Én már csak tisztességből jöttem ki, nem hiszem, hogy bármit elérünk - fogalmazott lapunknak Barna Kálmán nyugdíjas tanár. Ő egyike volt annak több száz embernek, akik az Örs Vezér terén, az utolsó kilométereken csatlakoztak a hétfőn indult tudásmenethez. A Pedagógusok Szakszervezete és a Tanítanék Mozgalom által szervezett menet a miskolci Hermann Ottó Gimnáziumtól indult el, összesen 180 kilométert tettek meg hat nap alatt.
Arra a kérdésére, hogy ha nem hisz a sikerben, akkor mégis mi hozta ki, a nyugdíjas tanár azt felelte: akkor is fent kell tartani „az értelem lángját“, ha éppen semmi esély változást elérni. „Ez a rendszer sem tart örökké, és amikor eltűnik, kelleni fognak azok az emberek, akik képesek minőségi, hasznos oktatási rendszert létrehozni” - indokolta optimizmusát.
Az Örstől már több százasra duzzadt tömeg két forgalmi sávot foglal el, mellettük elgurulva több autós dudálással fejezte ki szolidaritását, volt, aki a lehúzott ablakon kikiabálva a „Nincs tanár, nincs jövő!“ rigmussal bíztatta a menetelőket.
– Szerintem már előbb kifulladtak volna a tüntetések, ha a kormány nem dobna folyamatosan a tűzre, kirúgásokkal, megalázásokkal, és legújabban az értékelési rendszerrel
- mondta lapunknak egy Budapest környéki általános iskola tanára. A negyvenes Marcel arról beszélt, ő azért jött el, hogy a "Pintér-művek legújabb provokációja“, a belső teljesítményértékelés terve ellen tiltakozzon. Szerinte egyébként nem magával az értékelési rendszerrel van baj, hanem azzal, hogy ez olyan emberek dolgozták ki, akiknek „lövésük sincs” a pedagógusi szakmáról, az élen egy rendőrrel, és ez így nem jó. Majd arról beszélt, hogy kezd kicsit meghasonlani, úgy érzi, már csak valamiféle reflexből demonstrál, sokszor eluralkodik rajta a tehetetlenség, de ilyen alkalmak legalább feltöltik lelkileg, és érzi, hogy nincs egyedül. – Nincs gyerekem, és nem is tudom, hogy ebbe az országba szeretnék-e, de legalább csak nekem kell most "valahogyan túlélnem ezeket a sötét éveket“ – fogalmazott.
Közben a menethez egyre többen csatlakoztak, a belvárosba érve már nagyjából ezer ember falta az utolsó kilométereket. A korábbi demonstrációkhoz képest a menet csendesebb volt. A gimnazista Anna azt mondta lapunknak, ő és sok osztálytársa a téli szünetben próbálta pótolni a tüntetések miatt kimaradt anyagot, de erre a demonstrációra azért szakítottak időt. Már csak azért is, mert hálával tartoznak azoknak a tanároknak, akik még mindig küzdenek. Úgy látja,
ebben a rendszerben, ez a kormány nem fog változtatni semmin, de szerinte fontos folyamatosan hallatni a hangjukat, hogy "ha más nem, legalább egy kellemetlen kavics legyünk a cipőjükben“.
Ennél nagyobb ambíciója van Zoltánnak, aki kisgyerekes szülőként csatlakozott a vonulókhoz.
– Persze, kellenek a tüntetések is - mondta - , de ezekkel nem érjük el a falusi és kisvárosi iskolák megfélemlített tanárait, és ami fontosabb, a szülőket. Nekik kellene követelniük leginkább a jobb oktatást, az ő szemüket kell felnyitni. Szerinte bíztató jel, hogy a tudásmenet kisvárosi állomásain is sokan csatlakoztak és tapssal köszöntötték a menetelőket, „úgyhogy remélem, mire a hároméves fiam odakerül, lesz tisztességes oktatás“.
Nem hagyjuk! - Újabb országos diák-ülősztrájkot szervez január 31-ére az Egységes DiákfrontFolytatják: január 23-tól hét napig tartó országos sztrájkot hirdet a PDSZ