jótékonyság;önkéntesek;gyermekotthonok;

- Gyermekotthonok lakóinak karácsonyát szépítik meg évről évre a Kuckó önkéntesei, az idén már hétszáz adventi csomaggal

A Kuckó Önkéntes Program e hét szombaton közel hétszáz adventi csomagot oszt szét Budapest és Pest megye összes gyermekotthonában, hogy örömöt szerezzen az ott élő gyerekeknek. A kezdeményezés 2013 óta fut, és a szervezők nemcsak karácsonykor, de egész évben aktívak. Legfőbb céljuk, hogy a beérkező magánadományokból és saját forrásból élményeket nyújtsanak ezeknek a fiataloknak, és hogy a mindennapokhoz szükséges, tartósan használható eszközöket is vigyenek nekik az élelmiszerek mellett. Az otthonokban dolgozó nevelők áldozatos munkáját is szeretnék hangsúlyozni, az idén már köztük is osztottak ki elismeréseket.

Rengeteg gyerek karácsonyát szépítette már meg a Kuckó Önkéntes Program, mely az idén minden eddiginél nagyobbra nőtt. Nyolc évvel ezelőtt az alapító, Strényi Veronika még a másfél szobás albérletében csomagolt kilenc ismerősével ötvenegy ajándékcsomagot, hogy eljuttassa azokat a Hűvösvölgyi Gyermekotthonba. Idén már egy hatalmas raktárban készítik össze a közel hétszáz csomagot, hogy elvigyék azokat Budapest és Pest megye összes gyermekotthonába – az akciót ráadásul a magánadományokból beérkezett, több mint tízmillió forintból finanszírozzák.

– Ha nem is mentünk meg életeket, a gyerekeknek adunk pár perc figyelmet, amire karácsonykor különösen nagy szükség van – mondja Veronika, aki maga is heti két-három órát önkénteskedik, az év utolsó hónapjaiban akár napi hatot is. Teszi mindezt azért, mert bár csodálatos gyerekkora volt, szerinte nem fair, hogy másnak nem ez jut.

Százhatvan torta ajándékba

A Kuckó története kilenc évvel ezelőtt indult, amikor Veronika egy reklámügynökségnél dolgozott, ahol egy Ausztráliából érkezett kolléganőjével elhatározta, segíteni fog a Hűvösvölgyi Gyermekotthon lakóin. Mivel Veronika színházi táncosként végzett Pécsett, ezért úgy tervezte, hogy a gyerekeknek táncot fog tanítani, míg kollégája angolt, és közben olyan közösségi programokat szerveznek, melyekre a gyerekek szüleit is elhívják. Céljuk volt az is, hogy a szülőknek munkalehetőséget keresnek, hogy gyermekeik visszakerülhessek hozzájuk. Mert míg egy gyermeket a nem megfelelő életkörülmények, sok esetben szegénység miatt hamar kiemelnek egy családból, komoly összefogást és nagy energiabefektetést igényel, hogy visszakerülhessen a szüleihez, de már jobb körülmények közé.

– A tervünkből aztán nem lett semmi, mivel a társam nem tudta folytatni az önkénteskedést, én azonban éreztem magamban az erőt – mondta Strényi Veronika, aki hétvégente kijárt a gyermekotthonba, és hamarosan nekiállt megszervezni az első programot. A Kuckó közösségi oldalán arra kérte követőit, hogy küldjenek egy-egy tábla csokoládét, melyből az önkéntesek a gyerekekkel közösen bonbont készítettek, amit hazavittek a szüleiknek karácsonyi ajándékba.– Ezután sorra jöttek az ötleteim. Először is elhatároztam, hogy a hűvösvölgyi gyerekeknek fodrászt keresek, hogy rendbe tegye a hajukat. Amikor kiírtam a Facebookon a kérésemet, vagy száz fodrász írt azonnal – meséli Veronika, aki azóta is évente többször szervez ilyen programot. Amikor pedig egy étteremben kezdett el dolgozni, úgy döntött, vasárnaponként közös pizzázásra invitálja az ország több gyermek­otthonának lakóit, még DJ-t is hívott, hogy a gyerekek kedvükre táncolhassanak. 2015 nyarán pedig önkénteseivel megszervezte az első KuckóNapot, melyen hűvösvölgyi gyerekek vettek részt, és a focikupa, akadályverseny, arcfestés és bográcsozás mellett adományt gyűjtöttek a Dévaványai Gyermekotthonnak. Ugyanebben az évben karácsonykor ajándékcsomagokat állítottak össze azoknak a gyerekeknek, akik az ünnepek alatt meglátogatták a szüleiket.

– A csomagokba nem alapvető élelmiszereket akartunk pakolni, hanem olyan legalább középkategóriás termékeket, amelyektől ünnepibb lesz a karácsony, és amelyeket a gyerekek egész évben látnak a társaiknál és a tévében. Tettünk bele müzlit, téliszalámit, kakaóport, Nutellát, szaloncukort, és még sorolhatnám – meséli az alapító. Ekkoriban persze még gyerekcipőben járt a Kuckó, Veronika az ajándékokat a Batthyány téri másfél szobás albérletében csomagolta tizedmagával. – Idővel aztán felmerült a kérdés: mi lesz azokkal, akik nem mennek haza, és a gyermekotthonban karácsonyoznak? Elvégre ők sokkal többen vannak, és a számuk is egyre növekszik – tette fel magának a kérdést, majd társaival úgy határozott, olyan kreatív eszközöket visz ajándékba, mint gyurmát, filctollt, zsírkrétát, színes lapot, ollót és radírt, melyeket a gyerekek év közben is tudnak használni. Emellett szervezett Kuckó családi fotózást, tízalkalmas kutyaterápiás foglalkozást, jógázást, míg idén nyáron az egyik önkéntesük, Fanni elintézte, hogy a gödöllői reptéren egy csapat fiú felszálljon a magasba. Amikor pedig Veronika a Gerbeaud marketingvezetőjeként dolgozott, és a cukrászda százhatvan éves lett, pontosan ennyi tortát vittek ki a gyermekotthonokba.

– Ebben a történetben én csak epizódszereplő vagyok. Az igazi hősök az otthonok nevelői és gyerekfelügyelői, akik mindennap segítenek a kicsiken – mondja Veronika. Idén ezért társai­val szervezett egy díjátadót, melyen a budapesti és Pest megyei gyermekotthonok nevelői között osztottak ki a KuckóHős elismeréseket, élelmiszer­utalványt, könyvet, valamint a magánfelajánlásokból érkezett pénzből tombolát is szerveztek nekik.

Eljutni A.-ból B.-be

Hogy az ajándékok tényleg hasznosak legyenek, Veronika idővel megírta a Kuckó Kisokost, melyben tanácsokkal szolgált az adakozóknak. Például bevezette az „okos adományozás” fogalmát, melynek lényege, hogy csakis olyan termékeket gyűjtenek, ami a fiataloknak praktikus lehet, mint tisztálkodási szereket és evőeszközöket. Veronika ruhákat amúgy kategorikusan nem fogad el, mert korábban azt tapasztalta, hogy végül a nappalija tele lett velük, és egyesével kellett azokat átválogatnia, mert szinte mindegyiknek volt valami baja, vagy a cipzárja romlott el, vagy nem volt kitisztítva.

Fontos az is, hogy az adomány tényleg eljusson a rászorulókhoz. – Egy díjátadón találkoztam Havasi Zoltánnal, a hajléktalanokat segítő Budapest Bike Maffia egyik alapítójával, aki azt mondta nekem, az adományozás lényege, hogy a felajánló az ajándékot tényleg eljuttatja A.-ból B.-be – meséli Veronika. A Kuckó is az első pillanattól fogva erre törekszik, egy délután alatt viszi el autókkal a csomagokat az összes otthonba.Fontos továbbá, hogy az adakozók magukénak érezzék a projektet, ezért a szervezők minden csomaghoz egy kártyát mellékeltek, melyre ráírták az adakozó nevét, majd befotózták azt, hogy mindenki lássa az eredményt – igaz, az utóbbi időben már élőben közvetítik az ajándékkészítést és -osztást is. Emellett, hogy biztosra menjenek, a gyűjtést már októberben elkezdik a közösségi oldalaikon, és mindent kommunikálnak a közönségükkel. Veronika azt tapasztalja, decemberben különösen segítőkészek az emberek, ezt a szokást érdemes lenne megtartaniuk. – Nagyon örülök, hogy karácsonykor égnek a telefonvonalaink, de jó lenne, ha ez mindig így maradna, mert a gyerekeknek egész évben szükségük van ránk.

Kétfokos levegő- és 5,7 fokos vízhőmérséklet, élénkülő észak-nyugati szél, szemerkélő eső – rajtunk kívül nem is merészkedik más a vízre a Balatonon. Decemberben mi sem tennénk a vízi polgárőrök nélkül. A keszthelyi bázisról fut ki az egykor drávai járőrözésre használt rendőrségi elfogóhajó, amelynél léteznek ugyan nagyobbak és modernebbek, de a 75 lóerős Mercury-motorral ez a jármű is jó szolgálatot tesz. Elosztjuk a súlyt a fedélzeten – értsd: egymáshoz képest egyensúlyban kapaszkodunk –, és komótosan kicsorgunk a móló szélárnyékából. Egy feladat van még a kormányos gázfröccse előtt: a hajóvezető-fedélzetmester bejelentkezik a vízi rendészetnél. Aztán lassan felkapaszkodunk a haragoszöld hullámokra.