Bizonyára az olvasó is találkozott már azzal, a mára közhelyessé vált Facebook-bölcsességgel, miszerint gondolataink és szavaink világteremtő hatással bírnak. Ha őszinték akarunk lenni, valóban kissé sablonosnak tűnik ez a – sokszor olcsó ezotériába hajló – meglátás, de mint a legtöbb közhelyben, ebben is van igazság. Sőt, ez a kérdéskör a megfelelő komolysággal valójában tudományos-bölcseleti vizsgálódások során is előkerülhet olyan témák esetében, amelyek például az elmét mint valóságteremtő gépet tárgyalják, vagy a felismerő gondolkodás mágikus gyökereiről értekeznek. És épp ezeket az elsőre elvontnak tűnő, valójában azonban kifejezetten izgalmas témákat járja körbe Farkas Attila Márton (barátainak és követőinek: FAM) legújabb, Spiritusz című könyvében.
FAM-ot a legtöbben talán Puzsér Róbert „szellemi pallosaként” ismerhetik. Évek óta fut sikerrel intellektuális workshopjuk, az „Apu azért iszik, mert te sírsz”, de szellemi kapcsolatuk több más projektben, így például a korábban a (korábbi) Hír TV-n bemutatott Sznobjektívben is meghatározó volt. És bár FAM időről időre ugyan utal más tevékenységeire is, nem annyira ismert tudományos munkássága. Márpedig személyében egy igencsak eredeti gondolkodóról beszélhetünk, aki képes egy szovjet sci-fi novellából ihletet merítve más megvilágításba helyezni az ősi India jógijainak különleges képességeit.
Népszerűségéhez persze hozzájárul jellegzetes, kritikusan cinikus (vagy cinikusan kritikus?) stílusa, amely zárójelbe tesz minden aktuális narratívát, s új – nem egyszer radikális – kontextusba helyezi azt. (Legyen szó közéleti kérdésekről, vallási bölcseletről vagy filozófiáról.)
Új könyve tulajdonképpen esszék gyűjteménye – leszámítva az úgynevezett szolipszisztikus rémdrámát, amely egy mágikus diskurzust ír le az „eretnek varázsló” és filozófus, Giordano Bruno és Roberto Bellarmino bíboros között.
Az talán már az eddigiekből is kiderült, hogy FAM érdeklődési köre nem korlátozódik egy adott témára. Ez a Spirituszból is kitűnik, hiszen míg egyik esszéjében az egyiptomi kultúra és a mágikus gondolkodás a fő csapásirány, addig a másikban a buddhista tudat és a forma nélküli tartomány. Mindezeket megfejelve FAM még az általa tárgyalt témán belül is több fontos dologra világít rá. Óegyiptomi tematikájú tanulmányából például nem csak az tudható meg, hogy a mágikus gondolkodás sokkal inkább a tudományos észjárással, semmint a vallási attitűddel rokon, hanem az is, hogy felismeréseink – vagy másképpen megfogalmazva „aha-élményeink” – voltaképpen az elménk szimbólumokkal történő manipulációi. Valamire való rádöbbenésünk így tulajdonképpen mágikus játék a szimbólumokkal, amit jól példáznak az óegyiptomi kultúra hieroglifáinak átalakításai, megcsonkításaik, kombinálásaik. (Ezt pedig azt is jelenti, hogy a mágikus, és ezzel együtt a metaforikus gondolkodás az, ami összeköt bennünket az ókori Egyiptom emberével.)
Egy másik esszéjében FAM az elmét, mint valóságalkotó gépet veszi górcső alá, melynek legfőbb eszköze (szintén) a metafora. Ebben az írásban részletes valóságábrázolásokat ismerhetünk meg annak függvényében, hogy miként tekintünk az emberre, a lélekre, a társadalomra vagy éppen istenre. Egészen másképp viszonyulhatunk például tulajdon létezésünkhöz akkor, ha az embert gépként írjuk le, és megint máshogy akkor, ha valami istenit látunk benne. Gondoljunk csak bele: mennyivel másként tekinthetünk a valóságra, ha a testünket egyszerűen gépként fogjuk fel, mint ha olyan entitánst látunk benne, amely valami istenivel azonos (vagy legalábbis valami isteninek a része)! (Ugyanez vonatkozik a világra és a lélekre is...)
A könyv címe több szempontból is találó. Egyrészt jelzi a tudományos-bölcseleti „lélekkeresést”, amely a buddhista tudatról és a Descartes lehetséges deperszonalizációs zavarairól szóló esszékben válik csak igazán hangsúlyossá, másrészt pedig az egész kötet jellemzéseként megfogalmazható – lásd még: „van benne spiritusz”. És bár FAM eszmefuttatásai odafigyelést igényelnek, megéri a ráfordított időt. Esszéi által ugyanis kicsit jobban megérthetjük saját gondolkodásunkat, és ezzel együtt magát a világot is.
(Farkas Attila Márton: Spiritusz – Hermetika a 21. században. A Tan Kapuja Buddhista Egyház, 2022)
