Ideje az egyenes beszédnek, bár azt készséggel belátom, hogy zavarba ejtő dramaturgiai fordulat lenne, ahogy – mondjuk egy teátrális köhintés után – igazat kezd szólni a miniszter. „Csak vicc volt”, mondaná például a tizenkét éves dúlást értékelvén. Vagy melyik lenne az első igaz mondat? Mindenesetre ne szegény Bendi Balázs filmírót (ElkXrtuk) kérdezzék, és végképp ne Kis-Szabó Márkot vagy Trux Bélát, akik az Aranybulla nyelvét törték kerékbe. (Itt emlékezzünk meg R. Philip producer beszámíthatóságáról is, szerinte amerikai trollok rontották le 1-2 környékére a királyi filmsorozat értékelését [tízes skálán], közben kiderült, pár tucatnyian szavaztak csak a tengerentúlról. Ez a matek nem jön ki, ez nem filmtender.)
Orbán Viktor is eljátszotta a héten a letűnt korok levitézlett miniszterelnökét, amikor a Ma érkezik a 15%-kal megemelt nyugdíj című Facebook-posztjában személyesen jelent meg egy idős asszonynál, virágcsokorral a kézben. Összekapcsolva a nyugdíjemelést a saját személyével és a kormányáéval. Orbán Viktor ugyanis nem testesíti meg az államot, amióta lemondott erről a lehetőségről, mert kiírta a nemzetből a nem-fideszeseket. Öblös libernyákozás és komcsizás közben nem lehet nemzetet egyesíteni, vagy meg lehet ugyan próbálni, de kudarcra lesz ítélve az illető, mint amikor megy, mendegél szegény kőolaj a finomítóban, de ami a cső végén kijön, még mindig nagyon rossz lesz, és nem finom (via Laár András). Ezért ez az Orbán-reklámfotó a választók lenézése, a buksisimogatáshoz szoktatott szavazók negédes pátyolgatása. Olyan tizenkilencedik századi atyáskodás, ami egy európai, nyugati államban nem vállalható. (Vö.: Az állam adjon úgy is, ha nem kérik.) Dolgozzon nagy alázatában oly észrevétlen, hogy ne is látsszon, és ha a választó olyannak látja az országot, amiben jó élni, akkor négyévente rászavaz.
Kormánytagok (és kormánypárti „zagytrösztök”) továbbképzésére azon egyszerű okból van szükség, mert az isten haragjáért nem akarják megérteni, miért fagyasztja be az Európai Bizottság magyar diákok (és kisebb részben oktatók) hozzáférését a külföldi Erasmus+ ösztöndíjakhoz. Navracsics Tibor uniós források felhasználásáért felelős miniszter erről elmondta, hogy a kormány tudott a brüsszeli aggályokról, ezért az uniós testület kérésének megfelelően módosította a közérdekű alapítványokra vonatkozó szabályozást: közbeszerzési törvény hatálya alá esnek és a kuratóriumi tagokra szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. (Idevág, hogy az alapítványosdi a hírek szerint azt a célt szolgálja, hogy az állami támogatás elveszítse közpénzjellegét, amiért régóta gigászi harcot folytat a Fidesz.)
Navracsics szerint a fideszes politikusok jelenlétét az alapítványok kuratóriumában nem kifogásolta Brüsszel. Nos, erre Brüsszel nem így emlékszik. Korábban jelezték a kormánynak: aggályos a fideszes vezetők részvétele az egyetemeket fenntartó alapítványokban. De már miért ne lenne aggályos?! A magyar kormánytagok kezéhez az EU második legkorruptabb országában eszetlen mennyiségű „dokumentum” tapad, és itt gondoljunk csak az eltékozolt adóforintokra. Amikor például 13 milliárd forint Elios-pénzt azért kellett az államkasszából kifizetni, mert az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) eljárása súlyos aggályokat vetett föl.
Tetszettek volna csatlakozni az Európai Ügyészséghez. Vagy tetszettek volna nem dollármilliárdost csinálni az egykori kétkeziből és falubeli pajtásból.
Vagy tetszettek volna nem bezárni a kiváló napilapot, a Népszabadságot, és tetszettek volna nem örvendezni e tett fölött, ahogy nyamvadt vadász pózol a holt oroszlán tetemén. Stílusa rettenet, keze merő csiriz: mégis, mi a bánatért bízna a magyar kormányban Európa?
Eközben a magyar kormánykommunikáció az akciófilmek kiszerelésében közvetít a kormányülésről. Mintha az Illegális Migráció felfegyverkezett böhöm robotként állna az országhatáron, és már Chuck Pintér, Dolph Szijjártó és Viktor Wahlberg menthetné meg a hazát. Közben Varga Judit Twitteren megosztott képen „Veszélyek korát éljük” felütéssel rejtélyes telefonbeszélgetést folytat (vagy csak a haját igazítja a meneküléshez) egy folyosónak látszó helyen, ahol szemmel láthatóan megfigyelik őt. A veszély valóban nem kicsi. Európa 477 millió szavazópolgára, köztük a magyar adófizetők pénze védelmében végre megelégelte, hogy lyukat beszéljenek a hasába. Bárkit is hív a legközelebbi fikciós fotón a miniszter, beszéljen oroszul. A segítség odaát lesz.
