Ártatlan boci szemekkel, meglepettséget és értetlenséget színlelve próbálják menteni a menthetetlent a kormány képviselői, miután a Népszava megírta, hogy az Európai Unió Tanácsa átmenetileg kizárta az uniós cserediák és kutatási programokból azokat a magyarországi egyetemeket, amelyeket kormányzati nyomásra, rohamtempóban szerveztek ki alapítványi fenntartásba még a választások előtt, az alapítványok vezető testületeit pedig teletömték fideszes potentátokkal.
Itt van például Navracsics Tibor uniós forrásokért is felelős miniszter, aki nem érti, “Brüsszelnek” mi a baja. Pedig eléggé egyértelmű: maga Navracsics Tibor és azok a minisztertársai, parlamenti képviselő, államtitkár, kormánybiztos, stb. kollégái jelentik a problémát, akik - néhányan az egyetemi oktatáshoz, tudományos kutatásokhoz mit sem értve - főnökük, a miniszterelnök akaratából ott ülnek az egyetemek kuratóriumaiban, több esetben teljhatalmú elnöki pozícióban, és várják, hogy majd jönnek az uniós milliárdok. Mert ha máshoz nem, a közpénzek sajátos felhasználásához nagyon is értenek - a magyar állampolgárok kárára.
Az EU ezt nem nézi jó szemmel, többször jelezték, hogy kezdeni kellene valamit a helyzettel, félő ugyanis, hogy az uniós támogatások nem a megfelelő helyekre mennek. Nem példa nélküli, hogy egy-egy egyetemet olyan testület irányít, amelyben nem csak a tudomány képviselői vannak jelen, de az egész Európában, sőt talán az egész világon példátlan, hogy egy ország kormányának a fele és saját holdudvaruk nagy része ilyen pozíciókat kapjon.
Orbánék a szokásos törvénymódosító mutyikkal megpróbálták átverni a brüsszeli pénzeszsákokat. Nem sikerült, most meg néznek, mint a moziban. Szijjártó Péter külügyminiszter - aki maga is egy egyetemi alapítványban pöffeszkedik - szavaival élve: visszanyalt a fagyi.