Azt hinné a földi halandó, hogy egy népszavazásra bocsátandó kérdés megfogalmazása viszonylag egyszerű. Először rögzíteni kell az állítást, majd elé kell tenni azt az egyszerű félmondatot: „egyetért-e ön azzal, hogy…”, aztán az állampolgár majd a szavazófülkében eldönti, igen vagy nem.
Debrecenben a helyi választási bizottság szigorú ítészei visszadobták azt a három kérdést, amelyet külön-külön egy civil személy, a Momentum helyi önkormányzati képviselője, illetve a Mi Hazánk Mozgalom választókerületi elnöke szeretett volna helyi népszavazásra bocsátani. E kérdések mindegyike az épülő kínai akkumulátorgyárhoz, azon belül is legfőképpen annak szén-dioxid-kibocsátásához és vízigényének korlátozásához kapcsolódott. Ráadásul az egyik mondat erősen hasonlított ahhoz, amit tavaly ősszel még a helyi LMP nyújtott be, s amit akkor teoretikusan elfogadtak.
Azóta azonban nagyot fordult a szélirány, népszavazási kérdések oly’ könnyen már nem csússzanak át a tekintetes bizottságon. Olyannyira nem, hogy az egyik ellenzéki képviselő azt kérte a legutóbbi önkormányzati ülésen Debrecen fideszes polgármesterétől, legyen már kedves, segítsen nekik, fogalmazzon meg ő egy olyan népszavazási kérdést, amit átenged a választási bizottság.
Laikus olvasó számára az elutasítás egyik legmeglepőbb indoklása az volt: azért nem lehet helyi népszavazásra engedni a kínai akkumulátorgyár széndioxid-kibocsátásával vagy vízigényével kapcsolatos kérdéseket, mert ezek alapjogokat korlátoznának. Vagyis lefordítva: a CATL kínai gigaóriásnak joga van szén-dioxidot kibocsátani és vizet felhasználni. S nem is csak úgy ímmel-ámmal joga, hanem alapjoga.
Ezek után nekünk már csak egyetlen, viszonylag egyszer kérdésünk maradt. A debreceniek egészséges levegőhöz és vízhez való alapjogával vajon mi lesz?