Elképesztő energiákat mozgósít a kormánypárti sajtó – a média kilencven százaléka – annak érdekében, hogy az Európai Parlamentben kirobbant korrupciós botrányt ráhúzza valahogy a magyar ellenzék által delegált képviselőkre is. A módszer a szokásos: olyan tényeket egymás mellé helyezni, amelyek ugyan semmit nem bizonyítanak, de mégis azt sugallják, hogy ezek a politikusok könyékig benne vannak a botrányos ügyekben. A taktika is pontosan követhető: az egyik jobboldali – ugyan már: ennek semmi köze semmilyen valódi ideológiához, szimpla lejáratás, hecckampány –, szóval az egyik kormányhoz tartozó média elkezdi az „ügyet” üggyé emelni, aztán a többi átveszi, folytatja. De hogy a kétharmaddal megnyert választások után is folyamatos kampányban van a hatalom sajtója – tehát maga a hatalom –, és úgy tesz mintha most vasárnap lennének a választások, lelkük rajta. Az elmúlt tizenkét évben hozzászokhattunk, hogy feladatot hajtanak végre, amely feladatba nem tartozik bele semmiféle objektivitás. Mit objektivitás: semmilyen kritikai írás, poszt, film a saját oldal tévedésiről, hogy kellően eufemisztikusan fogalmazzak. Lehet ezt persze újságírásnak nevezni, de azért minden józan ember pontosan látja, nem több ez, mint olcsó propaganda.
Lelkük rajta, mondhatnánk, de nem mondhatjuk, mert a sorba – a kötelező penzum teljesítésébe – beletartoznak a hivatalos állami, azaz a közpénzből működtetett csatornák. Immár teljesen természetesnek vesszük, hogy sem az állami rádió, sem a televízió, sem az MTI nem tekinthető elfogulatlannak, hogy a kormány szócsöveként működnek, és boldog arccal veszik át azokat az álhíreket, összeesküvés elméleteket, amelyeket a hatalom emberei kreáltak. Hogy ne pusztán üres szavak álljanak itt, szolgáljon illusztrációként az említett EP-botrány. Ismert: a belga hatóságok munkájának eredményeként több képviselő is lebukott, korrupciós pénzeket vettek fel Katar érdekeit szolgálandó. Az elsőként lebukott görög politikusnő azóta letartóztatásban van, és a többiek mentelmi jogát is felfüggesztették. A történtekbe a hazai kormánypárti sajtó – ismét: a média kilencven százaléka – igyekszik belekeverni a a magyar, ellenzéki politikusokat. Úgy például, hogy 2020-ban együtt szerepeltek egy megbeszélésen az említett göröggel, vagy közös fotó is készült róluk, még 2017-ben. A harmadik magyart azért kötötték össze a korrupciós botrány főszereplőjével, mert a parlamenti szövetséges kabinetfőnöke többször is együtt nyaralt a göröggel. Mintha valakivel egy helységben, vagy egy tengerparton töltöttük az időnket, abból nyilvánvalóan következne, hogy együtt lopunk, vagy tudunk a másik sötét ügyleteiről.
De rendben: legyen így, ám ha így van, miként lehetséges, hogy ez a hatalom és a média semmilyen összefüggést nem lát például Völner Pál és Varga Judit között? Hogyan lehetséges, hogy egy miniszternek semmi köze nincs ahhoz, hogy mit művelt, milyen korrupciós botrány szereplőjévé vált a helyettese? Igaz arról nem szólnak a hírek, hogy ők ketten együtt nyaralgattak volna, de azért csak észlelhette a miniszter, hogy a munkatársa a minisztérium kapujában álldogál és egy borítékra vár. Egyébként: arra azért felívnám a figyelmet, hogy a fideszes EP képviselők rendszeresen együtt ültek a Parlamentben a korrupció érintettjeivel. Lehet, hogy ők is?