A független társulatok a magyar kultúra integráns részei, és épp az ő progresszív produkcióik teremtik meg a jövő kőszínházi előadásainak alapjait. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a Csák János miniszter által beharangozott finanszírozási változások először ezt, az érdekérvényesítésre legkevésbé képesnek tartott szcénát érintik. A pénzügyi ellehetetlenülés miatt Szabó Réka már bejelentette, hogy befejezi működését az általa több mint húsz éve alapított Tünet Együttes. Pedig a társulat az Auschwitzot túlélt Fahidi Éváról szóló Sóvirág, avagy a létezés eufóriája című előadása és Szabó Réka dokumentumfilmje világszerte elismeréseket aratott. Más társulatok még remélnek és kivárnak, a szakma pedig ma válságfórumot tart.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) február közepén írta ki a 2008-as előadó-művészeti törvény alapján az előadó-művészeti szervezetek programjainak megvalósítását, valamint működésüket támogató pályázatokat. Mint arról elsőként adott hírt az Átrium Színház a közösségi oldalán hírt: a minősítéssel nem rendelkező budapesti színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek pályázati támogatásának keretösszegét a minisztérium 2022-höz képest 41 százalékkal csökkentette:
tavaly 533,5 millió forintra pályázhatott a fővárosi független szcéna, idén ez az összeg 315 millió forint.
Ám nem csak a fővárosi független színházi és tánctársulatok jártak így. A pályázati kiírásokból kiderül: a nem fővárosi, minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek működésére és programjainak megvalósítására szánt pályázati keretösszeg „csak” 25 százalékkal csappant meg a tavalyihoz képest: 239,8 millió forintról 180 millió forintra. Ugyanerre a célra a minősítéssel nem rendelkező szabadtéri színházak 30 százalékkal kevesebb összegre pályázhatnak: 2022-ben 242 millió, idén már csak 170 millió a nekik szánt pályázati keretösszeg. A minősítéssel nem rendelkező nemzetiségi színházak 2008. évi XCIX. törvény szerinti, 2023. évi szakmai program megvalósításának és működésének támogatására idén 65 millió forint a keretösszeg, tavaly 90 millió forint volt – ez 28 százalékos csökkenés.
E pályázati kiírás szerint a minősítéssel nem rendelkező vidéki zeneművészeti szervezetek működési támogatása 2023. évi működési támogatása 37,5 százalékkal csökkent a korábbi évhez képest, 80 millió forintról 50 millió forintra, míg a minősítéssel nem rendelkező fővárosi zeneművészeti szervezetek 2008. évi az előadó-művészeti törvény szerinti, idei működési támogatása 32,5 százalékkal, 74 millió forintról 50 millió forintra csökkent. Összességében a nem minősített előadó-művészeti szervezetek működésének, programmegvalósításának a támogatását egy év alatt 35 százalékkal 1,26 milliárd forintról 850 millió forintra csökkentette a KIM.
Feltettük kérdéseinket a minisztériumnak, ám eddig nem kaptunk választ.
Egyik kezükkel adnak, másikkal elvesznek
A 15 éve működő KV Társulat vezetője, Urbanovits Krisztina attól is tart, hogy egymásnak ugrasztják a szakmát a pénzmegvonással.
Mennyi pénzből működik a KV Társulat és hány embernek ad munkát?
Tavaly 9,5 millió forint támogatás kaptunk a nem minősített előadó-művészeti szervezeteknek címzett költségvetésből. Ez az a működési támogatás, amelynek teljes összegét múlt héten jelentősen – 218 millió forinttal – csökkentette a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Ez a 9,5 millió forint fedezi 10 állandó (2 főállású és 8 vállalkozó) munkatársunk éves fizetését, illetve a velünk rendszeresen, dolgozó 65 művész gázsiját. Ebből fizetjük a raktár, a könyvelés, a bankszámlavezetés havi díját és a telefonszámlát. Ezen kívül érkezhet(né)nek még kiegészítő pénzek szintén a minisztérium által elosztott taopótló, úgynevezett EMET támogatások keretéből, és a Nemzeti Kulturális Alap pályázataitól. Utóbbi 2022-től annyira bizonytalan lett, hogy egyszerűen nem írnak ki pályázatokat, így ettől a forrástól már elestünk. A negyedik pillér a jegybevételünk, ami egyrészt nagyon jó, mert teltházasak az előadásaink, másrészt lehetetlen erre alapozni, mert mi kis helyeken játszunk.
A KV Társulat jelenleg meglévő pénze elég erre az évadra?
Nem, mert az állami támogatásokat február 28-ig el kellett költeni, március 1-től pedig egy új, 2024. február 28-ig tartó működés lép életbe. Az erre vonatkozó időszak pályázatait pedig némi késéssel, és az eddigieknél 41 százalékkal alacsonyabb összegről írta ki a minisztérium a 84 szervezet számára.
Hogyan választódnak ki azok, akik kapnak most támogatást? Vagy egyszerűen fűnyíróelv alapján mindenkitől elvonnak 41 százalékot?
A kurátorok nagy titka, hogy melyiket választják a két szörnyű megoldás közül. Ha úgy döntenek, hogy minden társulat ennyivel kevesebb pénzt kap, akkor szinte felesleges adni, mert a maradék semmire sem elég. Vagy a saját esztétikai, művészi elképzeléseik szerint megpróbálják meghatározni, hogy melyek azok a társulatok, akik kapnak, másokat pedig lenulláznak. A kurátorokat ezzel vállalhatatlan helyzetbe kényszerítik. Igaz, bár a szakmai szervezetek kurátorjelöltjei megvannak, még fel sem kérte fel őket a minisztérium. Azaz még azt sem tudjuk, hogy valójában ki fog dönteni rólunk.
Ha a fűnyíróelv nyer, a megmaradt 5,6 millió forint mire elég a KV Társulatnál?
Lényegében semmire.
A március-április még a tervezett módon zajlik ebben az esetben?
Akkor igen, hogyha a jegybevételeink eltartják az előadásokat. Vannak az Örkény Színházban, vagy a Radnóti Színházban játszott előadásaink, ezek szép bevételeket hoznak. Ám az ingyenes, például a gyermekotthonokba vitt Kiállok érted és Kiállok magamért produkciónkat nem fogjuk tudni játszani. (Utóbbi előadásról december 28-i lapunkban írtunk.)
Be tudtak futni külföldi karriert?
Most kezdődött volna el. Tavaly voltunk Brnóban a Médeia című előadásunkkal egy A-kategóriás fesztiválon, ezután több visszajelzés jött, tárgyalunk, ígéreteink vannak. Ám most ezek is teljesen bizonytalanná váltak. Pedig Brnóban a magyar kultúra nagykövetei voltunk.
Lehetséges piaci támogatáshoz jutni, szponzorokra lelni?
Ennek ebben az országban nincs még meg a kultúrája. Illetve azok a cégek, amelyek támogatnak kulturális intézményeket, azokat a sokkal jobb PR-ral és marketing feltételekkel rendelkező kőszínházak már megnyerték maguknak. De ez nagyon jól van így. Nagyon-nagyon nem szeretném, ha most ennek örvén egymás ellen próbálnának kijátszani minket.
Pedig erre van esély.
Mi is a magyar nemzeti kultúra elidegeníthetetlen részei vagyunk. Olyan társadalmilag hasznos és művészi értelemben is magas minőségű produkciókat állítunk elő, amelyekkel megváltottuk a belépőnket a magyar kulturális életbe a kőszínházak mellé. Ezt a minisztérium is igazolta azzal, hogy a KV Társulat már három rangos művészeti elismerést tudhat magáénak. Két EMMI-különdíjat különböző fesztiválokról, 2021-ben pedig elnyertük az Év társadalmi innovációja díjat a Kiállok érted és a Kiállok magamért című előadásért. Azaz egyik kezükkel adnak, másikkal elvesznek.
Érzékel szolidaritást a kőszínházak, a mainstream kultúra részéről? Nem altruizmusból, hanem jól felfogott érdekből, hiszen a független színház nem csupán egy alternatív őrület, hanem ott alakul ki, amit húsz év múlva a kőszínházakban láthatunk.
Egyelőre mérhetetlen zavarodottságot és kétségbeesést érzek, mert az egész kultúra és innováció területtől elvon 37,5 milliárd forintot a kormány, amit Varga Mihály jelentett be. Az első ostorcsapás jutott nekünk.
Miért nem válnak minősített intézménnyé?
Boldog lennék, ha minősítenének minket, de ennek lehetőségét gyakorlatilag elzárták. Szerves fejlődés útján ma nem lehet minősítésért folyamodni.
Mi lehet a megoldás?
Nem szabad engedni, hogy kijátsszanak minket egymás ellen és nem szabad odasüllyednünk, hogy egymás elől akarjuk elharácsolni a pénzt. A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) stratégiát próbál kidolgozni, ehhez összegyűjti a kulturális élet szereplőit és velük együtt próbál gondolkodni a jövőnkről.
Mi lesz, ha mégis csak az az 5,6 millió forintjuk marad?
Nem akarok ebben még gondolkodni. Ha mégis így lesz, akkor alvó üzemmódba kerülünk. Nem fogunk tudni új produkciót bemutatni, 8 munkatárstól meg kell válnunk, és valószínűleg nekünk kettőnknek is önkéntes munkában kell majd továbbcsinálnunk. Ez az egyik út. A másik, amit Szabó Réka jár, aki megszüntette a nagyon fontos és emblematikus Tünet Együttest.
Zajlott-e, zajlik-e egyeztetés a minisztérium és a szakma között?
Úgy tudom, hogy a FESZ rengetegszer kért találkozót Csák Jánostól és az államtitkároktól. Informális találkozások történtek is, de érdemi megbeszélés soha nem volt.
Ha kifogná az aranyhalat, mi lenne a három kívánsága?
Az első, hogy ne ugorjon egymásnak a szakma. Üljön le a miniszter a Független Előadó-művészeti Szövetséggel és a kulturális élet szereplőivel. És számoljanak újra.
Nem naivitás ez? Hiszen egyetlen kincsesládához rohan mindenki.
Tizenöt évvel ezelőtt képtelen és abszurd dolog volt, hogy két színésznő a semmiből nulla háttérrel létrehozzon egy társulatot, ám a KV Társulat még mindig létezik. Ez is naivitás volt.
Készít előadást erről a helyzetről?
Igen, terveink szerint a következő évadban a hatalom és a művészet viszonyáról, ennek dilemmáiról hozunk létre egy produkciót.
FESZ: a korábbi évek átgondolatlan döntései vezettek ide
Nagy Zoltánt, a Független Előadó-Művészeti Szövetség (FESZ) ügyvezetőjét is megkérdeztük a mostani krízisről.
Hogyan alakulhatott ki a mostani, a független színházakat a megszűnés szélére sodró helyzet?
Úgy, hogy az előadó-művészet egésze nem a saját értékeire támaszkodott, hogy meghatározza önmagát, meghatározza saját céljait és fejlődésének irányát, hanem hagyta, hogy a mindenkori politikai kurzus határozza meg számára az értékeket és célokat.
Látnunk kell, hogy az, ami most van, egy hosszú folyamatnak a vége. A mindenkori kulturális kormányzattal nem sikerült olyan viszonyt kialakítani, ami változtatott volna a terület megtűrt, zűrös mostohagyerek státuszán. Jellemzően, hiába igyekezett a FESZ szakmai diskurzust kialakítani a mindenkori kultúrpolitikai tótumfaktummal, rendszeresen azt kellett éreznünk, hogy nem ismerik el ennek a területnek az értékeit, fontosságát, és beágyazottságát mint a szakmába, mint a társadalomba, sem pedig az ezekhez tartozó szükségleteit.
A terület támogatása az elmúlt tíz évben egyáltalán nem emelkedett, de az előadó-művészeti törvény 2011-es módosításának köszönhetően sokkal több szereplő pályázhat működési forrásokra, mint korábban. Tehát azt az összeget, amit korábban körülbelül 80-100 szervezet működési támogatására szántak és terveztek, a módosítást követően 300 szervezetnek tették elérhetővé. A működés támogatásának elaprózódása mellett viszont megmaradtak az előadási kötelezettségek. A legfőbb probléma, hogy ez a környezet nem támogatja a kísérletező, innovatív projektek létrehozását. A „színházgyártás” nem segít az elmélyült munkának, valamint az aprólékos szakmai munkával létrehozott közösségépítésnek. Pedig e területnek ez lehetne az egyik legnagyobb szakmai haszna és minősége.
A korábbi években még egy működési forrásra támaszkodhatott a teljes előadó-művészeti terület, amit többlettámogatásnak neveztek (volt TAO). Viszont ha megnézzük a számokat itt is azt tapasztalhatjuk, hogy míg 2019-ben 37,4 milliárd forintra lehetett pályázni, ez az összeg 2022-re 13,2 milliárdra csökkent. Azt, hogy ebben az évben mennyi áll majd rendelkezésre még nem tudjuk, de ha azt nézzük, hogy a pénzügyminisztérium 34 milliárd forint megtakarítást írt elő a területnek, és hogy ez az összeg szinte pontosan megegyezik a 2019-ben meghatározott támogatás összegével, azt feltételezzük, hogy a tavalyi forrás még tovább fog csökkenni.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a működési támogatásokkal egy időben a projektekre szánt források is beszűkültek. A Nemzeti Kulturális Alap jelenleg a tavaly őszén megítélt támogatások kifizetését vállalta április végi határidővel. Most sajnos nem tudjuk, hogy a kiírások milyen keretösszeggel milyen ütemezéssel kerülnek kiírásra. Ez a késlekedés azt is jelentheti, hogy kimarad egy teljes évad, amikor nem készülnek új előadások, amikor fesztiválok programjai maradnak el, amikor megszakadnak szakmai együttműködések. Mindezek a forrás megvonások egyszerre több irányból rengetik meg a függetlenek sérülékeny struktúráját.
Ki ebben a felelős?
A kormányzatnak a válasza erre a kérdésre egyértelmű: háború, infláció és az energiaárak elszabadulása. Mi azt látjuk, hogy korábbi évek átgondolatlan és átláthatatlan „szakmai” döntései vezettek ide. Az, hogy nem voltak az eltérő szakmai értékekre nyitott egyeztetések, ahol közösen egymás érveit meghallva és megértve alakítottuk volna ki a megoldásokat a felmerülő problémákra.
A FESZ jelenleg annyit tud tenni, hogy tiltakozik az egész kulturális ágazatot ért elvonásokkal szemben, felhívja a figyelmet ezek következményeire, és csak reménykedhetünk abban, hogy a kultúra más szereplői is megteszik ugyanezt értünk. Természetesen közben eljuttatjuk a súlyos helyzet figyelembe vételével kialakított megoldási javaslatainkat a kormányzathoz, mert ha megkérdeznek.
