Londonban is terjesztették a „szent igét"

Két estén át nagy sikerrel adta elő az Átrium társulata az Isteni végjátékot Alföldi Róbert főszereplésével.

A naponta megforduló utasok szempontjából a legforgalmasabb nagy-britanniai vasútállomás tőszomszédságában, a Clapham Grand színházban tűzte műsorára két estén át az Átrium David Javerbaum ünnepelt amerikai író, szövegíró, tévés producer Isteni végjáték (Act of God) című darabját, ami az általa indított Twitter-csatorna, az @TheTweetOfGod ötletére épülve először 2015-ben a Broadwayt hódította meg. A Margit körúti színház műsorán 2020 szeptembere óta szerepel. A helyszín fontosnak bizonyult, hiszen az Angliában sajnálatosan ritka magyar nyelvű színházi élményre az ország távoli tájairól érkeztek nézők. A magyar nyelvet nem uraló barátokról és családtagokról is gondoskodtak angol nyelvű felirat formájában, ahogy ez később kiderült, a szöveget eredetileg magyarra átültető Csukás fivérek az adaptált, majd az évek során aktualizált verziót visszafordították angolra. David Javerbaum nem tudott Londonba utazni a turnéra, de Alföldi Róbert közzétette Facebook-oldalán köszönetnyilvánítását, amiért „Magyarország után Londonban is terjeszti szent igéjét”. A szerző párját ritkítja, hiszen nemhogy nem ragaszkodik minden betűjéhez, hanem éppen az egyes országok egyedi körülményeihez való alkalmazkodásra, a szinte napi realitások hű visszatükrözésére bátorítja a darabját bemutató színházakat.

A Clapham Grand földszintjét a második estén is betöltő 250-300 fős, az alig fűtött teremben pokrócokba takarózó közönség érezhetően jól fogadta a merész vállalkozást, melyben Alföldi Róbert a Mindenható szerepében a Tízparancsolat új, javított kiadását hirdeti meg, miután belátja, hogy az emberek egyre távolodnak az általa lefektetett alapszabályoktól. Ennek a 21. századi, a legkülönbözőbb érzelmeket, hangulatokat kimutató, hol tréfás, hol haragvó, hol frusztrált Isten sok meghökkentő nézettel lepi meg hallgatóságát. Ki gondolta volna például, hogy az első emberpár akár Ádám és Zsombor is lehetett volna? Vagy, hogy Isten szeme fénye nem az általa a hatodik napon megteremtett ember, hanem egy közönséges krumplibogár? Nem szisszent fel a közönség akkor sem, amikor fiáról, Jézusról szól, megosztva vele aggodalmát az élete első harminc évében érzékelt puhánysága miatt. Keresztre feszíttetése azonban bebizonyította, milyen „faszagyerek”. Miután Isten belátja, mennyire tökéletlenné vált minden körülötte, egy új „mestertervet” hirdet meg, az Univerzum 2.0-át. Bár a darab túlnyomó része Alföldi-Isten monológja, útján Gábriel és Mihály arkangyalok is elkísérik, akik egyfajta interaktivitásba vonják be a nézőket, nekik tulajdonítva súlyos kérdéseket a világon uralkodó állapotokkal kapcsolatban.

Az előadás maga nem több, mint nyolcvan perc, de a londoni hallgatóság egy közel egyórás közönségtalálkozót is kapott ajándékba. Ezen Alföldi Róbert és a társulat többi tagja elmondta, mekkora élményt jelentett magyar publikum előtt játszani Londonban, a „második legnagyobb magyar városban”. Kiderült, hogy az ötlettől a megvalósításig minden az Átrium nevéhez fűződik, nem meghívásra, saját kezdeményezésükre hozták el az előadást a magyar közösséghez. A közvetlen, időnként szabadszájú beszélgetésben sok minden felmerült, aminek az Isteni végjátékhoz nincs köze. Hosszasan elmélkedtek egymás között a magyarok, miért nincs itt egy egységesebb, összetartóbb, szervezettebb közösség és élénkebb kulturális élet, amire nagy igény lenne.

Kérdésre válaszolva Alföldi elmondta, mennyire kell vigyázni az Isteni végjáték előadásaiban, hogy különösen vidéki közönség előtt senkit ne bántsanak meg vallásos hitében. Beszélt az ismételten megtapsolt színész arról is, milyen „forradalmi” tettnek számított az Átrium Őrült nők ketrece bemutatója, ennek kapcsán gyakran érzékelték, hogy emberek nem tudták eldönteni, szabad- e nevetni, ki figyeli a reakciójukat? Keserűen szólt arról, hogy „átkapcsolt valamit” és nem bír, nem akar a politikával foglalkozni. Szóba sem jöhetne azonban, hogy külföldre költözzön, mert „gyökerei, iskolázottsága, hagyományai” mind hazájához kötik, nem akar egy idegen országban puszta „kulturális érdekesség” lenni. Ugrai István, az Átrium belső munkatársa, dramaturgja hasonló szomorúsággal számolt be arról, mennyire magára van hagyva a színház. Amikor sok ezer ember együttesen 97 millió forinttal sietett megmentésére, egyetlen kulturális hatóság sem ismerte el, méltányolta a támogatást.

Az előadás tapasztalatainak összegzése után, új meghívások birtokában az állandóan kiélezett anyagi helyzetben lévő társulat döntéshozói elgondolkoznak azon, hogyan folytatják külföldi vendégjátékaikat.

Infó: Isteni végjáték / An Act of God. The Clapham Grand, London, január 26.