Martin József Péter: A magyar államot foglyul ejtették

Magyarország a korrupció mértékével az Európai Unió sereghajtója lett. Martin József Péter, a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója ennek fő okát abban látja, hogy a magyar államot foglyul ejtették. Ennek iskolapéldája a Völner-Schadl ügy.

Magyarország az Európai Unió legkorruptabb tagállama, a legfrissebb Korrupció Érzékelési Index (Corruption Perception Index – CPI) szerint. Hogyan lehetséges ez?

A Transparency International (TI) 28 éve készíti el ezt a felmérést. Ebben az időszakban arra soha nem volt példa, hogy Magyarország egyedül lett volna az Európai Unió sereghajtója. A felmérés, amelyet mi is készen kapunk a TI berlini központjától, elsősorban érzékeléseket tartalmaz, üzletemberek és szakértők véleményét összegzi. A mutató, minden korlátjával együtt, alkalmas arra, miként azt az Európai Bizottság is megerősítette egy 2018-as jelentésében, hogy rangsorolja az országok korrupciós fertőzöttségét. Az, hogy utolsók vagyunk a CPI-listán, egy évtizedes folyamat következménye, aminek során a jogállamot szinte teljesen felszámolták, a korrupció rendszer részévé vált.

Miképpen lehetséges az, hogy Románia, Bulgária, Görögország vagy Olaszország is Magyarország előtt van, pedig ott is nagy a baj?

Ez igaz, mindegyik nevezett országban a korrupció, más-más módon, de óriási probléma. De van egy tényező, amelynek szempontjából Magyarország rosszabbul áll. Sehol nincs annyira központosított, felülről vezérelt korrupciós mintázat, mint minálunk. Hozzá kell tennem, hogy a Korrupciós Érzékelési Index legfrissebb eredményében, a felmérés hosszú átfutása miatt, még nincs benne annak a korrupció elleni intézkedéssorozatnak a hatása, amelyet a kormány az EU nyomására hozott.

Mit értenek az alatt, hogy a magyar államot foglyul ejtették?

Ez nem újdonság, a TI Magyarország tíz éve figyelmeztet erre a jelenségre.

Ezt úgy oldották meg, hogy a vezetők többségét lecserélték lojális káderekre, és innentől kezdve az intézmények nem, vagy nem elsősorban a közjót képviselik, hanem hatalmi és partikuláris üzleti érdekeket. Ez a legnagyobb korrupciós kockázat, azért, mert így számos politikai szereplő, illetve a politikához közelálló üzletember büntetlenséget élvez. Sokáig ez teljes egészében így volt. Ma már indítanak eljárást kormányközeli szereplők ellen is, de az igazságszolgáltatás, és itt elsősorban az ügyészségre gondolok, még mindig sokszor politikai motivációk alapján cselekszik. A bíróságokon is óriási a kormányzati nyomás. Továbbá: az intézmények „megszállása” lehetővé teszi az állam által vezérelt korrupciós csatornák kiépítését. Ezért mondjuk, hogy a korrupció nem a rendszer „melléktermékeként”, hanem annak részeként jelentkezik. Az egyik leglényegesebb ilyen korrupciós csatorna a közbeszerzési rendszer, amelynek jelentős része fertőzött a korrupcióval. De ilyen volt a letelepedési államkötvény-biznisz, a tao-pénzek elosztása, vagy a friss esetek közül mondjuk a 35 éves koncessziók.

A Völner-Schadl-ügy a rendszer része vagy mellékterméke?

Mindkettő. Igaz, hogy az ehhez hasonló vesztegetési ügyek máshol is jelentkezhetnek. És az is igaz, hogy szemben sok másik üggyel, a magyar ügyészség ezúttal lépett és vádat emelt, és számos gyanúsítottat le is tartóztattak. Völner Pál azonban szabadlábon védekezik, és az is rendszerszintű problémára utal, hogy a rendszerváltást követő időszak legsúlyosabb igazságügyi korrupciós ügyében egyelőre nem látszanak további politikai következmények.

Az Európai Unió 2022-ben „aktiválta” azt a korábbi rendeletet, hogy a kohéziós támogatásokat a jövőben a jogállamiság tiszteletben tartásához kötik. Hogyan értékeli a magyar kormány reakcióját erre?

A jogállamisági eljárás elindítása az EU történetében először, fontos mérföldkő és jelzi, hogy tavaly alapvető fordulat állt be az unió és a magyar kormány közötti viszonyban. Az EU immár nem nézi tétlenül a jogsértéseket, és próbál fogást találni a magyar kormányon. A pénzek feltételekhez kötése és a folyósítás felfüggesztése ennek a jele. Ez eredményezte azt a korrupció elleni intézkedéssorozatot, amelyet a magyar kormány életbe léptetett a pénzek kiszabadítása érdekében. A TI Magyarország véleménye szerint ezek az intézkedések – a Bizottság szoros felügyelete mellett – csökkenthetik az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciót, de a probléma sokkal mélyebb annál, mintsem, hogy e csomag képes legyen helyreállítani a jogállamot.

Mi a fő baj az uniós források felhasználásával kapcsolatban?

Annak ellenére, hogy Magyarország az uniós források egyik legnagyobb kedvezményezettje, a támogatások mégsem járultak hozzá a gazdasági hatékonyság és a versenyképesség növekedéséhez, az egyenlőtlenségek nem csökkentek, a korrupció viszont nőtt.

És a közbeszerzésekkel kapcsolatban milyen mérleget vont a Transparency?

A közbeszerzések összértéke tavaly rekordot döntött, a koncentráció folytatódott, az egy eljárásra jutó érték még soha nem volt ilyen magas, és a továbbra is a kormányzathoz közelálló körök a legfőbb kedvezményezettek. Valamelyest csökkent ugyan az egyajánlatos beszerzések aránya a 2021-es 39 százalékról a tavalyi 35 százalékra az uniós értékhatár feletti beszerzéseknél, de ez még mindig bőven elmarad az unió által szorgalmazott 15 százalékos szinttől.További probléma például az, hogy a kormány a különféle veszélyhelyzetekre hivatkozva kivont számos beszerzést a közbeszerzési törvény hatálya alól.

Ilyen volt az autópályák üzemeltetésére kiírt 35 éves koncessziós eljárás?

Ezzel a lépéssel, meg a többi 35 éves koncesszióval, lényegében kiiktatják a szabadpiacot. Az autópálya-építés einstandja nemcsak azért felháborító, mert a kormányfőhöz közelálló Szijj Lászlónak és Mészáros Lőrincnek az érdekeltségébe tartozó, amúgy teljesen átláthatatlanul működő Themis Magántőkealap lett a nyertes, hanem azért is, mert ilyen hosszú távra, 35 évre képtelenség előre tervezni. Nagy valószínűséggel megváltoznak időközben – akár többször is – a jelenleg alkalmazott útépítési és fenntartási technológiák vagy a közlekedési szokások.

A TI kikérte a Nemzeti Koncessziós Irodától (NKOI )az ezzel kapcsolatos adatokat. Mi derült ki ezekből?

Az NKOI csak hosszadalmas procedúra után, a Kúria számunkra kedvező ítélete nyomán adta oda az adatokat. Az iroda annyira félt a nyilvánosságtól, hogy a dokumentumot még a bíróságnak sem voltak hajlandók megmutatni. Szakértőkkel vizsgáltatjuk meg, hogy megalapozottak-e a háttérszámítások annak bizonyítására, hogy a Themis a gyorsforgalmi utak kezeléséért évente 100 millió forintot kap az államtól kilométerenként, vagyis a koncesszió teljes időtartama alatt öt és félmilliárd forinthoz jutnak ezek a kormányközeli szereplők. A TI álláspontja szerint ez sérti az uniós közbeszerzési irányelvet, ezért az Európai Bizottsághoz fordultunk, amely időközben meg is indította a vizsgálatot.

S mit éreznek ezekből a korrupció ügyekből az emberek? Mit gondol az átlagpolgár a hazai korrupcióról?

Bár ez a mostani TI-felmérés a lakossági érzékeléseket nem tartalmazza, de persze ezt a kérdést is folyamatosan kutatjuk. Összességében azt lehet mondani: az emberek túlnyomó többsége – egy tavalyi Eurobarometer kutatás szerint –, 91 százaléka tisztában van azzal, hogy súlyos a korrupciós helyzet Magyarországon (Ennél nagyobb számot csak Görögországban, Cipruson és Horvátországban mértek.) Ennek dacára az uniós országok közül Magyarországon a legnagyobb a korrupció toleranciaindexe. Vagyis a visszaélések nem ütik át az emberek ingerküszöbét, a Völner-Schadl-ügy sem szült elemi felháborodást.

Az úgynevezett „hétköznapi” korrupciónál sem érezhető javulás?

Egyes területeken érzékelhető javulás. A bírságolni kívánó rendőr megvesztegetésére irányuló kísérletek száma elenyésző lett. Az online pénztárgépek alkalmazása csökkentette a csalások számát, ezáltal fehéredett a gazdaság. A hálapénz korábbiaknál következetesebb büntetőjogi üldözésének az eredményei is látszanak. Ennek ellenére igaz, hogy az „okosba megoldjuk” társadalmi atitüdje ma is itt van velünk. Így az „utcai” korrupció, az állampolgári stiklik, illetve a szervezett, „nagy” korrupció egymást legitimálja, hozzájárulva az apátiához.

Ismét nyilvánosságra hozták a politikusok vagyonnyilatkozatait. Mintha a módosítások nyomán is maradt volna kiskapu.

A vagyonnyilatkozati rendszer a sorozatos változtatások után továbbra sem éri el a célját. Vannak régi problémái, és a – kettővel ezelőtti szabályozáshoz képest – vannak újak. Régi probléma, hogy nem ellenőrzik megfelelően a vagyonnyilatkozatokat és hogy a fals dokumentumokhoz nem kapcsolódik szankció. Új probléma, hogy a mellékjövedelmeket csak sávosan kérik számon, illetve, hogy a lakóingatlanokról nem kell számot adni. És persze a magántőke-alapok tulajdonosai továbbra is rejtve maradnak, ezzel az egyre inkább égető kérdéssel semmit sem akar kezdeni az új szabályozás. Apró előrelépés, hogy az uniós nyomásra létrejött Integritás Hatóság (IH) vizsgálhatja a vagyonnyilatkozatok valódiságát, és felszólíthatja a hatóságokat a vagyongyarapodás felülvizsgálatára, de mivel erre az IH sincs kötelezve, nagy kérdés, hogy ez tényleg megtörténik-e.