Közel-keleti békemisszión jár az amerikai külügyminiszter

Az amerikai külügyminiszter Netanjahut és Abbászt is arról győzködte, hogy nyugtassák le a kedélyeket, ám ez nem csak a két vezetőn múlik, a felmérések azt mutatják, hogy az izraeli zsidók és a palesztinok egyszerűen nem bíznak egymásban.

Mindenkinek az a felelőssége, hogy a feszültségek csillapítására tegyen lépéseket, és ne szítsa azokat – jelentette ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter, amint megérkezett Tel-Avivba. Az Egyesült Államok diplomáciájának a vezetője éppen az elmúlt évek legsúlyosabb izraeli–palesztin erőszakspirálja közepette látogatott a térségbe. Hétfő este Jeruzsálemben Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, másnap Ramalláhban Mahmúd Abbász palesztin elnöknek próbált a lelkére beszélni, hogy törekedjenek a feszültség csökkentésére.

Blinken vizitje során azt hangoztatta, hogy Washington továbbra is elkötelezett a kétállami megoldás mellett, és azt tekinti egyetlen esélynek az évtizedek óta tartó véres konfliktus rendezésére. Netanjahu, akinek szövetségesei nyíltan ellenzik a Palesztin állam létrejöttét, nem reagált az ezzel kapcsolatos felvetésre, Abbász viszont megragadta a lehetőséget, hogy rámutasson: az izraeli kormány aláássa a kétállami megoldást, és ezért azt terheli a felelősség a mostani eseményekért. Csakhogy a helyzet ennél bonyolultabb, az izraeliek és a palesztinok kölcsönösen hozzájárultak a helyzet eszkalálódásához.

A jelenlegi erőszakspirál a tavaly tavaszi terrorhullámra vezethető vissza, melynek során magányos farkasként azonosított palesztin merénylők követtek el támadásokat izraeliek ellen. Túlnyomórészt szélsőséges fiatalokról volt szó, akiknek radikalizációjához a zátonyra futott békefolyamat is hozzájárult. A merényletekre válaszul az izraeli biztonsági erők rendszeres és nem ritkán civilek életét is követelő rajtaütéseket hajtottak végre Ciszjordániában, Elsősorban a radikalizáció gócpontjává vált Dzsenínben, annak menekülttáborában, illetve Nablúszban razziáztak, amely heves ellenreakciókat váltott ki palesztin részről. Ez a dinamika az elmúlt napokban is visszaköszönt.

Az izraeli katonák múlt csütörtökön tíz palesztint lőttek le egy dzseníni akció során, másnap Jeruzsálemben egy zsinagógánál hét zsidó hívőt mészárolt le egy palesztin terrorista, majd néhány órával később egy 13 éves palesztin nyitott tüzet izraeliekre. Ciszjordániában azóta két másik palesztin szélsőséges is támadást kísérelt meg. Az izraeli biztonsági erők mindegyik merénylővel végeztek, a zsinagógánál lövöldöző férfi családjának otthonát pedig körbezárták és előkészültek annak lerombolására.

A palesztinok és izraeliek egymás iránti (vélt és valós) sérelmei, amelyeket az arra hivatkozva elkövetett megtorló akciók egyre csak tovább mélyítenek, mára olyan helyzetet teremtettek, hogy egyik oldalon sincs meg a béküléshez szükséges bizalom. A ramalláhi székhelyű Palesztin Politikai és Kutatási Központ múlt héten közzétett felmérése szerint az izraeli zsidók 84 százaléka és a palesztinok 61 százaléka úgy véli, hogy a másik oldalon nincs békepartner. Mindkét csoport 84 százaléka a konfliktus kizárólagos áldozatának tartja magát, a palesztinok túlnyomó többsége (90 százaléka) és az izraeli zsidók zöme (53 százalék) úgy véli, hogy eddigi szenvedésük feljogosítja őket mindenre a túlélésük érdekében.

A nemzetközi közösség által szorgalmazott kétállami megoldás támogatottsága mindeközben mélyponton van: a palesztinok 66 százaléka és az izraeli zsidók 53 százaléka ellenzi a rendezési tervet, a két csoporton belül mindössze nagyjából harmada támogatja.

A problémát tetézi, hogy Izraelben az eddigi leginkább szélsőjobboldali kormány van hatalmon, míg a Palesztin Hatóságban a vezetőknek nincsen tekintélye, mivel több mint másfél évtizede tartották a legutóbbi parlamenti, illetve elnökválasztásokat.