Minek tovább álszenteskedni? Miért tabu az erőszakos emberi halál látványa? Ha már meghalnak, haljanak meg előttünk! Még kijózanító, nevelő hatású is lehet. Ha az élethez nincs joga egy áldozatnak, miért pont pusztulásának látványa kegyeletsértés? Mire megy az emberi méltóságával agyonlyuggatott, vérben fürdő testtel? A közösségi hálóról, vagy ki tudja, milyen oldalakról biztos össze is lehetne kaparni már százezer halált, mert azt is megörökíthetjük, ha ölünk, méghozzá állami parancsra, merő hősiességből, aztán felrakjuk valahova. De ez nagyon macerás kutakodás. Jobb lenne, készen tálalnák számunkra az élményt. Talán már nem kell sokat várni erre. De addig még be kell érnünk a szavakkal: a gyilkos uszítással.
Mindig reménykedünk, hogy a helyén tudjuk kezelni a pornográfiát. Kiéljük az ösztönt, aztán visszatérünk a magasztosabb, fegyelmezett, erkölcsi belátások, tudományos ismeretek határolta, a szeretet fogalmát és érzését ismerő életbe. De könnyű lezuhanni a mélybe. Megrekedni hosszabb időre, esetleg örökre a kukkolt öröm, az agresszív kijelentésekben csengő gyűlölet szabad élvezeténél.
Iszonyatos szembesülni az orosz-ukrán háború kapcsán azzal, hogyan falja fel a lelket, az értelmet, s végül a testet az életre rátelepedő pornográf téboly. Hallottunk, tanultunk már erről, de az eleven tapasztalat mindig az ismeretlenből születik. Először csak visszahalljuk néhány örökölt, eltanult kocsmai megjegyzésünket, világmagyarázó felindulásunkat tekintélyes emberektől. Akik később kifejtik, hogy nincs mit szégyellnünk, jó irányban mozognak indulataink, bizony nekünk van igazunk. Majd jön a politikai áldás, és már nyomják is kezünkbe a fegyvert: Előre!
Sok szó esett már arról, hogyan készítette elő az orosz állami média az ellenségkép és a kirekesztés pornográfiájával a fegyveres agresszió elfogadását. De a gyűlölet, a háború pornográfiája az önvédelem igazságos harcába kényszerült áldozatot is eléri. Főleg, ha maga is tett már lépéseket ezen az úton. Az ukrajnai ICTV kereskedelmi csatorna 1992 óta működik. Jelenleg online formában is, adásai a YouTube-on szintén elérhetőek. 2014-ben az a vád érte, hogy túl sok orosz tartalmat sugároz. A tulajdonosok, szerkesztők megértették az üzenetet, a csatorna erősítette adásai hazafias szellemét. Ma már folyamatos háborús tudósításai mellett az – orosz nyelven is zengő – oroszellenes propaganda egyik legharsányabb fóruma.
Elég belepillantani a Grazsdanszkaja oborona (Polgári védelem) háttérprogramjaiba. Nem ritka a listázás, megbélyegzés. Azok az orosz előadóművészek, akik a háború kitörése után csillogó arccal álltak ki a Luzsnyiki stadionban ünnepelni a Krím visszacsatolásának évfordulóját, valóban szégyellhetik magukat, és nincs min csodálkozni, ha egy ukrán műsor keményen elítéli őket. És e sorok között nem számíthatnak védelemre azok a celebek sem, akik anyagi számításból, 2014 óta elvtelenül ingáztak Ukrajna és Oroszország között, és most megfosztották őket ukrán állampolgárságuktól, vagyonuktól. Csak az a narrátorhang vészjósló, amely hozzáteszi, hogy még távolról sem lepleződött le az összes hozzájuk hasonló figura, de majd rájuk is sor kerül. Ám igazán a történelemkép szabad alakítgatásától lehet megrettenni. Tudjuk, hogyan manipulál a putyini propaganda az orosz és ukrán nép közös múltjával, hogy igazolja: Ukrajna egyszer és mindörökre Oroszország szerves része. Független államként is. Nos, mit állít ezzel ellentétben a Grazsdanszkaja oborona egyik adása, melynek címe: „Nincs orosz világ! Az ukránok és az oroszok miért nem egyazon nép”? Megtudjuk, csupán mítosz, hogy a két népnek közösek a gyökerei. Az ukránok délszlávok, az oroszoknak pedig semmi közük a szláv népekhez. 98 százalékuk finnugor. Na jó, lehet, hogy csak 75, a többi türk. Putyin arcán sem lehet felfedezni szláv vonásokat. Kirill pátriárka tipikus mordvin. És ezek a finnugorok akarják szlávságra oktatni az igazi szlávokat. A Ruszt az ukránok képviselik, Ukrajna a valódi szláv őshaza. Alekszandr Nyevszkij áruló, ő szentesítette a mongol rabságot. Aminek öröksége, a kapzsiság, fukarság, haszonlesés végigkíséri Moszkóviát. Az oroszoknak nincs igazi vallásuk, mert az egyház az állam, az uralkodók játékszere. Az ukránok pravoszláv hite viszont élő, tiszta, és kitartanak mellette a legnehezebb körülmények között is. Riportrészletek igyekeznek igazolni, hogy az ukrán dolgos nép, gondozza otthonát, míg az oroszok mindent elhanyagolnak, tökretesznek. És így tovább, és így tovább…
Ahogy a gyűlölködő nacionalizmus diktálja. Amely minden népnél egyforma. Ezt szentesíti a háború. A teljes elmezavart, a pornográf létezést. Amíg rá nem talál az emberre egy golyó, egy bomba. Vagy a béke józansága.
