Donald Trump szövetségeseivel közösen több részből álló összeesküvést szőtt, hogy a 2020-as elveszített elnökválasztást követően a hatalomban maradhasson. Hiába győzködték egyes tanácsadói arról, hogy ismerje el vereségét és kötelezze el magát a békés hatalomátadás mellett, ő hajthatatlannak bizonyult. Tudatosan kétséget ébresztett a szavazás tisztasága iránt.
Olyan, választási csalásokról szóló hamis állításokat és összeesküvés-elméleteket terjesztett, amelyeket saját tisztségviselői is megcáfoltak, sőt környezete szerint maga sem hitt el. A hazugságokkal adományokat is gyűjtött, melyeket többnyire kampányadósságainak törlesztésére fordított. Nyomást gyakorolt Mike Pence alelnökre, az igazságügyi minisztériumra és helyi tisztségviselőkre, hogy a választás végeredményének megváltoztatására kényszerítse őket. Az Egyesült Államok történelmében precedens nélküli demokráciaellenes törekvéseiben jogászok és hozzá hűséges politikusok segítették.
Hamis elektorokat állítottak, hogy az archaikus választási rendszer kínálta joghézagok kihasználásával felülírják a népakaratot.
Számos republikánus azonban ellenállt nekik - rajtuk is múlt, hogy a tervezett alkotmányos puccs elbukott. Trump erőfeszítéseivel mindenesetre így is sokakat fel tudott heccelni és mozgósítani a 2021. január 6-ára - a választási eredmények kongresszusi hitelesítésére időzítve - meghirdetett "vad" tüntetésre. Aznap gyújtó hangú beszéddel még jobban feltüzelte a Washington DC-ben összegyűlt tömeget, amely aztán megtámadta a Capitoliumot. Trump 187 percen keresztül nem tett semmit, hogy csillapítsa a kedélyeket és utána sem ő adott parancsot a nemzeti gárda bevetésére. Csupán a rendfenntartók hősiességének köszönhető, hogy a kibontakozott lázadás, erőszakos puccskísérlet kudarcba fulladt. Az események, a leköszönő elnök magatartása épp úgy felkavarták belső körének bizonyos tagjait, mint a tágabb közvéleményt.
“Most mindannyian belföldi terroristáknak nézünk ki”
- szörnyülködött például a zavargásokat követően Donald Trump régi bizalmasa és egyik fehér házi tanácsadója, Hope Hicks egy SMS-ben.
Ezek talán a legfontosabb megállapításai a január 6-i események körülményeit feltáró képviselőházi különbizottság zárójelentésének, amely a kétpárti testület másfél éves munkájának - több mint 1000 interjúnak és több százezer összegyűjtött dokumentumnak - az összefoglalója. A múlt csütörtökön közzétett, 845 oldalas sommázat a “nagy hazugság”-tól, vagyis a 2020-as tömeges választási csalásokról szóló megalapozatlan állításoktól kezdődően a Capitolium elleni támadás részletes elemzéséig, nyolc fejezeten át taglalja Donald Trumpnak és szövetségeseinek a választási eredmények megmásítására irányuló machinációit.
A jelentés felér a volt elnökkel szembeni vádirattal
- kifejti azokat a jogi, illetve erkölcsi érveket, amelyek alapján a bizottság múlt kedden egyhangúlag vádemelés javasolt Trump és öt cinkostársa ellen.
A zárójelentés megszövegezésében oroszlánrésze volt a republikánus Liz Cheneynek, Dick Cheney egykori amerikai alelnök lányának, aki a különbizottság alelnöke volt. A neokonzervatív képviselő - a kilenc fős testület másik republikánus tagjával, Adam Kinzingerrel együtt - súlyos politikai árat fizetett bizottsági tagságáért:
saját pártja elhatárolódott tőle, a jobboldal jelentős része kiutálta, és még kongresszusi mandátumát is elveszítette.
Személye viszont hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldal egy nem elhanyagolható része komolyan vette a testület tevékenységét, valamint ahhoz is, hogy számos befolyásos republikánus politikus és tisztségviselő hajlandó volt tanúskodni. Cheney összességében elégedett lehetett, hiszen az összegyűjtött vallomások és bizonyítékokon keresztül bizonyíthatta tézisét, miszerint Donald Trump súlyos veszélyt jelent az amerikai demokráciára. A sajtóhírek szerint ő hozta meg azt, a bizottságon belül feszült vitát kiváltó, ellentmondásos döntést is, hogy a szöveg végleges változata a volt elnök felelősségére fókuszáljon a puccskísérlettel összefüggésben, és ezáltal más szereplők, például a zavargásokban részt vevő szélsőjobboldali csoportok kisebb hangsúlyt kapjanak.
A különbizottság gondosan megkomponált zárójelentése már megjelenése másnapján bestseller lett - egymástól függetlenül három könyvkiadó csapott le a lehetőségre, hogy előszóval kiegészítve, saját gondozásban eladásra kínálja a közkinccsé tett szöveget. A zárójelentés azonban aligha hoz fordulatot január 6-i puccskísérlet megítélésében. Akiket lehetett, a nyáron tartott, milliók által élőben követett meghallgatások meggyőztek. Sokan mások pedig a 2024-es elnökválasztáson újraindulási szándékát kinyilvánító milliárdosnak, valamint a bűvkörében létező ellenzéki republikánusoknak és a jobboldali megmondóembereknek hisznek, akik mindvégig igyekeztek a kormányzó demokraták politikai indíttatású “boszorkányüldözésnek” bemutatni a bizottság munkáját és elbagatellizálni a január 6-a jelentőségét. Az alapos összegzés leginkább az utókornak lehet referencia, és persze a Donald Trump büntetőjogi felelősségét vizsgáló ügyeszeknek.
Még Donald Trump is kinevette jogásza vad teóriáit
A záró jelentés gerincét főként a különbizottság nyári nyilvános meghallgatásain elhangzottak adják. Néhány új, izgalmas részlettel azért mégis szolgál az összegzés. Ebbe kategóriába sorolható például az a Donald Trump régi bizalmasa, Hope Hicks októberi vallomásában felidézett sokatmondó jelenet, amelyre az elnökválasztást követően, 2020. november 20-án került sor a Fehér Ház ovális irodájában. A bukott elnöknek ekkor Sidney Powell, a választás eredményének megtámadására kijelölt jogászcsapat egyik prominens tagja ecsetelte vad állításait egy kihangosított telefonbeszélgetés keretében. Az ügyvéd az előző nap egy sajtótájékoztatón már világgá kürtölte valóságtól elrugaszkodott teóriáit, miszerint a Venezuelából, Kubából és valószínűleg Kínából „kommunista pénzekkel” befolyásolták az amerikai választást, továbbá azt, hogy a Dominion szavazógépek szoftvereit Venezuelában a szocialista Hugo Chávez felügyelete alatt fejlesztették ki, a választások elcsalása céljából. Powell ugyanezeket, a külföldi beavatkozásokról szóló konteókat ismételte meg Donald Trumpnak telefonon, mire a milliárdos lenémította a mikrofont, kinevette a jogászt és az irodában tartózkodókhoz fordult: ez őrültségnek hangzik, nem igaz? - mondta. A távozó elnök kampánycsapata néhány napon belül nyilvánosan elhatárolódott Sidney Powelltól.
Donald Trump a későbbieken ugyanakkor maga is megfogalmazott hasonló, a Dominion szavazógépekkel kapcsolatos képtelenségeket, hiába figyelmeztette Bill Barr akkori igazságügyi miniszter arra, hogy az állításainak semmi alapja nincsen és azok terjesztésével mérgezi a választási rendszerbe vetett hitet.
Tömeges amnézia
A különbizottság összefoglalója az eddigi legátfogóbb rekonstrukcióját nyújtja a január 6-i és az ahhoz vezető események láncolatának. Tökéletlen krónikáról van azonban szó, annál is inkább, mert az érintettek egy része nem kívánt egyűttműködni a testülettel.
Egyes kulcsszereplők a hivatalos idézés ellenére sem voltak hajlandók vallomást tenni, köztük Trump sem. Más tanúk úgy bújtak ki a válaszadás alól, hogy éltek az ötödik alkotmánykiegészítés biztosította jogukkal, amely alapján senki sem kötelezhető önmagára nézve terhelő vallomás megtételére. Számos olyan személy is akadt, aki hiányos emlékezetére hivatkozva nem felelt a kérdésekre. Fennáll viszont a gyanú, hogy a látszólag tömeges amnézia mögött egy sunyi jogi stratégia áll.
A nyáron a bizottság egyik koronatanújává avanzsált, Cassidy Hutchinson egykori fehér házi tanácsadó idén februári és márciusi meghallgatásain maga sem bizonyult túl készségesnek. Utólag azt vallotta, hogy Trump környezete nyomást gyakorolt rá, állással kecsegtették. A jogi képviseletére önként felajánlkozó Stefan Passantino, a volt elnök 2020-as kampánycsapatának ügyvédje kifejezetten arra biztatta, hogy minél rövidebb válaszokat adjon, minél kevesebb dologra emlékezzen, és ne is próbálja felfrissíteni memóriáját.
Hutchinson viszont nem tudott elszámolni lelkiismeretével, ezért ügyvédet cserélt és egy volt kollégáján keresztül megüzente, hogy kész együttműködni a bizottsággal.
Ez vezetett az egykori tanácsadó júniusi nyilvános meghallgatásához, amelyen eskü alatt vallott, a volt elnökre nézve igencsak terhelő és kínos részletekről. Többek között felidézte, hogy miután a Capitolium épületébe betört csőcselék Mike Pence alelnök felakasztását követelte többedmagával Mike Meadows fehér házi kabinetfőnökhöz fordultak segítségért. Hiába kérlelték azonban Meadows-t, hogy vegye rá Trumpot a tömeg visszahívására, a kabinetfőnök azt mondta, hogy „az elnök szerint Mike rászolgált” a felakasztásra.
