A minap késő este tartok hazafelé, a Jászai Mari téren leszállok a villamosról, a Szent István körúti zebrán négy alak, mint egy cementes zsákot, vonszol valamit, a súly alatt roskadoznak, nyögés hallatszik, tartsd már, mindjárt átérünk, mondják. Első blikkre hajléktalanokra gyanakszom, de melléjük érve látom, négy jól szituált huszonéves magatehetetlen öreget cipel, pulóvere a mellkasáig felcsúszva, mozdulni alig bír, lerakják a földre, mondom, srácok, ne hívjunk mentőt? Hívtunk, kétszer. Jó órája. Mi van vele? Sztrókot kapott. Nem most, egy éve. Talán ittas, de a jobb oldala lebénult, lábra állni nem tud, bottal se. Állítólag egy üveg bor van benne, talán a cukrának se tett jót.
A fiatalok az utcán figyeltek fel rá, mindezt a nejétől tudják, nem bírták nézni, ahogy a törékeny asszony próbálta hazakönyörögni az urát. Segíteni akartak, egy órája várták a mentőket, mindhiába. Gondolták, a hideg járdán megbetegszik, 77 éves, a végén az viszi el, inkább hazacipelik. A zebráig jutottak. Mondom nekik, láttam én már ittas embert, itt nem szimplán erről van szó, hívom a mentőt, ígérik, most már tényleg jönnek. A srácok elcipelik egy padhoz, a bácsi nyelve nem forog, keze nem mozog, féloldalas, totál dezorientált és erőtlen, de ülni legalább képes. Az asszony szótalanul lapogatja, a várakozás során a srácok köszönik a segítséget, mások rájuk se hederítettek, egyébként pedig miféle ország ez, ahol könyörögni kell a mentőért, csak kórházba ne kerüljön az ember, a nagybátyám kiszáradt, úgy leszedálták, nincs elég szakember, így egyszerűbb, a fizetésem hány százalékát fizetem tb-re? Megjön a mentő. Hárman szállnak ki, két lány fiatalabb a srácoknál. Valahogy a kocsiba teszik az öreget. Másfél órás kaland ér véget. Budapest belvárosában. Az Unió 15. leggazdagabb régiójában. Ha ez Monoron történik, az öreg vélhetően reggelre kihűl, és meghal. De sebaj, egy gonddal kevesebb.
Abban az országban, amely az egész EU-ban az egyik legkevesebbet költi egészségügyre, jobban teszi az ember, ha problémájával nem terheli az ellátórendszert.
