A háború nincs tekintettel az ünnepekre. Igaza lett azoknak az elemzőknek, akik azt jósolták, hogy minden fronton eseménydús lesz a 2022-es év lezárása és az újév januári beköszönése. Nem csillapodott a harcok hevessége, a civilek életét szétzilálni hivatott rakétatámadásokról sem mondtak le az orosz katonai vezetők.
Nem fagyasztotta be a még a szokottnál is keményebb tél a diplomáciai adok-kapok ütközeteit sem. Moszkva folyamatosan ismételgetett tárgyalási szándékát sem Kijevben, sem az ukránokkal szövetséges fővárosokban nem veszik komolyan. És bár úgy tűnhet, ebben a véres háborús zűrzavarban nem változott semmi, mélyebben értelmezve a történéseket, beláthatjuk, hogy bizony sorsdöntő eseményeknek vagyunk szemtanúi.
Hogy tisztán lássunk, nem a fronton következett be valami olyan esemény, amely új fejezetet nyit az orosz-ukrán háborúban. Az tény, hogy hosszú hónapok után az orosz erőknek sikerült elfoglalni Szoledart, egy békeidőben 9800 lakosú kisvárost. Hogy tisztán lássunk, tudni kell, hogy Szoledar a Pest vármegyei Csömör méretű, sóbányászatáról ismert, katona értelemben jelentéktelen település. Fontossága inkább lélektani. A sitthalommá lőtt bányászvárossal az oroszok azt igyekeznek érzékeltetni, hogy az ukrán sikerek átmenetiek voltak, és mostantól nem Valerij Zaluzsnij tábornok, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka diktálja a tempót. Ha most képzeletben ki is vesszük a már-már zseniálisnak kikiáltott ukrán hadvezér kezéből a karmesteri pálcát, akkor meg kéne neveznünk, hogy orosz oldalon valójában ki az egyes számú katonai vezető. Ezzel elérkeztünk az elmúlt néhány hónap egyik legizgalmasabb kérdéséhez.
Be kell ismernünk, hogy egyáltalán nem is olyan egyszerű ennek a talánynak a megválaszolása. Formálisan lehet, hogy csak egy nevet kellene itt leírnunk, s úgymond ezzel el is van intézve a dolog. De nem, ennyivel nem ússzuk meg. Oroszország esetében ugyanis a világ második legnagyobbjának mondott, éppen háborúban álló hadseregének katonai irányítása, a titulussal járó felelősség, a lehetséges dicsőség, avagy kudarc, tényleges hatalmi tényezővé teszik a poszt betöltőjét. Így miközben mindenki a hadszíntéri jelentéseket elemezte, Moszkvában a kulisszák mögött brutálisan egymásnak feszült két befolyásos csoport.
Az egyik, a Szergej Sojgu védelmi miniszter vezette erőközpont. Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnökkel együtt ők ketten képviselik a birodalom hadseregének teljes vezetését, a tábornoki kart. Hogy mekkora hatalom összpontosul ennek az érdekközösségnek a kezében? Számunkra, egyszerű halandóknak felfoghatatlan méretű és szövevényes költségvetés kezelése tartozik hozzájuk. Ennek része a hadsereg működési és fejlesztési büdzséje, az összességében legalább egy közepes európai országnyi ingatlanok birtoklása, az ország katonai-ipari komplexumának irányítása, és az egyéb, leginkább magánvállalatoknak jutó állami megrendelések lebonyolítása. Ja igen, ne feledkezzünk meg az irányításuk alatt levő orosz katonai hírszerzés és titkosszolgálat, a Felderítő Főcsoportfőnökség, a GRU nagy nemzetközi tekintélynek örvendő struktúrájáról. Igazi birodalom az övék a nagy orosz birodalmon belül.
Vannak olyan, hivatalosan nem megerősített információk, melyek szerint a tábornoki kar próbálta elterelni Vlagyimir Putyint azon szándékától, hogy 2022 elején háborút indítson Ukrajna ellen. Na ne higgyük, hogy ezt valami furcsa békepárti indíttatásból tették. Erről szó sincs! Őket inkább az zavarta, hogy a 2014 utáni nyolc évben Putyin a polgári titkosszolgálatokra támaszkodva építgette a terveit. El is hitte a kiterjedt, az ukrajnai gazdaság, államirányítás, kulturális élet és civil társadalom egészét kontroll alatt tartó ügynökhálózatnak, hogy az emberek többsége örömmel fogadja majd a hatalomátvételt napok alatt végrehajtani képes orosz fegyvereseket. Ahogyan a Krímben, úgy Ukrajna egészében is minimális ellenállásra számított.
Ma már tudjuk, hogy ez mekkora tévedés volt. Ahogyan az is, hogy egy Ukrajna méretű országot 200 ezer fős haderővel el lehet foglalni. Egyik hibából következett a másik. A vágyott diadalmenet szégyenteljes vereségek sorozatává vált, az észak-keleti területek feladásával a felelősök keresése is napirendre került. A látványos katonai kudarcokért, a hadsereg technikai felkészületlenségéért, a honvédelem egészét átitató korrupcióért a tábornokok lettek a felelősök. Sojgu miniszter hónapokra eltűnt a nyilvánosság elöl, Geraszimov mellőzöttségének híre pedig egyre kínosabb helyzetbe hozta a tábornoki kart. Mindennaposakká váltak azok az információk, melyek szerint Putyin elnök, mint főparancsnok, magához vonta a harcoló alakulatok közvetlen, operatív irányítását.
Ukrajna most már gyakorlatilag NATO-haderőt fejleszthet NATO-tagság nélkülNem tudhatjuk bizonyosan, hogy ez valóban így történt, vagy csak a Kreml által sugallt átmeneti legendáriumról van szó. Annyi azonban egyértelmű, hogy a tábornokok földbedöngölését Putyin rábízta két bizalmasára, Ramzan Kadirov csecsen elnökre és Jevgenyij Prigozsinra, akit az elnök szakácsaként szoktak emlegetni.
Kadirov, a két Bács-Kiskun vármegye méretű, döntően muszlim vallású Csecsen Köztársaság egyszemélyi vezetője látványosan vetette bele magát és a személyes irányítása alatt levő csecsen alakulatokat Ukrajna megtámadásába. Tevékenysége leginkább két dologban merült ki. Harctéri online videók posztolásában, és a reguláris hadsereg tábornokainak heves, cikizésig fajuló bírálatában.
Ez utóbbiban megbízható szövetségesre talált Prigozsinban, aki a Wagner Csoport zsoldos magánhadsereg tulajdonosaként és formális irányítójaként lassan politikai tényezővé nőtte ki magát. Prigozsint a moszkvai hatalmi elit mindig is kívülállóként kezelte: nem vették komolyan. Sőt, még le is nézték, mivel köztudott volt, hogy kilenc évnyi börtönbüntetéséből szabadulva a zavaros kilencvenes években először hotdog-árusként kezdett új életet, majd onnan nyergelt át Szentpétervárott a luxusétterem-üzletre. Ahogyan a mesében, úgy sodorta egymás mellé az élet a nép két egyszerű gyermekét, Prigozsint és a későbbi elnököt, Putyint. Pikáns módon, mindkettejük korábbi életének ismerői között voltak, akik a szentpétervári alvilággal való együttműködésükről fogalmaztak meg bizonyítást nem nyert állításokat.
Nemzetközi bűnszervezetté nyilvánítja és befagyasztja a Wagner Csoport vagyonát az Egyesült ÁllamokMint rendszeridegen mellékszereplő, az elnök szakácsa feltűnés nélkül építhette kapcsolatait, és kereshette meg a Kreml hatalmi leosztásában az erős gazda nélküli, a többség által teljesen nem megértett stratégiai jelentőségű, modern kori fegyverként használható közösségi online kommunikációt. Így lett a vendéglátósból, először a „cári udvar” egyik kiemelt catering szolgáltatója, majd 2013-tól az Internet Research Agency nevű cég tulajdonosa. Ez a vállalkozás működtette azt a többezres trollsereget, akiket mesteri módon irányítva még az amerikai elnökválasztás meghekkelésével is megvádoltak Washingtonban.
Ennyi kitérővel jutottunk el napjainkig, az ukrán hadszíntérre, ott is a korábban nemzetközileg teljesen ismeretlen donyecki frontszakaszra.
Prigozsin latba vetette befolyását és elérte, hogy a Wagner az orosz jogrend számos paragrafusát megsértve katonának verbuválhatott soraiba – későbbi amnesztiáért cserébe – elítélt rabokat. Nem hivatalos információk szerint a rabokból felállított első alakulatok 2022 nyarától harcolnak Ukrajnában. De tömegessé, a becsült 50 ezres összlétszámmal, most télre vált a szerepvállalásuk. A katonai elemzők sokáig nem értették, hogy mitől olyan heves az orosz katonaság támadása Bahmutnál és a városhoz kapcsolódó ötven kilométeres frontszakaszon. Prigozsin online kommunikációjából aztán egyértelmű lett, hogy a néhai vendéglátós egy város elfoglalásával akarja bebizonyítani, leginkább Putyin elnöknek, hogy a szerencsétlenkedő tábornokokkal szemben ő hatékony, a Wagner képes legyőzni az ukrán ellenállást – és íme ennek ékes bizonyítéka Szoledar bevétele. Hogy hány orosz katona, börtöntöltelék zsoldos és frissen kényszersorozott életébe került ez a hatalmi játszma, azt nem tudni pontosan. De még a legvisszafogottabb becslések is több tízezer halottról szólnak.
És mindezt miért? A hírek szerint Prigozsin elszámolta magát. Míg a Wagner zsoldosai halomra lövették magukat Szoledar elfoglalásáért, a tábornoki kar Putyin környezetében nyert csatát. Valamilyen, ma még ismeretlen érvvel meggyőzték az elnököt, hogy helyezze alacsonyabb beosztásba a tegnap még istenített Szergej Szurovikin tábornokot. A Prigozsin-Kadirov duett embereként nagyon erős sajtótámogatást élvező vezérkari tisztet, akit szíriai mészárosnak, vadembernek „becéztek”, most a sokat bírált Geraszimov helyettesének tették meg. Hogy a megalázás teljes legyen, váratlanul előléptették a szárazföldi haderő vezérkari főnökévé Alekszander Lapin tábornokot. Róla azt kell tudni, hogy még a nyár elején mint a központi hadseregcsoport parancsnokát az Oroszország Hőse kitüntetésben részesítette Putyin elnök, majd amikor szeptember elején az ukránok Izjum, majd Liman városok térségében megalázó vereséget mértek az általa vezetett haderőre, leváltották. Kadirovék közönségesen pocskondiázták, kigúnyolták, erre korábban, aktív tábornokkal kapcsolatban még soha sem volt példa. A kézivezérelt orosz média is kivette a részét a karaktergyilkosságból, virtuálisan széttépte a tábornokot.
Lapin kinevezése így felér egy rehabilitálással. A szakács és a csecsen hadúr viszont látványosan helyre lett téve. Most mindenki azt találgatja, hogy ezek a személycserék milyen hatással lesznek az ukrajnai háború történéseire. Vannak olyanok, akik még tovább mennek, és úgy látják, hogy a tábornoki kar, Sojguval és Geraszimovval az élén szinte rendreutasította Putyint.
Ezek az események orosz részről biztosan nagy hatással lesznek a háború folytatására.
Fontos észrevenni, hogy az ukrán oldalon sem a lövészárkok környékén zajlottak a legfontosabb történések. Tizenegy hónappal a háború kitörése után jutottak el addig az elhatározásig az Ukrajna harcát támogató szövetségesek, hogy nem korlátozzák a segítségnyújtásukat a védekezést szolgáló fegyverzetekre. Mostanra bizonyossá vált, hogy a támadó hadműveletekhez elengedhetetlen modern tankok, a beígért több mint száz darab, sok ország összehangolt együttműködése révén jut el az ukrán harcoló alakulatokhoz.
A Leopard 2 német és Challenger 2 brit tankok valószínűleg több ütemben érkeznek majd meg Ukrajnába. Reálisnak az látszik, hogy először két egyenként 10-12 harckocsiból álló alakulatot állítanak fel. Ezek önmagukban természetesen nem lesznek képesek megfordítani a háború menetét. Nem lehet elégszer leírni, hogy különösen egy ilyen kiterjedt, összfegyvernemi, totális háborút nem dönthet el egy mégoly hatékony, modern fegyver, mint a harmadik generációs tank. De egy olyan támadó struktúrájú hadseregcsoport, melynek részei például a harmadik generációs Leopard 2-ek mellett a gyalogság gyors, védett mozgását biztosító páncélozott M2 Bradley harcjárművek, a Marder gyalogsági harcjárművek, és a franciák AMX-10 RC páncélozott felderítő kerekes könnyűtankjai, na, az már képes lehet látványos, átütő fordulatra, akár beállt fontvonalak esetén is. Gyanítható, hogy tavasszal az ukrán lesz az első olyan hadsereg, amelyik éles harci helyzetben alkalmazhatja ezeket a modern katonai eszközöket összehangolva a drónokkal, a műholdakkal és az elektronikai hadviselés megoldásaival.
