A világon vannak olyan területek, ahol például csigák, denevérek vagy kolibrik is részt vesznek a növények beporzásában, de hazánkban ezt jellemzően a rovarok végzik. A növények a beporzás során termékenyülnek meg, így hoznak magot, termést, amelyek nemcsak a szaporodásukat szolgálják, hanem sok állatfajnak – és az embernek is – táplálékot adnak. A beporzást egyes fajoknál a szél vagy a víz is elvégezheti, azonban sokkal gyakoribb a rovarok tevékenysége, így az ökológiai rendszerek egyik alappillérét jelentik ezek a fajok – mondta lapunknak Tóth Ferenc, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kutatója.
A mai virágos növényfajok mintegy 87 százaléka rovarbeporzású, míg a termesztett növényeink 85 százalékának van szüksége a rovarok segítségére a szaporodásban, tehát a mezőgazdasági termelés igen jelentős része alapul a beporzó fajokra. Ha ezek eltűnnének, rengetegféle növény terméséről kellene lemondanunk, veszélybe kerülne az élelmiszer-ellátásunk. Éppen ezért nem kérdés, hogy a saját érdekünkben is mindent meg kell tennünk azért, hogy a beporzó rovarfajok számára biztosítsuk a megfelelő életkörülményeket.
Tóth Ferenc hozzátette: rendkívül fontos, hogy a beporzó szervezetek egész évben jelen legyenek, hiszen bár a legtöbb növényfaj tavasszal virágzik, akad olyan is, amelyik más évszakban. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem minden beporzó rovarfaj képes beporozni bármelyik növényfajt. Sokan azt gondolják, hogy a házi méhek mindent megoldanak, de ez egyáltalán nincs így, rengeteg növényfajt nem képesek beporozni. Ezért nagyon fontos a fajgazdagság, ami képes ellátni az adott terület növényvilágát ezzel az ökoszisztéma-szolgáltatással. Magyarországon házi méhből nincs hiány, sőt, a növényzet nem képes ellátni a háziméh-sűrűséget egész évben nektárral és virágporral, ezért a méhészek kénytelenek etetni a méheiket. Ez problémát is jelenthet, hiszen a házi méh képes kiszorítani a vadon élő beporzókat. A kutató példaként említette, hogy a lucerna esetében a házi méh nagyon rossz hatékonysággal dolgozik, de a paradicsom, paprika beporzását is sokkal jobban végzik a poszméhek. Az almatermésűek esetében más jellegű problémára hívta fel a figyelmet a szakember. Ezeket a gyümölcsfákat ugyan jól porozzák a házi méhek is, azonban eközben nagymértékben terjesztik a virágról virágra terjedő kórokozókat is, mint például a tűzelhalást okozó baktériumot. A házi méhhel szemben a vad fajok olyan változatos élőhelyekről érkeznek, hogy a testükön nagyon változatos mikrobiomot hordoznak, köztük tejsav-, ecetsav-baktériumokat, élesztőgombákat, amelyek megerjesztik a nektárt, így a kórokozók nem képesek elszaporodni. Ahol viszont kizárólag házi méhek végzik a beporzást, ezeknek a kórokozóknak a terjedése szinte akadálytalan.
Míg a házi méhek faodvakban, kaptárakban élnek, több tízezres kolóniákban, a magányos beporzó fajok ujjnyinál is vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A méhecskehotel vagy darázsgarázs a magányosan élő méhek és darazsak számára készített mesterséges „bölcső”. Ilyen kamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk akár az erkélyen, ablakpárkányon, virágos balkonládák mellett. A darázsgarázst legegyszerűbben apró furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is, ehhez akár az MME honlapján is találhatunk útmutatást. A méhecskehotel elkészítésére egy óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör is alkalmas, így már a gyerekekben is erősíthetjük a környezettudatos magatartást. A darázsgarázst érdemes már február második felében, március elején kihelyezni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje, de ne egész nap. A méhecskehotelek többnyire bundás testű lakói a telet követően legkorábban aktívvá váló rovarok közé tartoznak. Az első példányok akár már a február végi enyhe, napsütéses napokon repülnek, virágokat és lakóbölcsőket keresnek.
