Nagy felháborodást keltett Olaszországban, hogy a populista párt kultuszminisztere szerint Dante a jobboldali gondolkodás előfutára volt

Dante kisajátítása.

Dante jobb- vagy baloldali volt-e? A kérdés banálisnak hangzik, hiszen az Isteni színjáték költőjének korában, a 13-14. században nem létezett a maihoz hasonló pártstruktúra, politikai eszmerendszer. Most azonban mégis ezt taglalják az olasz lapok a Giorgia Meloni-vezette jobboldali populista kormány kultuszminisztere, Gennaro Sangiuliano meghökkentő kijelentése után. A tárcavezető ugyanis azt állította, hogy Dante a jobboldali gondolatvilág alapítója volt.

Kétségtelen, hogy Dante a politikában is jártas volt, a firenzei tanács tagjaként szolgált, majd priornak is megválasztották, így a város egyik legfontosabb irányítójává vált. Ekkoriban azonban két részre szakadt a firenzei polgárság, a pápák híveit tömörítő guelfekre és a császárt támogató ghibelinekre. Ám a guelfek is szakadtak: a radikális pápapárti fekete guelfek kerültek szembe a ghibelinek álláspontjához közelálló fehér guelfekkel. Dante ugyan ez utóbbi állásponttal értett egyet, de közvetíteni próbált a két tábor között, vezetőiket száműzette, ám a fekete guelfek puccsot hajtottak végre Dante elleni, így ő kényszerült száműzetésbe, és sosem térhetett vissza Firenzébe.

Dante az Isteni színjáték mellett amiatt vált halhatatlanná, mert a közemberek által is érthető olasz nyelven írt. Elviekben azt gondolnánk, személye ezért egyesíti a széthúzásra már csak történelmi okok miatt is hajlamos olasz társadalmat, ám a jelek szerint az olasz tárcavezető nem így gondolja. Mindenesetre Gennaro Sangiuliano, aki Meloni pártja, az Olasz Testvérek (FdI) tagja, jó előre sejthette: azzal, hogy Dantét nevezi meg a jobboldali gondolatvilág megalapítójának, nagy botrányt idéz elő, így aligha csak véletlen elszólásról volt szó.

Sőt, e kijelentés inkább arról árulkodik, hogy nem ásta mélyen bele magát Dante életébe, nem ismerkedett meg gondolatvilágával, kezdeményezéseivel, ami kissé kínos, lévén mégiscsak az olasz kulturális élet irányítójáról van szó. Erre mutatott rá Angelo Bonelli zöld baloldali képviselő, aki – mint fogalmazott – Sangiulianónak is tudnia kellene, hogy az 1302-ben száműzetésbe kényszerített Dante olyan ügyeket támogatott, amelyek nem jellemzőek Giorgia Meloni jobboldalára. Felidézte, hogy éppen a fekete guelfek száműzték a nagy olasz szerzőt, akit mai értelemben „ultrakonzervatívoknak” nevezhetnénk.

Raffaella Paita a centrista Italia Viva párt tagja a Twitteren ironikusan jegyezte meg, hogy Sangiulianónak a jelek szerint a történelemtudásával, Meloninak pedig a miniszterei kiválasztásával vannak gondjai. Irene Manzi, aki a balközép Demokrata Pártot képviseli a törvényhozás Kulturális Bizottságában, arra kérte a minisztert, legalább Dantét hagyja békén, ne zaklassa az olasz nyelv atyját ilyen elképesztő „elemzésekkel”. A közösségi médiában is számos élcelődés céltáblája lett a miniszter, aki azért eddig sem adta kivételes bizonyságát annak, hogy az olasz kultúrtörténet kiváló szakértője lenne.

Sangiuliano később a Corriere della Serának írt visszafogottabb hangvételű levelében kísérelt meg visszavágni. A kulturális miniszter elismerte, hogy a "jobb" és "bal" politikai kategóriák természetesen évszázadokkal Dante halála után jöttek létre. Meglátása szerint azonban Dante "konzervatívnak" mondható. Sangiuliano szerint, ha "provokációja" oda vezetett, hogy egy-két honfitársa ismét előszedi és olvasgatja Dante írásait, az máris "jó eredmény". Ebből kiindulva: ha az a célja, hogy a régi nagy olasz szerzők olvasására serkentse az olaszokat, akkor még sok hasonló nagy port kavaró megjegyzés várható tőle.

Valójában egyébként sem ez volt az első kísérlet Dante kisajátítására. Akadt már példa erre Benito Mussolini országlásának idején. A fasizmus korában a Ducét az Isteni színjáték első énekében felbukkanó rejtélyes "Feltróhoz" hasonlították, aki elűzi a gonoszt. Amint Babits Mihály legendás fordításában olvashatjuk: „Itáliának üdvöt hoz s kegyelmet”.