Nem most kezdődött a forrongás az orosz háborúpárti táborban, a sorozatos orosz kudarcok és kényszerű visszavonulások miatt a Kreml propagandistái már hónapok óta nyilvánosan vitáznak a keményebb fellépést követelő katonai bloggerekkel. Ami viszont most szinte nyílt színen folyik Moszkvában az már nyilvánvaló belső hatalmi harc, amelyben a Kreml és Vlagyimir Putyin talán utolsó kártyái egyikét próbálja kijátszani. Az Ukrajna elleni háborúban hónapok óta nincs orosz siker, a moszkvai belső forrongás akkora, hogy már arra sem lehet mérget venni, hogy bizonyos körök nem Putyin székének utódlásáért harcolnak egymással.
Szerdán parancsnokot cserélt az ukrajnai orosz erők élén a Kreml. Hivatalosan a Szergej Sojgu vezette védelmi minisztérium jelentette be, hogy a hadsereg vezérkari főnöke, Valerij Geraszimov tábornok veszi át az ukrajnai hadszíntér parancsnokságát, a hadműveleteket október óta irányító Armageddon tábornoknak is nevezett Szergej Szurovikin pedig egyik helyettese lesz.. Hivatalos indoklás szerint a cserére a „különleges hadművelet” parancsnoki szintjének emelése, az elvégzendő feladatok körének bővülése, a haderőnemek közötti szorosabb együttműködés miatt volt szükség.
Az átlátszó indoklás belső hatalmi harcot fed. Az Ukrajna elleni háború kirobbantása óta eltelt 323 nap alatt háromszor cserélt főparancsnokot Putyin, de először jelentették be nyilvánosan. Menetközben, ugyancsak nem bejelentetten többször váltották már le a különböző katonai körzetek és fegyvernemek vezetőit is. Az invázió elején három egymással versengő terepparancsnok irányította az orosz csapatokat. Az első központosítás és csere az április eleji kényszerű Kijev körüli kivonulás nyomán történt. Ekkor a szíriai harcokban az aleppói mészárosként hírnevet szerző Alekszander Dvornyikovot nevezték ki az Ukrajnában harcoló erők egyetlen parancsnokának. Dvornyikov sem tudott csodát tenni, módszerei brutalitása - amit elsősorban a mariupoli ostrom tárt a nagyvilág elé – ellenére szeptembertől megindult a sikeres ukrán ellentámadás. Októberben az aleppói mészárost Armageddon tábornok, Szurovikin váltotta, nem függetlenül attól, hogy Moszkvában erősödtek az elégedetlen hangok, Putyin legmegbízhatóbb szövetségesei, a Ramzav Kadirov csecsen vezér, Igor Girkin (Sztrelkov), a donbászi orosz fegyveresek egykori parancsnoka, az orosz FSZB volt hírszerző tisztje és neves katonai blogger, akit a Malaysia Airlines 17-es járatának 2014-es kelet-ukrajnai lelövésében való részvétele miatt egy holland bíróság tömeggyilkosságban talált bűnösnek, illetve számos más háborúpárti blogger és propagandista kezdte nyíltan bírálni a hadvezetést a kudarcokért és követelni a keményebb fellépést. Szurovikin kinevezése átmenetileg lehűtötte a héjákat, ám neki sem futotta többre, mint bosszúra – miközben az orosz erők egyre több települést kényszerültek feladni, Armageddon tábornok Ukrajna energetikai és civil infrastruktúráját bombázta szét.
Az elégedetlenség újra nőtt, a bírálatok sokasodtak, a szilveszteri orosz tragédia, amikor ukrán rakétacsapásban Makijivkában 89 orosz katona vesztette életét végképp elszabadította a poklot. Olyannyira, hogy a háborút elemző amerikai agytröszt, az Institute for the Study of War elemzése szerint Girkin, már nem csak a hadvezetést bírálja, hanem "határozottan utalt arra, hogy támogatná Vlagyimir Putyin orosz elnök eltávolítását hivatalából", és ezzel "az eddigi legdirektebb kritikát fogalmazta meg Putyinnal szemben".
Ezzel párhuzamosan nyilvánvalóvá vált a Putyin helyzetére leselkedő pillanatnyilag legnagyobb veszély is – a Wagner Csoport és vezetője, az elnök „séfje”, Jevgenyij Prigozsin kétes ambíciói. Minden afelé mutat, hogy Prigozsin önjáróvá vált, időzített bombává Putyin számára. Bebizonyosodni látszik, hogy az elnök jóváhagyása nélkül lépett ki a nyilvánosság elé október végén, amikor beismerte a Kreml által hivatalosan cáfolt Wagner zsoldoscsoport létezését, sőt az amerikai elnökválasztásba való beavatkozást is. November elején a nemlétező Wagner csoport hivatalos irodaházat nyitott ünnepélyesen Szentpéterváron, az utóbbi hetekben pedig Prigozsin nyíltan bírálta az orosz reguláris erők vezetését és saját sikerpropagandába, önálló kommunikációba kezdett. Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy Geraszimov vezérkari főnök kinevezése az ukrajnai erők élére egy nappal azután történt, hogy a Wagner csoport bejelentette Szoledár elfoglalását. Példátlan módon, az orosz vezérkar és hadügyminisztérium cáfolt. Szoledárt beveszik az oroszok, de a jelen felállás szerint annak dicsőségét a Kreml megpróbálja elorozni a Wagner csoporttól. Prigozsin ugyanis valóban veszélyes a Kreml számára – nem csak pénz, katonai erő is áll mögötte, adott esetben talán számíthat a háború miatt vagyonukat vesztő elégedetlen oligarchák támogatására is. Nyilvánvaló katonai sikerek esetén pedig a hadsereg „héjáinak” és a hadi dicsőségre vágyó közvélemény támogatására is.
A leváltott Szurovikin jó és közeli kapcsolatban állt Prigozsinnal. Leváltása azt jelzi, a Kreml a hagyományos hadseregre kíván támaszkodni a jövőben.
