Egy budai kávézóba ülünk be Szűcs Dórával, Az almafa virága című film rendezőjével és Nari Nguyennel, a főszereplővel, aki remekül beszél magyarul, a kiejtése is tökéletes, hiszen itt született és itt nőtt fel.
– Vásárláskor a boltban néha angolul szólítanak meg, és amikor beszélni kezdek, sokan megdicsérnek, hogy milyen jól megy a magyar – meséli Nari, aki casting direktorként dolgozik, de korábban kipróbálta a modell szakmát, szerepelt reklámfilmekben, a Drakulics elvtárs című vígjátékban, és 2011-ben megnyerte az Európában élő vietnámi nők szépségversenyét.
Összeáll a kép
Hogy bejut-e a mostani filmbe, Nari maga sem hitte el. Két éve vett részt a castingon, melyen eredetileg egy másik szerepre jelentkezett, de utána nem keresték. – Elkönyveltem, hogy ez nem sikerült, és folytattam az életemet, a Covid kellős közepén viszont csörgött a telefonom, és Dóri mondta, hogy szeretné, ha a filmjének főhőse, Song Ha bőrébe bújnék. Boldogan mondtam igent – emlékezik vissza. A rendezőt pedig a film vezető producere, György Lea kérte fel, aki korábban két dokumentumfilmet is forgatott Vietnámban, amelynek során
megismert olyan vietnámiakat, akik Magyarországon tanultak, és akiknek máig fontos a magyar kultúra, és beszélik is a nyelvet.
– Lea megkeresett, hogy készítsek a témában egy játékfilmet – mondja Szűcs Dóra. A rendező úgy döntött, hogy romantikus filmet fog forgatni, mivel szeretett volna minél több emberhez szólni, valamint fontos volt neki, hogy a történetben a két kultúra és a két idősík találkozzon, melyet képileg is át akart adni. Operatőrnek Csepeli Esztert kérte fel, akivel először a 2019-es Antifeminist című szürreális rövidfilmen dolgozott, majd a 2020-ban bemutatott Patthelyzet című thriller forgatásán. – Eszter nagyon hasonlóan látja a világot, mint én, Az almafa virága ráadásul női film, amiben nők hozzák meg a döntéseket, így adta magát, hogy a film vezető operatőre is nő legyen.
Felnőni egy új országban
– A vietnámi barátaimmal egyszer beszéltük, milyen jó lenne, ha valaki készítene egy filmet a szüleink generációjáról, akik régen Magyarországon tanultak – mondja Nari, aki úgy érzi, ezzel már a szerepet is bevonzotta. Akárcsak közeli barátainak valamelyik szülője, az ő édesapja is Vietnámból érkezett Magyarországra – ő a nyolcvanas években –, míg Nari már itt született és nőtt fel. – Apa sokat mesélt nekem az egyetemi éveiről, ő is a BME-re járt, ahol mi is forgattunk – idézi fel. Ebben az időben a vietnámi fiatalok nem választhatták ki, hogy melyik magyar egyetemre szeretnének jelentkezni, hanem a felvételi pontszámuk alapján sorolták be őket egy intézménybe. Nari apja mielőtt ide utazott, egy éven át készítették fel magyarból, majd hazánkba érve újabb egy évig, hogy a BME-n már ne okozzon neki gondot a nyelv. Ő a feleségével viszont az egyetemi évek után ismerkedett össze Vietnámban, majd a rendszerváltás után visszatértek Magyarországra, ahol később Nari megszületett.
– Úgy érzem, sikerült az itteniek közé beilleszkednem, csak az óvodában és alsó osztályokban éreztem, hogy megkülönböztetnek. Akkoriban, a kilencvenes években nyilván ritkaságnak számított, hogy egy ázsiai gyerek is van a többiek között – emlékszik vissza. Nari aztán túltette magát a dolgon, azóta nem nagyon érik atrocitások, legfeljebb vidéken csodálkoznak rá. A nyugati világ egyes szokásait pedig ő is megtartja, karácsonykor például imádja a fenyőfát feldíszíteni. – Ilyenkor nálam ünnepi díszekben pompázik a lakás, amúgy meg
szeretem a bejglit, a töltött káposztát és a halászlét, amit anyukám remekül csinál – mondja Nari, hozzátéve, a család a húsvétot is ünnepli, gyerekként ő is festett tojást, a szülei pedig az ajándékokat eldugták előle a kertben.
Kanyargós út a sikerig
Csepeli Esztert, a film operatőrét videón keresztül értük el Los Angelesben, ahol már 2022 óta dolgozik. Az almafa virága az ő karrierjében is fordulópont, mivel ez az első nagyköltségvetésű játékfilm, amin dolgozott. Különösen ügyelt arra, hogy a képi világ egységes legyen, vagyis vizuálisan eltérjenek a jelenben és a Kádár-korszakban játszódó jelenetek. – Az operatőrök általában úgy játszanak az idősíkokkal, hogy különböző optikákat váltanak, így hozva létre a múltbéli jelenetekben egy régies, vintage hatást – mondja Eszter, akinek a forgatáson erre nem volt lehetősége, így eltérő világítási stílussal jelezte a két idősíkot.
Másrészt Szűcs Dóra filmje
egy Rómeó és Júlia-hommage, ezért az operatőr úgy döntött, hogy a hetvenes években játszódó jelenetekhez a gyerekkori kedvencéhez, Franco Zeffirelli 1968-as Rómeó és Júlia című filmjéhez nyúl, ahhoz hasonlatos, harsányabb fényeket fog használni.
Ezzel ellentétben a napjainkban játszódó jelenetek színvilága letisztultabb, kevésbé költői, a képek minden részlete kivehető.
Emellett ügyelt arra is, hogy autentikus helyszíneken forgassanak, és bár 2020-ban a múltbéli jeleneteket az Agrártudományi Egyetemen kezdték volna forgatni, a Covid miatt nem tudtak jutottak be az épületbe. Eszter kétségbeesett, de aztán egy Duna parti séta alkalmával benézett a BME-re, itt érezte, hogy megtalálta a helyszínt. – Amikor beléptem, és megláttam a folyosót meg a lépcsőket, azonnal hívtam Dórit, hogy kezdjük el a terepszemlét.
Eszter útja a filmek világához kanyarokkal teli volt. Gyerekkora óta fotózott, saját maga hívta elő a fekete-fehér képeit, és már a gimnázium alatt volt egy saját sarka a fizika szertár mellett, ahol rengeteget dolgozott. A filmek szeretetét édesanyjától, Törköly Annától kapta, aki filmvágóként dolgozott a televíziónál. Eszter operatőri terveit azonban apja, Csepeli György szociálpszichológus ellenezte, helyette a lánynak a jogi egyetemre kellett járnia. – Édesapám csak annyit mondott, hogy ott szeretne lenni az avatásomon, és utána azt csinálok, amit akarok. Ez meg is valósult, de közben máshogy alakult a helyzet – mondja Eszter, aki az utolsó évben felvételizett a Filmművészeti Egyetemre Kende János operatőr osztályába. Apja is a filmes tanártól tudta meg, hogy lánya jelentkezett, onnantól fogva pedig már ő is azért szorított, hogy Eszter bekerüljön a Filmművészetire. – Amikor felvettek, apám is elfogadta, hogy operatőr leszek. Azóta ő a legnagyobb drukkerem.
Ahol számít a női szemszög
Csepeli Eszter első, nemzetközi sikerét a Szőcs Petra rendezte A kivégzés című rövidfilmmel aratta, mely 2014-es Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmáért versenyzett. Az alkotást még számos kisfilm követte, majd Eszter alapítótagja lett a Magyar Operatőrök Társaságának (HCA), 2019-ben pedig Los Angelesbe költözött. – Magyarországon én vagyok a második nő, aki elmondhatja magáról, hogy egy nagyjátékfilmnek az operatőre volt. Ezért is költöztem egy olyan országba, ahol kevésbé számít a nemem, és ahol fontos a női szem. Amerikában ezért több dolog történt velem egy év alatt, mint tíz év alatt Magyarországon – mondja Eszter. Idén már két nagyfilmet mutatnak be, melyet ő filmezett: a Quarter című vígjátékot, melyben olyan sztárok szerepelnek, mint Brooke Shields és Eric Roberts, valamint a MANA című norvég-amerikai koprodukciót. Az operatőr tavaly Los Angelesben átvette a médiában dolgozó nőknek járó WIM + ZEISS Altitude Awards fődíját.
