-alig láttak előre. Korábban elképzelhetetlen volt a számukra az ami történt, hogy a Covid miatt minden bezárt, szinte leállt az élet. A Széchenyi Kártya Program válság-hiteltermékei, majd az újraindulást ösztönző finanszírozási program pénzügyi mentőövet jelentett a fejlődőképes vállalkozásoknak, továbbá a hitelezés felfutása ismét tervszerűségre kényszerítette a vállalkozásokat. A vállalkozók rövid ideig úgy hihették, hogy fellélegezhetnek. Ugyanakkor a járvány felerősítette a kkv-knak azt a tulajdonságát, hogy általában viszonylag jól tudnak alkalmazkodni. Ez a vállalkozói magatartás volt a kulcsa annak, hogy nálunk is, és szinte mindenütt nagymértékű növekedést könyveljenek el.

Ami váratlanul megszakadt, és jött az újabb csapás az energia formájában..

A Covid utáni kibontakozást zavarta meg az energiaválság, aminek a jelei már az orosz–ukrán háborút megelőzően jelentkeztek, hiszen láttuk, hogy az üzemanyagok ársapkáját már tavaly novemberben bevezette a kormány. A digitalizáció addig többnyire csak egy divatos szólam volt, minél kisebb volt egy vállalkozás, annál inkább, ekkortól azonban nagyobb mértékben már megjelent a kkv-knál is. A digitalizáció új távlatokat nyitott meg, elsősorban a kommunikáció fejlődött. A zöld gazdaságnál hasonló a helyzet. Míg korábban jószerével csak beszéltek róla, az energiaválság keltette félelemben az ilyen beruházásokról szinte pillanatok alatt döntöttek a tulajdonosok. Főként azok amelyeknek megtakarításából tellett erre is, mivel a járvány sok pénzt „elégetett” nemcsak nálunk, hanem szerte a világban. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy ekkor sok vállalkozás tönkre is ment, de a szép számú átalakulás miatt is az újrainduláskor tömegesen nem kerültek utcára emberek.

Hogyan élik meg a vállalkozások a járvány hosszú távú következményeit?

A Covid alatti 5,5 százalékos gazdasági visszaesésünk csekélyebb volt a vártnál. Az alapanyag-, nyersanyag- és alkatrészhiány azonban meglepte a vállalkozásokat, ugyanis a beszállítók ilyen gyors fellendülésre nem számítottak. Megszakadtak a termelési láncok és kiderült: Kína és a távol-keleti országok nem tudják a korábbiakhoz hasonló megbízhatósággal kielégíteni a keresletet. Emellett a világgazdaság gyors helyreállása miatt a megnövekedett energiaszükséglet 2021 utolsó negyedévétől a kőolajnál és a földgáznál is árfelhajtó hatású. Erre reagálva az európai országok elkezdtek a földrészünkön keresni gyártókat, amelyek ugyan magasabb költséggel állítják elő a termékeiket, mint az ázsiaiak, de a szállításuk biztosabbnak tűnik, és az útvonalak is rövidebbek.

Milyen hatással lehet a kkv-kra az energiaválság?

Nem zárható ki, hogy a magyar gazdaság 2023 első negyedévében technikai recessziót fog elszenvedni, de a gazdaság szereplői ezt még igyekeznek elkerülni. A vállalkozások kapkodják a fejüket, és el sem akarják hinni, hogy milyen mértékű az energiakrízis: a szektor szolgáltatói csak a bizonytalan piaci árhoz igazodó szerződéseket kötnek, ha egyáltalán megteszik. Ennek következtében kisboltok zárhatnak be, egész kistérségek maradhatnak ellátatlanul. Mérséklődhet az idegenforgalom is, ami a helyi önkormányzatok számára is jelentős adókiesést okozhat.

Mi várható munkaerőpiacon, nőhet-e a munkanélküliség?

Egyelőre nagyon feszes a munkaerőpiac, ha valahol beszüntetik tevékenységüket a kisvállalkozások, ami várható, akkor pillanatnyilag még képes elhelyezkedni a felszabaduló munkaerő. De a mobilitás hiánya miatt, különösen kistérségekben problémák adódhatnak. Nem lehet egyik pillanatról a másikra átképezni az embereket, ugyanis a duális képzés lendülete, ami számos nyugat-európai országban bevált, nálunk lanyhulni kezdett. A kisvállalkozások nemigen tudtak ebbe bekapcsolódni.