;

Fischer Ádám;interjú;zene;

- Karmester és polgári jogi szószóló

Fischer Ádám újévi Haydn-koncertjein eddig A teremtést vezényelte, most Az évszakok lesz műsoron. Erről, és sok minden másról is kérdeztük.

Megszokhattuk, hogy az elmúlt tizenvalahány évben két olyan esemény, illetve eseménysorozat is fut a Müpában, amelyeken Fischer Ádám karmesterként rendszeresen részt vesz. A júniusi Wagner-napokon színre kerülő Ring-előadásoknak mindig ő a dirigense, de arra is kevés példa volt, hogy január elsején nem ő vezényli a Haydn-hangversenyeket. Most is ő áll majd a karmesteri pulpituson, de nem A teremtést, mint eddig mindig, hanem Az évszakokat vezényli.

Arra, hogy utóbbi hangzik fel az év első napján 2013-ban és 2014-ben már volt példa, de akkor Helmuth Rilling, illetve René Jacobs vezényelt. Elsőnek adódott is a kérdés, miért váltott. „Jó a kérdés, de mások éppen azt kérdezték, eddig miért nem váltottam. A válasz egyszerű: A teremtés az a mű, amely egy új év kezdetét leginkább szimbolizálja. De Az évszakok című oratórium egy másik csoda, és most úgy döntöttem, hogy kivételesen változtatok, amit már régóta szerettem volna megtenni” – hangzott a válasz.

Az évszakok a természetet szimbolizálják, és a legégetőbb kérdés, a ma generációjának számára, hogyan tudják megóvni az évszakok természetes rendjét, lefolyását.  Amikor novemberben előadták a művet Düsseldorfban, Fischer Ádám fát ültetett, ami jelképes cselekedet volt. „Tudom, hogy ezzel nem tettem meg mindent, amit lehetne, de ez szimbolikus tett volt, arra hívta fel a figyelmet, mindenkinek egyénileg kell cselekednie a változtatás érdekében” – mondta. Nem véletlen, hogy Düsseldorfban történt a faültetés, a város szimfonikus zenekarának immár a második ciklusát töltve, vagyis hét éve Fischer a vezető karmestere – ők jönnek egyébként a Müpába most –, de nem ez az egyetlen állandó elfoglaltsága. A másik a Dán Kamarazenekarnál van, ahol szintén vezető karmester. A Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar repertoárja hatalmas, és az operában is ők játszanak, ezért nem mindig, talán kevesebbszer is áll az élükön, mint szeretné, de azért megvalósult egy olyan nagy vállalkozás velük, mint az összes Mahler-szimfónia felvétele.  Ami komoly nemzetközi sikereket ért el, többek közt a BBC Music Award-ot is megkapták érte.

Ennek kapcsán adódik is a kérdés, mit és hogyan lehet, illetve kell-e új, más módon vezényelni, az elmúlt évtizedekben megszokott, ma már egyáltalán nem ritka Mahler-előadásokhoz képest. Fischer azt hozza fel, hogy a Hamlet-monológot is színészek sora adta elő az elmúlt időkben, mindenki kicsit másképp, és ez így kellene, hogy legyen a szimfóniákkal is. „Arra törekszem, hogy olyan személyes hangú zenélést érjek el, ami nem összehasonlítható, az eddigi megszólaltatásokkal. Ennek jegyében nemrégiben a Dán Kamarazenekarral a Brahms-szimfóniákat jelentettük meg, amelyeket pedig még sokkal többször rögzítettek lemezre. Mégis, az volt az általános vélemény, hogy ez valami új. Ez a mi felelősségünk: ne egymást utánozzuk, hanem új formákat keressünk” – fejti ki. „Egyáltalán nem ördögtől való, hogy kamarazenekar játssza ezeket, Brahmsnak sem volt több muzsikusa a bemutatókon, később alakult úgy, hogy ez a zene a nagyzenekarok territóriuma lett, hogy csak ők játszhatják, ami nem igaz. Egy kis katamarán is képes a tengereket járni, és egy nagy óceánjáró is, de más szabályoknak kell engedelmeskedniük, ezekhez hasonlóan a saját lehetőségeinket kell kiaknáznunk, nem másokat utánozni” – vallja a karmester. 

A Dán Kamarazenekar 2015 óta, amióta a rádió lemondott fenntartásáról, a zenészek tulajdonában van, ők működtetik. Milyen előnyökkel, milyen hátrányokkal jár ez, érdeklődtünk. „Nagy dráma volt akkor a támogatás megszűnése, de a zenészek nem akarták abbahagyni a munkát, így hát elindítottuk saját felelősségünkre, saját gazdasági vállalkozásunkként. Olyan sikere lett, hogy ma már szponzorok, sőt az állam is beszállt a fizetésekbe. És van egy lelkes közönségünk, tűzön-vízen át követnek minket” – meséli Fischer Ádám. De arról, hogy valójában hogyan történik a pénzszerzés, nem igazán tud, a zenekar nem is feltétlenül tájékoztatja ezekről, már csak azért is, hogy ne terheljék ezzel, mert neki csak a műsorral és a zenével kell törődnie. Azt mondják, csak azt csinálja, mert ahhoz ért a legjobban. Azt nem tudja, Magyarországon, ahol most úgy tűnik, több zenekar is nehéz helyzetbe kerülhet a közeljövőben, megvalósítható-e ez a modell, mindenesetre kell hozzá egy lelkes közönség. Ha ők akarják, egy zenekar túlélheti a válságot, de lévén, hogy Dánia gazdagabb ország, ott el lehetett érni, hogy például mindenki teljes árú jegyet vegyen, vagy kisebb-nagyobb összegekkel támogassa őket.   

Visszatérve Düsseldorfhoz, a klímavédelem mellett más közéleti tevékenység is folyik ott, 2016 óta minden évben átadják a Human Rights Award-ot, aminek aminek Fischer Ádám a kezdeményezője és a Hangversenyterem Barátainak és Szponzorainak Társasága dotálja. Többek közt Soros György, vagy a Fridays for Future Germany, Greta Thunberg iskolasztrájk-mozgalma kapta már meg, ebben az évben pedig a bebörtönzött török kulturális promóter, Osman Kavala, akit tárgyalás nélkül, teljesen alaptalanul azért tartanak fogságban, mert azzal vádolják, hogy kormányellenes tüntetéseket pénzelt. Már akkor, amikor Fischer 2015-ben vezető karmesterként elkezdett  dolgozni Düsseldorfban, megbeszélték az ottani politikusokkal, a zenekar vezetőivel, és barátaival, hogy minden évben tartanak egy az emberi jogok helyzetére reflektáló hangversenyt, és egy díjat is kiosztanak. Abban, hogy azt ki kapja, a végső döntés az övé, bár most Cem Özdemirnek, a német szövetségi kormány egyik miniszterének is hatása volt erre, aki egyébként is mindent megpróbál, hogy kihozza a börtönből életfogytiglanra ítélt barátját.

Az emberi jogok helyzete, ami Fischer Ádámot igazából érdekli, a világpolitikának ez a vetülete: szerencsétlen, bár bevett kifejezéssel élve polgárjogi harcosnak tartja magát. Ismét egy hasonlat, most a futball világából: ott teljesen elfogadott, ha a szabálytalanságot valaki a maga javára fordítja, gondoljunk csak Maradona „isten keze góljára”. „Lehetetlen állapot, hogy a politikában is eluralkodott az a nézőpont Magyarországon, de annak idején Trump Amerikájában is, hogy ami nekem jó, az a helyes álláspont. Elvárás, hogy hazudjak a saját álláspontom védelme érdekében. A polgárjogi fellépések lényege ezzel szemben pont az, hogy ha valami szabálytalanságot tapasztalok, fellépek ellene, akkor is ha a szövetségeseim, barátaim követik el. Ez nem érzelmi, hanem jogi kérdés” – magyarázza Fischer Ádám.

A háború ügyében tanácstalan, de azt is gondolja, hogy az, aki azt állítja, tudja mi a megoldás, mit kell tenni ebben a helyzetben, az önmagát csapja be. Próbál mindkét oldalról tájékozódni, Németországban finoman szólva rossz Magyarország sajtója, megítélése. De azt nehéz elképzelni, hogyan fogják az ukránok túlélni a hideget, a víz- és áramhiányt. Ő segít, ahogy tud, náluk lakik egy menekült nő a kislányával, és tervezik újabb család befogadását. Szerencsés generációhoz tartozunk, hogy itt megúsztuk a háborút, véli, de az unokáival kapcsolatban már nem ilyen bizakodó. 

Nehéz megmondani, mit hoz a jövő, mindenesetre egyelőre nem tud róla, hogy a Wagner-napok szervezői módosításokra készülnének. A Dán Kamarazenekarral viszont újra felvesz 25 Haydn szimfóniát, hat már elkészült, jövőre újabb hat kerül lemezre. Ezt  a lemeztársaság „követelte ki” tőle, végül is örül, hiszen kapott egy lehetőséget, hogy kijavítsa az előző felvételsorozatban elkövetett hibákat. Ezek abszolút zenei dolgok, talán nem is hibák, egy-egy lassítás-gyorsítás, kisebb szünet beiktatásának újragondolásáról van szó. „Azt a közönségnek kell eldöntenie, mi tetszik neki, az amit húsz évvel ezelőtt csináltam, vagy az, amit most. Remélem az utóbbi” – bizakodik Fischer Ádám.

Infó

Haydn: Az évszakok

Müpa, 2023. január 1.

Vezényel: Fischer Ádám

Közreműködők: Baráth Emőke (szoprán, Uwe Stickert (tenor), Sebestyén Miklós (basszus), Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) 

Az Albertinában rendezett Basquiat-tárlaton egyszerre elevenedik meg a nyolcvanas évekbeli New York graffiti-kultúrája, társadalmi villongásai és egy ambiciózus művész felemelkedése.