Bár sok üzemben még javában zajlanak a tárgyalások, mintegy 120 cégnél jellemzően inflációkövető, 14-23 százalékos béremelésről szóló megállapodásokat kötött az utóbbi hónapokban a Vasas Szakszervezeti Szövetség. Az esetek többségében az emelés javarészt az alapbért érinti – a Vasasnak ez kifejezetten célja a tárgyalásokon -, de a pótlékok és a cafeteria juttatások is nőnek – mondta el érdeklődésünkre László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Jelezte: az emberek mégsem érzik jól magukat a gyárakban, a feldolgozóiparban jelenleg mintegy 25-30 százalékos a fluktuáció. Általános tapasztalat, hogy az új munkavállalók fele hat hónapon belül már másik munkahelyen dolgozik – mondja a szakszervezeti vezető. Úgy látja: a koronavírusjárvány óta változott is e téren a dolgozók morálja, és már nem lehet azzal fenyegetni őket, hogy úgysem találnak új munkát. Bár nincs már feltétlenül óriási bőség a szabad munkahelyekből - sőt, néhány helyen csoportos elbocsátások is lezajlottak -, még mindig jelentős a munkaerőhiány a feldolgozóiparban.
László Zoltán szerint a dolgozókat dühíti, hogy a munkaadók többsége még mindig táppénzcsalókként tekint rájuk. A termelő iparban ugyanis szinte az összes munkahelyen léteznek még mindig a jelenléthez kötődő juttatások, amit a dolgozók csak akkor kapnak meg, ha egy napot sem hiányoznak betegség miatt a munkából. Ezek a juttatások a dolgozók megszerezhető jövedelmének a 10-40 százalékát is kiteszik, de ha táppénzre mennek, akkor nem jár. Változók a munkahelyi szabályozások e téren, de nagyon gyakori, hogy 1 nap táppénzzel ugrik a jelenléti bónusz 20 százaléka, 2 nappal a fele, 3-5 nappal pedig már az egész éves pluszjuttatás elveszik – magyarázza a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Megjegyezte:
volt olyan cég, ahol azért kellett küzdeniük, hogy legalább egy előre tervezett csípőműtét ne csökkentse a mozgóbért, hiszen akkor a dolgozó kapásból elveszíti éves jövedelmének 20-30 százalékát.
Innentől kezdve sokaknak már anyagi kényszer is a munkahelyváltás, hiszen ott tiszta lappal indulnak, és akár magasabb bért is kapnak.
A jelenléti bónusz intézménye László Zoltán szerint egy ostoba, etikátlan megoldás, hiszen a betegséget azonnal csalásnak vélelmezi. Márpedig a koronavírus megjelenése óta egyáltalán nem ritka, hogy egy dolgozó egyik napról a másikra lebetegszik, vagy otthon kell maradnia a gyerekével. A munkáltatónak is az lenne az érdeke, hogy betegen ne menjen be senki, és ne fertőzzön meg mindenkit, de a régi rossz beidegződések megmaradtak. Korábban sokszor mondtuk, hogy „a munkavállaló csendes lázadása a táppénz”.
A kevés dolgozóra jutó rengeteg munka miatt nehezen lehet kivenni a fizetett szabadságokat. Így valóban voltak, akik a táppénzbe menekültek
– magyarázza a Vasas alelnöke. A jelenléti bónusz azonban szerinte rossz válasz ezekre a helyzetekre. Ahogyan az is, amikor a harmadik országból toborzott munkaerőre mutatva azt mondják a magyar munkavállalóknak: bezzeg ők tudnak dolgozni. Az egyre jelentősebb számban idehozott Fülöp-szigeteki, indonéz vagy kirgiz munkaerő ugyanis László Zoltán szerint sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, sokkal kevésbé tud nemet mondani. Ha őket kirúgnák, nem tudnák még a hazaútra szóló repülőjegyüket sem kifizetni, hiszen a megkeresett pénz nagy részét hazaküldik családjuknak. Általában éppen ezért is jönnek ide egy-két évre, hogy egy kis pénzt összegyűjtsenek.
Így több mindent bevállalnak, nem mondanak nemet a túlórákra sem. A magyar dolgozók viszont szeretnének este vagy hétvégén a családjukkal lenni
– magyarázza a szakszervezeti vezető.
László Zoltán szerint a fő problémát az okozza, hogy a fent meghozott döntéseket az alsóbb szinteken nem kellően bátran, és nem kellő szakmaisággal hajtják végre. Az autóipar például az utóbbi évben sikeresen alkalmazkodott a hektikus helyzetekhez, kevesebb autót gyártanak, mégis ugyanakkora haszonnal. Ebbe belefér, hogy időnként akadozik az alkatrészellátás és megszakadnak az ellátási láncok, ahogyan arra most is többször van példa. A dolgozók nélkül viszont nem tud elindulni a termelés, ha végre megérkezik a megrendelés és az alkatrész. A munkaerővel nem szabad játszani, szükség van rá – László Zoltán szerint ezt megtanulták a felsőbb szinteken, ezért is vannak folyamatosan toborzások.
A középvezetők mégis az öklük rázásával, fenyegetőzve igyekeznek munkára kényszeríteni a dolgozókat, ami viszont szemmel láthatóan egyre kevésbé működik.
Rekordbevétel munkaerőtoborzásból
Rekord eredménnyel zárta a tavalyi évet a magyar tulajdonú, Work Force Kft.: a 2003 óta munkaerő kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozó cég 16,5 milliárd forintos árbevétellel 65 százalékos növekedést produkált az egy évvel korábbi 10 milliárd forintos árbevételhez képest. Közleményük szerint továbbra is a munkaerő-kölcsönzés volt a legeredményesebb üzletág, a legnagyobb munkaerőigényt pedig a feldolgozóiparban tapasztalták. A minősített munkaerő-kölcsönzői státusz elnyerése új kapukat nyitott meg a cég életében, ennek segítségével egy egyszerűsített és gyorsított eljárás keretein belül tudnak harmadik országbeli munkaerőt kölcsönözni hazai ügyfeleik számára. Tavaly májusban érkeztek az első Fülöp-szigeteki munkavállalók, majd az év második felében indonéz munkavállalókkal kiegészülve látványos növekedésnek indult a külföldi toborzás. A hazai cégeknél a tavalyi évben több mint 300 harmadik országbeli munkavállaló helyezkedett el a Work Force-on keresztül. Czellecz Zoltán cégvezető szerint az eddigi tapasztalatok nagyon pozitívak, partnereik elégedettek a külföldi dolgozók munkájával és hozzáállásával. A Magyarországra érkező harmadik országbeli munkavállalók szintén jól érzik magukat ügyfeleinknél, ami abban is megmutatkozik, hogy máig nem tapasztaltunk fluktuációt a körükben – közölte.
