Lassan befejeződik a világbajnokság, de nincs vége az értelmetlenségnek abból a szempontból, hogy idehaza néhány kibic időről időre felveti: hogyan szerepelt volna magyar válogatott, ha kinn van?
Mármint Katarban.
Mert különben a világból, de legalábbis annak bajnokságából van kinn. Minimum negyven évig. Ami azért jelentősebb intervallum annál, mint hogy a fiktív részvétellel kapcsolatos szamárságok előkerüljenek.
De nyomják, csak nyomják a sületlenséget rendületlenül. Legutóbb Lang Ádámot kérdezték arról, mi lenne velünk Dohában. Aki érdeklődött, az nyilván azt feltételezi, csodákat tennénk. Lang csupán annyit mondott: „Kellemetlen ellenfelei lennénk bármelyik csapatnak.”
A vb-ről nyomtalanul távozó lengyelek, s a még a harmatgyenge katari válogatottól is vereséget szenvedő, mérkőzést elvétve, két meccset egészen ritkán nyerő albánok ellen kellett volna megmutatni, ám az utóbbiaktól egyetlen árva pontot sem sikerült elvenni.
Így viszont józanul csak azt lehetne kérdezni: Ádám, hol vagy?
Földrajzilag és tekintélyileg is másutt, mint a marokkóiak.
Az afrikaiak jelenleg Neil Armstrongot idézik, a Holdon járnak. Ellenfél még nem rúgott vagy fejelt gólt nekik a tornán, eddigi öt meccsükön hátrányban egyszer sem voltak.
Ma vb-elődöntőt vívnak, és a címvédő franciák nem győzik hangoztatni, mennyire respektálják mindannyiukat. Mi persze hülyére vernénk őket, függetlenül attól, hogy vb-elődöntőben legutóbb hatvannyolc esztendeje, 1954-ben voltunk. A legjobb négy közé még ennek az álom tizenegynek sem sikerült bejutnia: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Göröcs – Sándor, Albert, Tichy, Farkas. Meg ennek a második sornak sem: Mészáros – Kárpáti, Bálint, Garaba, Ihász – Nyilasi, Rákosi – Fazekas, Varga Zoltán, Törőcsik, Fenyvesi dr. (További képzelt meghívottak: Káposzta, Berendy, Mathesz, Kotász, Müller, Tóth András, Détári, Machos, Kiss László, Kiprich.) De legalább valamennyien vb-kerettagok lehettek, sőt, jó részük kétszer is megfordult a legjobb nyolc között. (Az Eb-n meg bronzérmet szerzett.)
Ám évtizedek óta marad nekünk a Sail Along, Silv'ry Moon magyar változata, a Jó az álmodozás. Marokkónak meg a rögvalóság. Az afrikai ország légitársasága közölte, hogy „légi hidat” nyit Casablanca és Doha között, újabb harminc nagy befogadó-képességű repülőjáratot indít Katarba. A gépek persze zsúfolásig megtelnek, mivel az Atlasz oroszlánjai a sivatag királyaivá váltak, és már semmiképp sem bőghetnek le.
A nagy tettek olykor kicsinységeken múlnak. Három hónappal ezelőtt, Vahid Halilhodzić kapitánysága idején még lángokban állt a marokkói öltöző.
Aztán kinevezték Valid Regraguit, és az új szakvezetővel nemhogy kikapni, de még gólt kapni sem tud a csapat. Nálunk néhányan hülyének nézték és láttatták ezt az edzőt, de labdarúgó-világbajnokságoktól krónikusan megfosztott tájakon – amint azt egyéb mintákból is tudjuk – előfordulnak meghökkentő csacskaságok.
A magyar miniszterelnök jelen lesz az elődöntőn – mégis csak képviseltetjük magunkat –, a marokkói kormányfő pedig közleményt adott ki, miszerint „a labdarúgó-válogatott nagy eredményt ért el és példát mutatott elszántságból azzal, hogy első afrikai és arab csapatként bejutott a világbajnokság legjobb négy csapata közé”.
Bizony.
Gólt még akkor sem szedett be, amikor két középső védőjét, Najef Agerdet és Romain Szaisszt nélkülöznie kellett. Talán amiatt is maradt tökéletes az elhárítás, amit Regragui mondott Jasszin Bunu kapusról: „Ha tudod, hogy ő áll a háló előtt, akkor elkerülhetetlenül nyugodt maradsz.”
A franciák sem idegesek, a világbajnoki cím 2018-as elnyerése után ismét a legjobbak között vannak, és arra készülnek, hogy lemásolják azt, ami az olaszoknak 1934-ben 1938-ban, majd a braziloknak 1958-ban és 1962-ben sikerült: egymás után kétszer aranyérmet nyernek. Eddig hat vb-elődöntőt vívtak, az első három alkalommal vesztettek – 1958-ban Brazília 2:5, 1982-ben NSZK 3-3 (11-esekkel 4-5), majd 1986-ban 0-2 –, újabban viszont egyre csak győztek (1998-ban Horvátország 2-1, 2006-ban Portugália 1-0, 2018-ban Belgium 1-0).
A négy évvel ezelőtti döntősök közül most is pályára lép Hugo Lloris, Raphaël Varane, valamint a szuper trió, Antoine Griezmann, Olivier Giroud, Kylian Mbappé. S ott lesz Didier Deschamps. A szakvezető tíz éve van hivatalban, 103-szoros válogatott játékosként világ- és Európa-bajnok volt, szövetségi kapitányként egyelőre egyszeres világbajnok és Eb-ezüstérmes. A mérlege 64,23 százalékos, de tud súlyozni, a Nemzetek Ligájában a kékek („Les Bleus”) egy meccset nyertek.
Na bumm.
Nálunk meg sokan azt hitték, tényleg hanyatlik a Nyugat. Ehhez képest Emmanuel Macron nem kívülállóként lesz ott a díszpáholyban ma este.
A francia elnök úgy tervezi: ma este sem.
