Négy évtizeddel ezelőtt a Pesti Műsor című hetilapban közzé tették a Popmeccs-szavazás végeredményét. A női első többszörösen is stimmelt. A slágerlistát 1983 márciusának elején Katona Klári Miért ne? című dala vezette, amelyet Az év zeneszerzője, Presser Gábor és Az év szövegírója, Sztevanovity Dusán jegyzett.
Ráadásul szakmai szavazást is tartottak, amelyen a tizenkét kategória felében választották ugyanazt a győztest, mint a közönség. Mindkét lajstromban elvitte a pálmát a Titkaim című, 1981 végén megjelentetett nagylemezének számaival hosszas sikert arató „Lárika”, továbbá Frenreisz Károly (basszusgitár), Tátrai Tibor (szólógitár), az Omega (a legjobb koncerttel), valamint a Presser Gábor–Sztevanovity Dusán szerzőpáros.
A nagyérdemű öt-öt kiválasztottját érdemes felidézni, már csak azért is, mert szinte összeegyeztethetetlen, hogy Presser és Sztevanovity primátusa ellenére az LGT tizedik nagylemeze egyaránt csak negyedik lett. A sorrend csoportonként ez volt:
Az év énekesnője: 1. Katona Klári, 2. Szűcs Judit, 3. Dolly (Hungaria), 4. Koncz Zsuzsa, 5. Csepregi Éva (Neoton).
Az év énekese: 1. Soltész Rezső, 2. Komár László, 3. Balázs Fecó (Korál), 4. Takáts Tamás (Karthágó), 5. Fenyő Miklós (Hungaria).
Az év együttese: 1. Hungaria, 2. Korál, 3. Omega, 4. LGT, 5. V'Moto-Rock.
Az év billentyűse: 1. Balázs Fecó, 2. Presser Gábor (LGT), 3. Benkő László (Omega), 4. Lerch István (V'Moto-Rock), 5. Fenyő Miklós.
Az év szólógitárosa: 1. Tátrai Tibor (Új Skorpió), 2. Karácsony János (LGT), 3. Slamovits István (Edda), 4. Kékes Zoltán (Hungaria), 5. Fischer László (Korál).
Az év basszusgitárosa: 1. Frenreisz Károly (Új Skorpió), 2. Póka Egon (Hobo Blues Band), 3. Novai Gábor (Hungaria), 4. Demjén Ferenc (V'Moto-Rock), 5. Móczán Péter (East).
Az év dobosa: 1. Dorozsmai Péter (Korál), 2. Solti János (LGT), 3. Szikora Róbert (R-Go), 4. Debreczeni Ferenc (Omega), 5. Papp Tamás (Új Skorpió).
Az év muzsikusa egyéb hangszeren: 1. Dés László (klarinét, szaxofon, Dimenzió), 2. Fekete Gyula (szaxofon, Hungaria), 3. Bodonyi Attila (szájharmonika, Hobo Blues Band), 4. Török Ádám (fuvola, Mini), 5. Kollár Attila (fuvola, Solaris).
Az év nagylemeze: 1. Aréna (Hungaria), 2. Gyertyák (V'Moto-Rock), 3. A túlsó part (Korál), 4. LGT X., 5. Oly sokáig voltunk lenn (Hobo Blues Band).
Az év színpadi produkciója: 1. Omega-koncert a Budapest Sportcsarnokban, 2. A Hungaria szilveszteri utcabálja a Blaha Lujza téren, 3. Korál-East koncert a Kisstadionban, 4. A próba (Bach–Presser rockbalett az Erkel Színházban), 5. Sztárcsinálók (a Rock Színház előadása).
Az év komponistája: 1. Presser Gábor, 2. Balázs Fecó, 3. Lerch István, 4. Benkő László, 5. Slamovits István.
Az év szövegírója: 1. Sztevanovity Dusán, 2. Földes László (Hobo), 3. Demjén Ferenc, 4. Horváth Attila, 5. Bródy János.
A Popmeccs-gálát napra pontosan negyven esztendeje, 1983. március 4-én a Kertészeti Egyetem Klubjában rendezték. Voltak, akik ünnepeltek. Balázs Fecó például azt mondta: „Harmadik alkalommal nyertem el Az év billentyűse címet. Örülök az elismerésnek, akárcsak annak, hogy dobosunk, Dorozsmai Péter ugyancsak első helyezést ért el.”
Ezzel szemben a Magyar Ifjúság című hetilap azt írta: „Botrányosnak minősíthető, ahogyan a zenészek – győztesek és vesztesek egyaránt – lefitymálták, kicikizték a közönség vagy a szakma véleményét. Miként azt a rádió jobb sorsra érdemes Reflex Klub című műsorából is megtudhattuk, néhány zenész és együttes nem volt hajlandó más muzsikusokkal egy színpadon fellépni, a győztesek egy része meg sem jelent, másokat meg éppen a közönség fütyült ki.”
A jelek szerint a szakmának a szakma sem volt jó... A kritikus újság a légkörről meg is jegyezte: „Pitiáner személyes érdekek, macska–egér harc, torzsalkodás, marakodás, személyeskedés, gyalázkodás, intrika.” Hozzátette: „A zenészek nagy többsége (...) lábtörlőnek is használható. Aztán ugyanazok a művészek a színpadon az őszinte szó, az igazság bajnokaiként tetszelegnek, és azt marják meg, akihez az előző nap dörgölőztek.” A konklúzió: „A próféták köpenye jó néhány muzsikuson lötyög.”
Nem árt megismételni, ezek a sorok negyven éve láttak napvilágot. Mostanában körülnézünk, és nem egyszer azt érezzük: mintha nem múlna az idő.
