Tanúmeghallgatásokkal folytatódott pénteken a korábbi fideszes politikus büntetőügye a Fővárosi Törvényszéken - derül ki a 444.hu beszámolójából.
A bíróság most a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés akkori fideszes alelnökét, Berec Zsolt Miklóst idézte be tanúként, akit azokról a kétpói találkozokról kérdeztek, amelyeken eldőltek az előre lezsírozott közbeszerzések. Noha mind a bíró, mind az ügyész nagyon igyekezett, ennek ellenére nem sikerült semmit sem kihúzni belőle azokról a gyanús egyeztetésekről. Noha tagja volt a pályázatokat a megyeházán előkészítő bizottságnak, minden kérdésre azt mondta, nem emlékszik.
Bíró: „Hogyan döntöttek erről az előterjesztésről a döntéselőkészítő bizottságban? Ott érdemi viták voltak?”
Berec: „Hát én nem emlékszem már, hogy mi volt. Nyilván projektek voltak, de hogy ott konkrétan ... nem emlékszem, nagyon távoli ez nekem.”
Bíró: „Nem volt olyan informális egyeztetése, hogy össze kellene hangolni, hogy ki mire pályázik az adott időszakban?
Berec: „Én nem emlékszem ilyenre.”
Bíró: „Lehetséges volt? Hogy volt, nem emlékszik?”
Berec: „Nagyon távoli ez nekem.”
Azt nem tagadta, hogy ott volt Boldog István társaságában a kétpói találkozókon, 2017. február 14-én, de saját bevallása szerint fogalma sem volt, miért. Azt állította, feltehetően azért hívták, hogy amennyiben olyan szakmai kérdés merül fel akkor választ tudjon adni. Ekkor a bíró ismét nekirugaszkodott, most már konkrétabb kérdésekkel.
Bíró: „Olyanok elhangzottak-e ezeken a megbeszéléseken, hogy csak azok az önkormányzatok pályázhatnak erre, amelyek betartanak bizonyos feltételeket?
Berec: „Én nem emlékszem ilyenre.”
Ekkor következett az ügyész, de ő sem járt nagyobb sikerrel.
Ügyész: „Hogy kell ezt elképzelni, egy-egy pályázati tervvel kapcsolatban, hogy kell ezt elképzelni, milyen anyag állt rendelkezésre szakmailag részletezve? Tehát amit ön látott.”
Berec: „Nincs még a kép sem előttem, hogy milyen formában kaptam ezeket.”
Ügyész: „Mi az oka, hogy erre nem emlékszik?”
Berec: „Nagyon régen volt.”
A korábbi alelnök arról is beszámolt, hogy a volt országgyűlési képviselő csak vélelmezhette a települések pályázatait, azonban a döntési mechanizmusban nem volt szerepe. Amikor pedig a bíró megkérdezte, hogy akkor miért kellett Boldoggal beszélni a döntéselőkészítő bizottság előtt, akkor érkezett a szokásos válasz:
„Nem tudom, nem emlékszem, hogy ott miről volt szó.”
Ezt követően azzal folytatta, hogy nem igazán hagytak benne mély nyomokat ezek az egyeztetések, saját maga szerepét outsiderként írta, s csak azért ment el, mert az országgyűlési képviselő meghívásának illik eleget tenni. Ő maga a laptopja előtt ücsörgött és teljesen mást csinált, azonban olyan emlékei nem voltak, hogy Boldog István feltételekhez kötötte volna a pályázatokat. Amikor pedig az ügyész megkérdezte, hogy tényleg elvették-e a polgármesterek telefonjait a megbeszélés előtt arra természetesen már nem emlékezett. Mindezt azzal magyarázta, hogy ő sokkal hamarabb érkezett, mint ők, ezért ezt nem láthatta.
