- Messi a mennyben

Október: Arema

Az Arema–Perszebaja mérkőzést „Kelet-Jáva szuper derbijének” hívják. Amíg utána nem néztem, azt se tudtam, hogy Kelet-Jáván létezik hagyományos labdarúgó-rangadó, bár néhány futball-világbajnokságon meglepődve tapasztaltam, hogy több az indonéz újságíró, mint a magyar.

Magyarország kontingense évtizedek óta 10, azaz tíz tudósító – túl a tévés stábon –, igaz, Indonéziának csaknem harmincszor annyi lakosa van, mint hazánknak.

Az Arema malangi csapat: ebben a városban huszonhárom esztendeje nem nyert a Perszebaja Szurabaja. Október első napján viszont 3-2-re győzött bajnoki, mégis meglehetősen nemzetközi mérkőzésen, amelyen a házigazdák góljait a Bissau-Guinea-i Abel Camara, a vendégekéit a brazil Silvio Rodrigues és Leo Lelis, valamint a japán Jamamoto szerezte.

A vereséget az aremai szurkolók olyannyira nehezen viselték, hogy közülük sokan a Kanjuruhan stadion pázsitjára szaladtak azonnali bosszút állni az ellenfélen és bizony sajátjaikon is. A rendőrök ezt meggátolták volna, de a drukkerek összecsaptak a karhatalom képviselőivel, akik könnygázt vetettek be először csak a pályán, majd a nézőtéren is.

Az utóbbi tragikusan rossz ötletnek bizonyult. A tömeg pánikba esett, és a kijáratok felé nyomult, de sokan elbotlottak a tumultusban, a többiek meg agyontaposták őket. Az arénába 42 ezer nézőt engedtek be, jóllehet a sporttelep maximális kapacitása 38 ezer volt. Ez a forgatagban visszaütött: 182 ember életét vesztette, 583 megsérült.

A Perszebaja szurkolói utóbb hálát adtak az égieknek, amiért az Arema vezetősége egyetlen szurabajai jegyigénylőnek sem adott belépőt. Abban a stadionban már soha nem is lesz szurabajai drukker, de malangi sem, Joko Vidodo indonéz elnök ugyanis közölte: kormánya lebontatja és újjá építteti a létesítményt. A Jokovinak rövidített politikus elrendelte továbbá, hogy az áldozatok családjai egyenként 50 millió rúpia (körülbelül 3300 dollár) kártérítést kapjanak.

Ugyanakkor Nico Afinta tábornok, Kelet-Jáva tartomány rendőrfőnöke elnézést kért a katasztrófa miatt. Hogy ez mennyire hatotta és vigasztalta meg a megtört érintetteket, azt gondolhatják.

A bajnokságot átmenetileg beszüntették, majd december 5-én zárt kapuk mögött újra indították. A jövő év májusában-júniusában Indonéziában rendezik az U20-as vb-t.

Arema nem szerepel a helyszínek között.

November: Djokovic

Novak Djokovic 2012 és 2015 között szériában négyszer nyerte meg az ATP-világbajnokságot (2008-ban is győzött), ám azóta nem tudta elvinni a pálmát.

Mostanáig.

A harmincöt éves szerb teniszező mindjárt társrekorderré is vált, mert hatszor eddig csak Roger Federer hódította el a trófeát. Djokovic veretlenül aratott, ami – a sikeren túl – szó szerint kifizetődött: ha menet közben vereséget szenved, akkor csupán a felét kapta volna a 4 millió 740 ezer 300 dolláros pénzdíjnak.

A csoportmérkőzések során előbb a görög Sztefanosz Cicipaszt (6:4, 7:6), majd a két oroszt, Andrej Rubljovot (6:4, 6:1) és Daniil Medvegyevet múlta felül (6:3, 6:7, 7:6).

Mint látható, harmadik fellépésén meglehetősen szoros mérkőzést vívott, és nem volt ez másként az elődöntőben sem: az amerikai Taylor Fritz ellen a lehető legminimálisabb különbséggel – 7:6 (a rövidítésben 7:5), 7:6 (8:6) – győzött.

A döntőben aztán nem vacakolt, hamar elbánt a norvég Casper Ruuddal (7:5, 6:3). Majd felszabadultan nyilatkozott: „Tökéletes szezonzárás volt. A hab a tortán.”

Viharos évad végén beszélt ilyen önfeledten. Nem állhatott rajthoz az ausztrál és az amerikai nyílt bajnokságon sem. Wimbledonban viszont szerepelt, és sorozatban a negyedik diadalát aratta a tenisz angliai templomában. A döntőben a szédítően játszó ausztrál Nick Kyrgiost győzte le 4:6, 6:3, 6:4, 7:6-ra.

„Földön túli boldogság, amit most érzek” – mondta akkor.

Az ember meg azt érzi, mintha maga Djokovic volna földöntúli.

December: Argentína

A dél-amerikai ország labdarúgó-válogatottja a lúzer kategóriába tartozott 1993 és 2021 között, huszonnyolc keserves esztendőn át. Ez idő alatt felnőtt tornát még véletlenül sem nyert.

Lionel Messivel sem.

A talizmán nemhogy négy világbajnokságon keltett csalódást, de öt Copa Americán sem tudta győzelemre vezetni csapatát, sőt a három korábbi döntőben, amelyen játszott, csapata és ő sem szerzett gólt (2007: Brazília 0-3, 2015 és 2016: Chile 0-0).

Aztán 2021-ben megtört az átok, a kongó riói Maracana stadionban, amelybe a világjárvány miatt csak 7800 nézőt engedtek be, Argentína Copa-döntőt nyert Brazília ellen (1-0).

Az idén pedig – harminchat év elteltével – újra világbajnoki címet ünnepelt. A valaha volt legizgalmasabb csúcstalálkozók egyike, a minden előzmény nélküli francia feltámadás, majd kétszer negyedórás hosszabbítás és a hitchcocki 3-3-at követő tizenegyes-párbaj után.

Argentin lélegzet-elállítás menet közben is volt. Mindjárt az első meccsen Szaúd-Arábia odavágta a halványkék-fehéreket (2-1), akik a nyolcaddöntőben megszenvedtek Ausztráliával (2-1), majd a legjobb nyolc között a ráadásos sorsjátékban felülmúlt Hollandiával is (2-2).

E meccs után Messi a kamera és a mikrofon – konkrétan az egész világ – előtt idiótának nevezte a duplázó holland Wout Weghorstot, de ez minálunk szinte senkit nem zavart, sőt volt, aki erényként állította be a meghökkentő megnyilvánulást.

A futball Djokovica, a szintén harmincöt éves Messi végül több gólt ért el, mint előző négy vb-jén együttvéve, és az örökké emlékezetes döntőn végre világbajnoki diadalra vitte hazája válogatottját. Ezt valamiféle igazságszolgáltatásnak vélte a glóbusz minimum egyik fele, itthon meg olyan is akadt, aki Orbán Viktort látta az argentin bálványban.

Az elrendeltetésben nem hiszek, hiszen akkor mi volt Lionel labdaművész előző négy világbajnokságán? Most már persze édes mindegy. A lényeg az első édenkert, a futball-vb aranyának semmi máshoz nem hasonlítható mámora.

Ami az érthetően eksztatikus Argentínának – 1978 és 1986 után – a harmadik mennyország.