- Tobzódó szín-terem a Molnár Ani Galériában

Mintegy kiszabadulnak Somody Péter különös sejt- és amőbaszerű formái, hiszen a veszprémi születésű, ám Pécsett élő és tevékenykedő alkotó festői stílusa – elmondása szerint – szabad térben mozog. Nonfiguratív művészetében, noha önmaga nem érzi meghatározónak ezt a titulust, már a 2005 és 2007 között készült akrilvásznain is jelen voltak a rá jellemző jegyek, igaz, nem olyan mértékben mint a mostani, Azt álmodtam, amit akarok című tárlat képein. A Molnár Ani Galériában látható munkái ugyanis szinte tobzódnak ezekben az organikus, biomorf alakzatokban, mögöttük nagy gesztusokkal foltok és csíkok, körök, ellipszisek, cseppformák egészítik ki a látványt. Ez a fajta eljárás Somody érzékeny gesztusfestészetét is mutatja, amely pályája elején még erőteljesebben jellemezte.

A festői pályán való elindulásban nagymértékben közrejátszott a közeg, ahol felnőtt, és megannyi szép festménnyel találkozott. A „randevú” a képekkel arra ösztönözte, hogy a művészi pályát válassza. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rajz szakán tanult, ahol 1988-ban tanári oklevelet szerzett. Ambíciói igen erőteljesek voltak, az egyetem Képzőművészeti Mesteriskolája után DLA képzésben vett részt. Tanulmányai ideje alatt Konkoly Gyula és nem kisebb alkotó, mint Keserű Ilona voltak a mesterei.

Szakmai önéletrajzát olvasva kiderül, hogy a későbbiekben is folytatott stúdiumokat. A müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt Jürgen Reipka professzor osztályában, majd vendégoktatóként dolgozott a bajor főváros intézményében és a Karlsruhei Művészeti Akadémián. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának egyetemi tanára. Elmondása szerint az őt oktató tanárok, barátai és maga a művészi közeg rengeteget segített annak idején neki, hogy „tudja csinálni a maga dolgát”, hogy másoknak is segíthessen, így orientálódott érdeklődése az oktatás felé is.

A kevés eszközzel dolgozó és komplex esztétikai tartalomra törekedő Somody mostani kiállításán sem tér el alkotói metódusától. Színek és formák kapcsolatát, a különböző felületi, anyagi minőségek által keltett érzeteket, az előtér és a háttér viszonyát vizsgálja. Teszi mindezt egyre bátrabban, korábbi műveihez képest rikítóbb színekkel, letisztult és redukált formakészlettel, amelyet már egy korábbi tárlata ( „sietni akarsz, de látod, hogy lassú vagy”, Művészetek Háza Veszprém /Csikász Galéria 2021) is jól megmutatott, és amelyen már megcsodálhattuk Somody Péter expresszív festészeti nyelvét, intenzív színhasználatát, geometrikus absztrakt formavilágát.

De azokat a rácsokat, színsávokat is, amelyek térbe helyezik az üde és könnyed színeket, formákat. „A kép tere, a kép mélységének a szöveteként próbálom használni ezeket a rácsfelületeket” – állítja Somody, aki szerint „ha van egy rácsszerkezet, akkor annak létezik mögötte, létezik előtte, ebből kifolyólag rögtön van a rács megjelenésével tér. ”Az optikai illúzió oldja a képteret, amelynek főszereplői mégiscsak a mediterrán ihletésű színek. A festő pedig színekkel foglalkozik, ahogy Somody is. Képeivel a látás, érzékelés kérdését járja körül, ezekről való tudását osztja meg velünk, amikor megalkotja saját képuniverzumát.