Magyarosaurus Dacus - Őslények Erdélyből

Gianina Cărbunariu rendező kalandos életutat mutat be dokumentarista és más markáns eszközzel Nagyváradon a Magyarosaurus Dacus című előadásban.

Gianina Cărbunariu nevét talán akkor ismerte meg a magyar közönség, amikor 2009-ben Boros Kinga dramaturggal együtt létrehozta a 20/20című, a marosvásárhelyi fekete márciust feldolgozó előadást. A marosvásárhelyi Yorick Stúdióban készült produkció díjat is nyert akkor a Pécsi Országos Színházi Találkozón. Cărbunariu azóta több európai színházzal is együttműködött. 2018 óta a Piatra Neamț-i Ifjúsági Színház igazgatója. Most Nagyváradra hívták rendezni, ahol a neves paleontológus Nopcsa Ferencről készített előadást ugyancsak Boros Kinga dramaturggal és fordítóval együtt Magyarosaurus Dacus címmel.

Az alkotók most is különböző dokumentumok alapján állították össze az előadást. Használták Nopcsa naplóját és sok más forrást is beépítettek a produkcióba. Igazán az a jó a mostani anyagban, hogy érezhetően rendkívül szabad. Nem beszélve arról a dramaturgiai játékról, hogy a színészek között állítólag sorsolással, - legalábbis ez hangzik el - felosztották a főhős különböző attitűdjeit, így kapjuk többek között Nopcsát a szerelmest, a barátot, a kémet, a magyart, a románt, az albánt. És hamar eljutottunk az identitás keresésig.

Nopcsa Ferenc életútja igazi huszadik századi és kelet-európai, mondhatnánk balkáninak is. Hol itt élt, hol ott. Szóba kerül érintőlegesen a kalandos szakmai élete mellett a magánélete, szoros kötődése a titkárához. (Öngyilkossága előtt őt is megöli.) De az előadás elkerüli a bulvárt, sokkal tágabb szemszögből tekint az életútra. Játékos, fanyar tükörbe állítja a tudóst, a kalandort, a katonát. Nem ítélkezik csupán arra vállalkozik, hogy Nopcsa bárhová egyértelműen nehezen besorolható személyiségét sok humorral és iróniával elénk tárja.

Már az első jelenet is zavarba ejtő, hiszen Nopcsa Ferenc édesapjáról szól, aki a Nemzeti és az Opera intendánsaként eltávolít a színházból egy balett-táncost. De szóba kerül később Nopcsa Ferenc öccse is, aki egy különítmény tagjaként részt vesz a Népszava felelős szerkesztőjének, Somogyi Bélának a meggyilkolásában. A néző sokszor kapkodja a fejét, hogy mik is történtek itt és hogyan tud mindez megjelenni egyetlen családtörténeten keresztül. Az igencsak szélsőséges eseteket is megmutató eklektikus tabló rávilágít a történtek esetlegességére, arra, hogy ez a közeg micsoda pálfordulásokra és furcsaságokra készteti a szereplőket.

A nagyváradi színészek igazi csapatot alkotnak. Külön említést érdemel a zenét jegyző Trabalka Cecília, aki színészként és DJ-ként is jelen van a színpadon. Az előadást a tabutémákat sem kerüli, az antiszemitizmust sem kendőzi el, sőt zsidó vicceket is mondanak. A produkció talán legfőbb tanulsága, hogy akár száz évre visszamenőleg sem érdemes egy szóval bélyegezni senkit és semmit, a történelem útvesztői, és maguk a sorsok ennél sokkal árnyaltabbak.