Fokozza a nyomást az ellenzéken, szorosabbra fűzi a sajtó béklyóját és nyakló nélküli osztogatásba kezd - nekünk, magyaroknak sem ismeretlen fortélyokkal próbál a hatalomba kapaszkodni Recep Tayyip Erdogan török elnök. Az egekbe szökő infláció és az emberek életszínvonalával párhuzamusan zuhanó népszerűsége kétségbeesetten kapkodásra késztetik a 20 éve kormányzó iszlamista akarnokot.
A török államfőt a 2019-es önkormányzati választásokon elszenvedett kudarcok már szembesítették saját politikai halandóságával. Ekrem Immamoglu isztambuli sikere lehetett számára a legnagyobb sokk, elvégre Erdogan is a 16 milliós metropolisz vezetője volt. Az elnököt még inkább megviselhette, hogy Imamoglu első győzelme után, a választási bizottság által elrendelt újrajátszáson még fölényesebben nyert. A kormány a vereségekre az önkormányzatok gáncsolásával, pénzügyi mozgásterének szűkítésével válaszolt - újabb párhuzam a magyar és török vezetés között.
Hazánk és Törökország politikai helyzete számos tekintetben rímel egymásra, például abban is, hogy az idei török választásokon egy hatpárti összefogás közös jelöltje száll szembe egy régóta hatalmon lévő akarnokkal. Csakhogy a különbségek sem elhanyagolhatóak - Erdogan kíméletlenebb módszerekkel operál, mint Orbán Viktor. Törökországban a kellemetlen tényeket a nyilvánosság elé táró újságírókra, népszerűbb ellenzéki politikusokra, és a civil szférát támogató üzletemberekre a helyi revolvermédián túl az ügyészség is lecsaphat. Imamogluval is ez történt: néhány hete börtönre és közügyektől való eltiltásra büntették egy kirakatperben. A nem jogerős ítélet azért is ijesztő, mert mindössze ízelítője annak, hogy Erdogan és sleppje mikre képesek hatalmuk megtartásáért. Félő, hogy a török elnök ennél is durvább lépésekre szánhatja el magát, ha még inkább sarokba szorítva érzi magát.