Ezek az úgynevezett apróságok visszafelé fokozottan érvényesek, ha az ember Beverly Hills-be igyekszik a világ egyik legismertebb filmes eseményére, a Golden Globe-ra. Nem is könnyű bejutni a gálára, még akkor sem, ha a díjakról döntő Hollywood Foreign Press Assiciation (HFPA) meghívott az elismerésekről döntő nemzetközi szavazók közé, így közvetlenül befolyásom volt a díjakra, de ez sem volt elég ahhoz, hogy Magyarország vezető napilapjának színeiben sajtóakkreditációt kapjak. Így a sors iróniája, de sokkal inkább HFPA magyar tagja, Návai Anikó befolyása, hogy vendégként a gálán „kellett” végig néznem a show-t, így a klasszikus újságírói környezet helyett, Hollywood kellős közepén találhattam magam. Azt, hogy ezt első kézből – vagy inkább karnyújtásnyira – élhettem meg, közrejátszott, hogy a Beverly Hilton Hotel nemzetközi báltermében berendezett eseményen a ki-bejáratként szolgáló lépcső és folyosó melletti 226-os asztalnál kaptam helyet. Az pedig, hogy eddig moziban, sajtótájékoztatón, online vagy offline interjún kerültem szembe filmcsillagokkal, valami egészen más – úgymond szakmai élmény –, mint amikor csak úgy informális helyzetben néz az ember farkasszemet egy-egy, hogyan is fogalmazzak, „jól ismert” személlyel.
Persze, túl lehet élni – kérem, ne sajnáljon senki! –, ha elvonul mellettem egy-egy filmsztár, de amikor Návai Anikóhoz odajön Margot Robbie és nem tudok máshova nézni, az kissé sokkoló.
Vagy, amikor Colin Farrell társaságát nem tudtam kikerülni, így minden erőmet és bátorságomat összeszedtem, hogy gratuláljak neki a legjobb színésznek járó Golden Globe-hoz és kezet rázzak vele. Persze, lehetne gyakorlatom, hiszen, mondjuk Thúróczy Szabolccsal már többször „lekezeltem”, de azért Mr. Farrell nem jár túl sok magyarországi filmes eseményre. És akkor ne kérdezze senki sem tőlem, hogy mit mondtam volna, ha Steven Spielberg kezét kell megfognom. Vagy James Cameronét. Ne adj Isten, Brad Pittét – utóbbi veszélye, mondjuk nem állt fenn, mert tőlem legalább 1OO méterre ült és a távolabbi lépcsőn jött-ment.
A Golden Globe gála számos kihívással szolgált már az esemény előtt is. A protokoll itt nagyon szigorú: Hollywood polgárai elképesztő ruhakölteményekben tudnak megjelenni, melyek számomra ismeretlen, de amúgy garantáltan világhírű tervezők munkái.
A biztosítékot nálam Billy Porter színész vágta ki, aki afféle női estélyi ruhában vonult mint egy díva, és azon csodálkozom, hogy senki – szerencsére én sem – lépett rá a hosszú uszályára.
Művészeknek mindent lehet – e sorok írója meg nem az –, maradtam a hagyományos blacktie kódnál, mely amúgy szintén kihívásnak bizonyult. Nem lehetett egy majdnem fekete zakóval, hozzá pont nem passzoló öltönynadrággal „megoldani” a dolgot, meg kellett tanulnom (és vennem), hogy mi az a szmoking, a hozzá passzoló ing, a spanyol őv műfaja: mindez persze economy kategóriában. Ennek ellenére elégedett lehetettem fellépésemmel, mert a divatkommandó nem fülelte le, hogy egy népszerű budapesti diszkontboltból öltöztem az álomgyári előkelőségek mellé. Az elegánsan bátor kategóriában egy ember nyűgözött le: a legjobb zeneszerző díját sokadjára megnyerő Justin Hurwitz, aki világosbarna bársonyból készült egyedi szmokingban volt – ennél jobb leírást senki ne várjon tőlem, mert épp nincs kéznél egy stylist sem, akit segítségül hívhatnék.
„Amit lát, az csak a töredéke annak, ami korábban volt” – mondta nekem egy veterán HFPA tag, de nekem épp elég volt a sztárerő: annál pont többen voltak, hogy érdemes legyen bármiféle névsorolvasásba kezdeni. Nem mellékesen a Golden Globe-gála nemcsak szellemileg, fizikálisan is megterhelő. Délután fél háromkor nyílik a bálterem ajtaja, díszvacsora, a show és máris este nyolc óra van, amikor kezdődik az úgynevezett afterparty, melyre még a gálánál is többen terveznek bejutni. Ennek is megvan a maga varázsa, mert itt nem csak a feszültséget lehet (sőt, muszáj) levezetni, hanem testközelből meg lehet nézni a konkrét díjakat is, melyeket kiosztottak és az elismert művészek libasorban várják, hogy a nevüket belegravírozzák az arany szoborba. És akkor jött az újabb kör: meg merjek szólítani egy friss Golden Globe-díjas embert....? És mondjam azt neki, hogy jövőre, veled, ugyanitt?
