Összefogás, magyar érdekek, s más csábító hívószavak, bombás plakátok: a kormány és a Fidesz-KDNP szólam és látvány szinten mindent bevetett, hogy súlyos milliárdokat eltapsolva – a tavalyi úgy 6 milliárdjába került az adófizetőknek, s semmi kétség, hogy az idén legalább ilyen bőkezűen propagálták a kérdezősködést –, a hivatalos verzió szerint kikérje az emberek véleményét az Oroszországgal szembeni uniós szankciókról. A valóságban persze csak megpróbálta elterelni a figyelmet a gazdasági problémákról, a benzinkáoszról, a tanárok, diákok és szülők demonstrációiról, s a több ezermilliárd forintnyi uniós támogatás brüsszeli visszatartásáról.
Ha nem a terelés lett volna a szándék, egy hete nem hosszabbítják meg a kitöltési határidőt. Akármekkora volt a részvételi arány múlt hét péntekig, a valós adatokat a kutya sem tudta volna ellenőrizni, be lehetett volna mondani mindenféle hosszabbítás nélkül egy nagyobb hétjegyű számot, ahogyan ezt tették a korábbi konzultációk esetében is. Orbán Viktor bő három hete egymillió kitöltött kérdőívről posztolt, miközben maga is végigikszelte a kérdéssort – skizofrén állapot lehetett a saját kérdéseit megválaszolni… -, vagyis bemondásra egy hete elfért volna akár a kétmillió is, főleg, hogy az online verziónál továbbra is minden akadály nélkül „dolgozhattak” robotok.
Ám ahogyan a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökének, Szita Károlynak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek írt, s a honi polgármesterek jelentős részével szignóztatott levele, úgy az uniós szankciókról „véleményt mondó” konzultáció sem Brüsszelnek, hanem a hazai választóknak szólt. Egyszerű politikai akció az elhibázott kormánydöntések negligálásaként, s persze a bűnbakállítás évtizedes habonyi-rogáni forgatókönyve jegyében. A valós végeredmény pedig nemcsak Brüsszel, de a kérdező számára is érdektelen.