Az Ukrajna elleni háború 2023-ban is döntő befolyással lesz a világpolitikára. A tét óriási: Ukrajnában a nemzet, Oroszországban a Putyin-rezsim fennmaradása, Európában az Unió egységének és védelmének megszilárdítás, de a harcok kimenetelétől függ Moszkva és az őt gazdaságilag támogató Peking viszonyának alakulása is.
A harcoknak sem Kijev, sem Moszkva nem akar véget vetni. Előbbi változatlanul területi integritásának visszaállítását tekinti célnak, és az utóbbi számára is elképzelhetetlen eredeti céljainak feladása. Ukrajna azonban –, amely tavaly meglepte a világot Vlagyimir Putyin orosz elnök villámháborús terveinek meghiúsításával és a nyár közepétől aratott hadisikereivel – azóta veszített lépéselőnyéből. Oroszország októberben 300 ezer fővel töltötte fel hadseregét, tömeges légicsapásokkal tette tönkre az ukrán városok infrastruktúráját, és erőit egyetlen frontra, a donyecki régióba összpontosította, ahol a háború menetének megfordítását reméli.
Ukrajna nehéz helyzetben van, úgy a hadszintéren, mint gazdasági téren. GDP-je 30,4 százalékkal esett vissza, talpon maradása a nyugati szövetségesek támogatásától, kölcsöneitől és a szükséges technikai fölényt biztosító fegyverszállításaitól függ.
Ebben egyelőre nem kell kételkednie, s az ukránok Volodimir Zelenszkij elnökbe, valamint a győzelembe vetett hite is rendületlennek tűnik. Oroszország embertartalékai elvben nagyobbak, nyersanyagbázisa kimeríthetetlen, a nyugati szankciók ellenére eddig GDP-je is a vártnál kevésbé esett vissza, és felmérések szerint a lakosság többsége töretlenül támogatja a háború folytatását.
Ezek alapján Oroszország sikert remélhetne a harcok elnyújtásától. Támadóképességét azonban elemzők szerint több tényező is korlátozza. A nyugati szankciók idén várhatóan súlyosabb kárt tesznek gazdaságában, csökkentve a háború finanszírozási lehetőségét. A hadsereg haditechnikai vesztesége hatalmas, embervesztesége – a sebesülteket is beleértve – az EU katonai szakértői szerint meghaladta már a 250 ezer főt, s minden további mozgósítás, amellett hogy sokkolná a társadalmat, súlyos munkaerőhiányt okozna a hátországban. (Az ukrán hírszerzés januárra újabb félmillió orosz hadköteles besorozásával, tavaszra és nyárra pedig új frontok megnyitásával számol.) Ha a Kreml ezek ellenére sem tud komoly sikereket felmutatni, megroppanhat a hadsereg és elolvadhat az elit Putyinba vetett bizalma, ami hatalomváltáshoz vezethet a 2024 tavaszán esedékes elnökválasztáson.
Ez persze az elnyomó lépéseinek fokozódásával fenyeget, hiszen Putyin aligha várná tétlenül, hogy megbuktassák és veszendőbe menjen az álma, hogy a történelembe „az orosz világ” helyreállítójaként és a posztszovjet szatellitállamokkal való megerősítőjeként vonuljon be.
Európa, Balkán
Az év európai voksolásait a ma és holnap esedékes cseh államfőválasztás első fordulója vezeti be: kilenc év után távozik az öntörvényű, kelet felé orientálódó elnök, Milos Zeman. Utódlásáért hármas csata várható a volt miniszterelnök, a populiuzmussal erőteljesen kacérkodó Andrej Babis, Petr Pavel egykori vezérkari főnök és a szlovák elnökhöz való hasonlatosságai miatt cseh Caputovának is nevezett Danuse Nerudová, a brnói Mendel Egyetem volt rektora között. Csak a második forduló dönt majd.
Szlovákiában 2023-t illetően csak a bizonytalanság biztos. A decemberben megbuktatott Heger-kormány ügyvezető kabinetként irányítja az országot, mindezt kisebbségben. Választás nélküli új kormány alakításához nincs meg a szükséges többség, de ahhoz sem, hogy a törvényhozás rábólintson az előrehozott parlamenti választásokra. A jelenlegi felállásban a két legnagyobb parlamenti frakció – a populista OLaNO és a liberális SaS –érthető módon nem akar előrehozott voksolást, mert mindkettő támogatottsága 10 százalék alá esett, az ellenzék viszont épp ezt sürgeti. Zuzana Caputova államfő a hónap végéig adott határidőt a pártoknak arra, hogy döntsenek, milyen forgatókönyv alapján rendezik a válságot. Egyelőre semmilyen konszenzusos megoldás sem körvonalazódik.
Európa jövője szempontjából a legmeghatározóbb a novemberben tartandó lengyel parlamenti választás.
Ennek végkimenetel egyelőre megjósolhatatlan, bár nyolc éve sosem látszott ekkora esély a jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS), Jaroslaw Kaczynski pártjának leváltására. A PiS ugyan vezeti a közvélemény-kutatásokat, s valószínűleg megint a legtöbb mandátumot szerzi a pártok közül. de az ellenzék többségbe kerülhet a Szejmben. Ha ez valóban bekövetkezne, Lengyelország gyökeres belpolitikai változáson menne keresztül, szakítana az illiberalizmussal. Varsó amúgy is az EU egyik legfontosabb államává lépett elő az Ukrajnának nyújtott támogatás koordinálása miatt.
Nyáron tartják a görög parlamenti választást, melynek favoritja Kiriakosz Micotakisz konzervatív pártja, az Új Demokrácia. A görög belpolitikát több botrány rázta meg, kiderült, hogy újságírókat, ellenzéki politikusokat figyeltek meg, bár Micotakisz tagadta, hogy bármi köze lenne ehhez. Finnország áprilisban választ, itt Sanna Marin miniszterelnöknek várhatóan távoznia kell a kormányfői bársonyszékből, a felméréseket a liberális-konzervatív Nemzeti Koalíció Pártja (KOK) vezeti.
A köztársaság kikiáltásának 100. évfordulóját ünneplő töríkök szintén választhatnak méghozzá elnököt és parlamentet is. A magas infláció közepette az iszlamista-konzervatív Recep Tayyip Erdogan államfő foggal-körömmel ragaszkodik a hatalmához, de az ellenzéki összefogásnak megvan az esélye arra, hogy leváltsa pt
Többszörösen izgalmas év előtt áll a spanyol politika – május 28-án önkormányzati, december 10-én parlamenti választásokat rendeznek a Ibériai-félszigeten. 2022 nem kedvezett Pedro Sánchez baloldali kormányának, s egyelőre továbbra sem neki áll a zászló, holott Európa egyik legprogresszívebb intézkedéseket meghozó kabinetjéről van szó.
A tavalyi regionális választásokon presztízsveszteségek sorát elszenvedő szocialistákkal szemben hónapok óta egyre jobban vezet a jobbközép Néppárt (PP),
minden jel arra mutat, hogy az Európai Unió negyedik legnépesebb országában és negyedik legnagyobb gazdaságában is kormányra kerül a szélsőjobb.
Ha Sánchez szocialistái valamilyen csoda folytán – az energiaválságot és az inflációt egyelőre kiválóan kezelte a kabinet – nem veszik vissza a vezetést, a Néppárt az Orbán-kormány spanyol szövetségese, a neonáci-szélsőjobb Vox támogatása nélkül aligha tud kormányt alakítani. Az nem kérdés, hogy ettől nem riad vissza a PP, hiszen épp a konzervatív jobbközép nyitotta meg az utat Santiago Abascal szélsőjobb alakulata előtt azzal, hogy regionális szinten kormányra emelte őket. A második félévben az EU soros elnökségét is Spanyolország tölti be.
Az ukrajnai háború mellett a balkáni történések is fejtörést okozhatnak az Európai Uniónak. Egyelőre sok jele nincs annak, hogy hosszabb távon mérséklődjön a feszültség Szerbia és Koszovó között. Oroszországnak is komoly érdekében áll, hogy megőrizze befolyási övezeteit a félszigeten, Szerbián kívül Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban. Utóbbi országban különösen szembetűnővé vált a hatalmi harc a szerb- és oroszbarát, illetve a nyugatbarát erők között. Ennek újabb fejezete lesz az áprilisban esedékes elnökválasztás, amelynek legnagyobb kérdése: államfő maradhat-e Milo Djukanovic, aki korábban ugyan az önkényes intézkedésektől sem riadt vissza, de a Nyugat iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen.
Az adósságplafonról szóló vitára és 2024-es elnökválasztásra készül Amerika
Képesek lesznek-e Joe Biden amerikai elnök és a szenátust irányító demokraták együttműködni a képviselőházban többséggel bíró Republikánus Párttal - ez az idei év egyik kulcskérdése az Egyesült Államok számára. A kongresszusnak várhatóan a nyáron meg kell emelni az adósságplafont, ám ez nem ígérkezik egyszerű feladatnak. A rutineljárásnak számító házelnök-választás a republikánusok szélsőjobboldali szárnya 1860 óta nem látott politikai drámává változtatta, a retines képviselők pedig készen állnak arra, hogy fenyegető államcsődöt a Biden zsarolására használják.
A kongresszusi megosztottság a törvényhozói munka lassulását vetíti előre. A republikánusok képviselőházban a szövetségi kormányzat átvilágításával lesz elfoglalva, ám a vizsgálatok visszaélések feltárása helyett valószínűleg inkább csak munícióval szolgálhatnak a politikai sárdobáláshoz.
Mozgolódásra lehet számítani mindkét pártban 2024-es elnökválasztás készülődés jegyében. Egyelőre nem tudni, hogy a 80 éves Biden újra akar-e indulni az elnökségért. Amennyiben visszavonulna, akkor az lesz érdekes, hogy mely demokrata politikusok próbálnak a helyébe lépni. A republikánus oldalon a fő kérdés, hogy mi lesz az elnökjelöltségre pályázó 76 éves Donald Trumppal. A volt elnök helyzetét jogi bonyodalmai és a párt félidős választásokon elért kiábrándító eredményei meggyengítették, Ron DeSantis floridai kormányzó potenciálisan veszély vetélytársává lépett elő. Trump a büntetőjogi felelősségvonástól is tarthat többek között a 2021. január 6-i puccskísérletre való felbujtás, a 2020-as választási eredmények befolyására tett kísérletei vagy akár a jogosulatlanul magánál tartott bizalmas iratok miatt.
