Magyarország;riport;tévésorozat;közélet;forgatás;

- „Vígjátékot írunk, aminek remek táptalaja a magyar közélet”

Ökörapátiban járunk, és a falutáblánál kényszeresen szelfiznünk kell. Hasonlóan erős kötődést sokan érezhetnek egy-egy településhez, de aligha vannak naponta hatszázezren, akik árgus szemekkel figyelik egy magyar helység történéseit. Ökörapáti (előtte beszédes elütés: Örökapáti) ilyen. Ahogy Makkosszállás is. Mindkettőt Hámori Barbara író-rendező képzelete teremtette, és talán elárulhatjuk, „ugyanarról a faluról” van szó (egy a díszletük helyszíne). Úgy nincsenek, hogy nagyon is vannak. Nem léteznek, mégis mindenütt beléjük botolhatunk. A talány feloldása a fikciós sorozatok lényege: kicsit rólunk is szólnak. A Drága örökösök – A visszatérés forgatásán jártunk.

Budakeszi határa, éles napsütés, élénk szél. Az út menti csalitost elhagyva érjük el Ökörapátit, vagyis a Drága örökösök díszletfaluját. A murvás út két oldalán a ismerős nádfedeles házak sorakoznak, és a főtér a panzióval, kocsmával, bolttal, és Szappanos Kálmán (Koltai Róbert karaktere) és a kecskéje, Vanessza kőszobrával. A falu köztiszteletben álló polgára végrendeletben állította kihívás elé a gyerekeit és unokáit: éljenek Ökörapátiban egy évig, és övék lehet a mesés hagyaték. A négy előzményévad 289 epizódját 2022 végén követte a folytatás (immár a Scripted Productions gyártásában), és éles fordulatot hozott. Szappanos Kálmánt ezúttal a szerb alvilág tartja fogságban, és az örökséghez hasonló összeget követelnek tizenhét műkincsért, vagy Stanislav király koronájáért. Ezekben a napokban – a képernyőn – éppen tűvé teszik a falut az örökösök, hogy megleljék a műkincset.

Ismerős közegben

A kocsma összes termeiben Németh Kristóf és Fekete Linda jelenét veszi az egyik stáb. A szomszéd helyiségből Hámori Barbara rendezőként instruálja a színészeket, miközben a vágóasszisztens mellett két kameraállást figyel. A kocsma törzsközönségét játszó Mészáros Máté és Szentiványi Zsolt éppen befejezi a forgatást aznapra, és elköszön. A jelentben a kocsmáros a vállalkozó polgármesternek ad ajándéktanácsot, s a faluvezető – mondjuk ezt spoilerveszély nélkül – szójátékos félreértés áldozata lesz.

Az ebédszünetben a catering-kocsi melletti melegedőben beszélgetünk a vezető író-rendező-producerrel, vagyis showrunnerrel. (Ugyanitt érkezésünkkor Molnár Piroska Kossuth-díjas színművész, a korábbi, kapcsolódó Keresztanyu-sorozat címszereplője készült Zizi mama aznapi szerepére, később a házvezetőnőt alakító Jászai-díjas Hernádi Judit érkezett meg.

Nagyüzem van Ökörapátiban.

– A forgatás kétharmadánál járhatunk, de azt nem árulhatom el, még hány epizód van előttünk – mondja Hámori Barbara a munka jelenlegi fázisáról (pénteken a 45. epizódot láthatta a közönség.) A showrunnert, aki egyebek között A mi kis falunk, a Korhatáros szerelem és a 200 első randi című ötletgazdája és fejlesztője volt, a sikeres sorozatok titkáról kérdezzük.

– Ha tudnám a választ, talán meglenne a Szent Grál titka is – mondja a showrunner mosolyogva. – Azt tudom, melyek azok az alkotóelemek, amelyek nélkül biztosan nincs siker. Három dolog nagyjából minden tévésorozathoz és filmhez kell: egy jó alapötlet, koncepció, ami felkelti az érdeklődést, egy forgatókönyv, ami úgy építi fel a cselekményt, hogy lekösse a néző figyelmét. A harmadik, és talán a leglátványosabb a színészek munkája, amivel új életet adnak az elképzelt karaktereknek. E három összetevő nélkül aligha van siker. De ha mindez megvan, az sem garancia, ennél picit bonyolultabb ez az egész.

Az író-rendező szerint a vidéki léttel való azonosulás lehetősége jó irány a hazai sorozatfejlesztések számára, már csak a nagy számok törvénye alapján is, hiszen a lakosság 75-80 százaléka vidéki városban vagy községben él. Ezért a vidéki sorozatok az „ismerősség érzését” adják. 

Ha picit ki is van csavarva, túl is van rajzolva, vagy fel van nagyítva egy-egy karakterisztika, de a nézőnek azt kell éreznie, hogy a történet egy kicsit róla szól.

Szegénylegénytoposz

Az említett sorozatok nemcsak a miliő ismerősségét, de a szereplőkkel való azonosulás (vagy éppen szembehelyezkedés) lehetőségét is megteremtik. A nézők döntéshelyzeteket, vonzásokat és taszításokat mérlegelhetnek nap nap után, és szétszálazhatják a jót s a rosszat (vagy ami gyakran életszerűbb, megtalálhatják a legtöbb szereplőben ezt is, azt is.) A showrunner azoknak az alapvető léthelyzeteknek a bemutatására törekszik, amelyek a legelemibb érzelmeket, legzsigeribb fájdalmakat és örömöket jelenítik meg. Ez különösen fontos egy napi sorozatnál, amely rengeteg epizóddal és szituációval dolgozik.

– Azok a helyzetek működnek a legtisztábban és a legjobban, amelyek igazak. A magyar közönség szereti az igaz helyzeteket. Nem szereti, ha át van verve. Jó szimata van a magyar nézőnek arra, ha valami hamis, talmi – magyarázza Hámori Barbara. – Fontos motívum a kis emberek történetével való azonosulás is. Talán a magyar népmesékből eredeztethető a kötődés a szegénylegényhez, aki elindul szerencsét próbálni egy szál tarisznyával és egy pogácsával, és a végén királyfi lesz belőle. Ez a toposz a mai napig fontos. Az összes tehetségkutató műsor arra épít, hogy jön az egyszeri legény vagy leány, szerencsét próbál, és sikert arat. Nagyon tudunk drukkolni annak, hogy valakinek sikerül áttörni ezeket falakat, akár a tehetsége, akár a jósága, akár a szerencséje révén. A magyar ember alapvetően nem változott az elmúlt pár száz év alatt, csak a mesék környezete változott meg. Valójában ugyanazokat a történetek meséljük évszázadok óta.

Hámori Barbara

A napi valóság érdekes kihívás a napi fikciós sorozatok számára. Nem tudnak működni az aktualitások nélkül, de nem lehetnek számukra meghatározók sem. A Drága örökösök írócsapata nem ijedt meg a feladattól.

– A Drága örökösöket nagyon is behúztuk a valóságba, mert egy napi sorozatban nem lehet elmenni amellett, hogy mindenkinek kétszeres vagy háromszoros a villanyszámlája, vagy hogy fix áras a csirke-far-hát. Nem lehet elmenni az ispánok és vármegyék mellett sem. Vígjátékot írunk, aminek remek táptalaja a közélet. Azok a közéleti toposzok, amelyeken sokat rugózunk, nekünk izgalmas témák – sorolja az aktualizáló példákat az író-rendező. – A határvonalat a jó ízlés szabja meg, a mértékletesség. Engem személyt szerint ez hajt. Nem megyünk el szó nélkül a valóság mellett, de nem is az a fő fókuszunk, hiszen ez nem egy politizáló műsor. Nem az a dolgunk, hogy véleményt formáljunk vagy alkossunk. De megtörténnek velünk ezek a dolgok a valóságban, és sokszor komikus dolgok történnek, amit meg kell mutatnunk.

A sorozatok íróinak különös felelőssége, hogy milyen történettel, milyen minőséggel szegezik a nézők figyelmét hónapokra, olykor évekre a képernyőhöz.

A Drága örökösök – A visszatérés esténként 500-600 ezer nézőt ültet a tévé elé.

– Kicsit gyomorszorító érzés, hiszen sokak látásmódjára, világlátására, véleményformáló képességére hatunk – mondja Hámori Barbara. – Ahonnan én jövök, és amit az írástudók felelősségéről gondolok, az alapvetően az, hogy igyekszünk ellene menni a magyar közéletben jelen lévő rossz sztereotípiáknak. Ott van például Sztojkáék története. Úgy vigyázok rájuk, mint a szemem fényére. Az összes létező, romákkal szembeni sztereotípia ellen dolgozik a sorozatunk. A mi romáink szorgalmas, családszerető és családféltő emberek, összetartóak és békések. A nők helyzetére is igaz ez: az én női karaktereim sokkal önállóbbak és magabiztosabbak, mint amilyennek a magyarországi női társadalom megítélését látom jelenleg. Inspirációt próbálunk adni azoknak, akiknek erre esetleg szükségük van. Van ilyen típusú elhivatottság és felelősségtudat bennünk, de azért megpróbáljuk magunkat nem nagyon komolyan venni.

A sorozatok reneszánsza a streaming-szolgáltatók megjelenésével kezdődött, jelenleg végtelen mennyiségű történetfolyamra van igény. A tévésorozatok is állják a sarat, a klasszikus, lineáris televíziós működésre építve sok epizóddal, és a rutinnal, amiként beépülnek az emberek életébe. Hámori Barbara írócsapata negyedik éve szolgálja ki ezt az igényt különböző sorozatokkal, és úgy látják, az RTL nézői megszokták az általuk kínált rendet.

Csiricsáré riska titka

A másik forgatási helyszínen, a Szappanos-háznál Lengyel Ferenc (Tibi) ösztökéli fennhangon egy csiricsáré riksa üléséről Putyilit (Kovács Mátyás). De vajon hová tartanak? (Spoiler-korlátozás.) A felvételt megismétlik, majd szövegösszemondás jön a következő snittekhez. Távoztunkban még egy „visszapillantást engedünk a jövőre” a budakeszi útról: a Krumpli&More étterem díszlete előtt Ganxta Zolee (Dándi, a szerb szuperkém) és Haagen Imre (volt polgármester, jelenleg a Krumpli&More tulajdonosa) jelenetét világítja be a stáb. Fizimiskájukat látja, vajon lesz itt nemulass? Nem mondhatjuk meg, de mulatni biztosan lehet rajtuk. Hamarosan…

Stílusuk nem is lehetne különbözőbb, pedig ugyanarról festenek: Horváth Lóczi Judit és Fajgerné Dudás Andrea az anyaság hét drámai témájáról, köztük a lelkifurdalásról, a kimerültségről és az intimitás fogalmának átalakulásáról alkotott egy-egy képet. A folyamat közben egyikük sem láthatta, mit fest a másik – a kiállítás kurátora, Szabó Noémi volt a kapocs közöttük – az elkészült képekben mégis előtűnnek hasonló színek, formák, motívumok. A várkerületben található The Space Contemporary Art Gallery alapítója, Bérczi Linda is látatlanban szavazott bizalmat a Similar Stories (Hasonló történetek) című különleges tárlatnak, melynek megnyitóján jártunk, erről videót is készítettünk.