A cél elvileg az állami és önkormányzati projektek hatékonyságának növelése, az egyszereplős közbeszerzések felszámolása és az elszálló építőipari árak visszafogása lenne. Az állami beruházási rendszer „új alapokra helyezése” közben azonban a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium nem csupán döntene a részben vagy egészében uniós, illetve állami támogatásból megvalósuló projektekről és irányítaná a megvalósítást, beleértve az építészeti tervek megrendelését, elbírálását, a kivitelezők kiválasztását és magát a lebonyolítást – miközben mindebből szinte teljesen kizárja az érintett önkormányzatokat –, de még az ingatlanukat is lenyúlná az építkezés idejére.
„Kedvezményezett helyett kiszolgáltatott szereplővé silányítaná az önkormányzatokat a fele részben állami, illetve uniós forrásból megvalósuló projektek esetében a beruházások rendjéről szóló új törvénytervezet. Ez az önkormányzatok gazdasági béklyójának egy újabb eleme” – állítja Kiss Ambrus.
Budapest gazdasági ügyeiért felelős főpolgármester-helyettese szerint a jogszabállyal kiürítenék, esetenként szinte teljesen elvonnák az önkormányzatoknak jó néhány Alaptörvényben, illetve a nemzetközi egyezményben biztosított jogait.
Az építési beruházásokhoz szükséges ingatlanok elvonásának lehetővé tétele erősen sérti az önkormányzatok Alaptörvényben rögzített tulajdonhoz való jogát. Ráadásul betarthatatlan – magyarázza Kiss Ambrus, aki példát is hoz a törvénnyel teremtődő kaotikus viszonyokra.
„Ha a Blaha Lujza tér felújításához a kormány 60 százalékban hozzájárult volna – a valóságban nem adott ennyit –, akkor a fővárostól kérhette volna a kivitelezés előtt a tér tulajdonjogának átadását. Ha a városvezetés nemet mondott volna, akkor kisajátíthatta volna, de akkor kártalanítani kellett volna az önkormányzatot. A tegnap enyém, ma tiéd, holnap ismét az enyém helyzet rendkívül sok időhúzó jogi aktussal és bizonytalansággal járna” – összegez a főpolgármester-helyettes.
„A beruházási törvény tervezete a hatályos szabályozáshoz képest tovább rombolja az önkormányzatiság lényegét. Különösen sérelmes a beruházással érintett ingatlanok tulajdonjogának elvonása” – mutat rá Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. Azt pedig egyenesen vállalhatatlannak tartja, hogy a megvalósítás idejére elvett ingatlant a projekt lezárása előtt adják vissza az önkormányzatnak, hiszen ebben az esetben a beruházás irányításából kizárt polgármesternek kellene aláírni a számlákat és vállalni a felelősséget olyan tervekért és kivitelezésért, amelybe semmi beleszólása nem volt, sőt még a munkaterületről is kizárták. Ha a minisztérium akar magának mindent, akkor vegye magára a teljes felelősséget is – összegez Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere.
A TÖOSZ egyébként indokoltnak tartja az állami beruházások rendjének szabályozását. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy ez egyetlen minisztérium feladatkörébe tartozzon. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy ezzel a törvénnyel gyakorlatilag megszűnnének az önkormányzati építési beruházások, mivel nincs – és az önkormányzatok forráshiányos helyzete miatt nem is várható, hogy lesz – olyan önkormányzati építési beruházás Magyarországon, ahol a beruházás becsült értékének felét ne haladná meg a felhasznált központi költségvetési vagy a nem közvetlen európai uniós forrás.
Ha így fogadják el a törvényt, akkor azután csak az épülhet meg, amit a kormány, vagy éppen Lázár János minisztériuma akar.
Az Építési és Közlekedési Minisztériumot is megkerestük, de kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Kifogások parkolópályán
A fővárosi önkormányzat a törvény társadalmi vitája keretében már elküldte észrevételeit a minisztériumnak, amelyben a törvénytervezet teljes átdolgozását, az önkormányzatok beruházásainak kivételét kérték a jogszabály hatálya alól. A főváros szerint a törvénytervezetben szereplő rendelkezések túlzott központosításhoz vezetnének, amely azzal is csorbítaná az önkormányzatok autonómiáját, hogy a minisztérium jogává tenné az így megvalósuló létesítmények üzemeltetőjének kiválasztását, miközben ennek keretfeltételeit nem határozza meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami projektszervezetek inkább nehezítik, mintsem előreviszik a folyamatot.
„Az uniós irányelvekkel is ellentétes ez a fajta centralizálás. A nyilvánosság és a közösségi ellenőrzés csak az alapelvek között szerepel, a konkrét rendelkezésekből már az látszik, hogy az érintett önkormányzatok nem lehetnek ott a tervpályázat kiírásakor és későbbi üzemeltetőként sem véleményezhetik az elkészült terveket. A nyomvonal jellegű közlekedési beruházásoknál, például sztráda, vasúti pálya építésénél egyenesen kizárják a településeket a projektszervezetből – teszi hozzá Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes.
Aggályos a tervezet a jogbiztonság szempontjából is, mivel a kormány egyedi határozatban kivonhat projekteket a törvény hatálya alól, a miniszter pedig rendeleti úton eltérhet a törvény egyes rendelkezéseitől. Hogy mennyire és miben, arról nem szól a törvény. A városvezetés elengedhetetlennek tartja, hogy az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanácsban Budapest mindenkori főpolgármestere helyet kapjon. Választ várnak arra is, hogy ki ellenőrzi majd a minden jogok elsődleges letéteményesének számító építési minisztert.
