– Az utóbbi időben Európa-szerte merülnek fel problémák az oktatási rendszerekkel kapcsolatban. Mit tart a legégetőbb problémának jelenleg?
– A magyar és a portugál példát látva a tanárok bérét emelném ki elsősorban. Persze vannak olyan országok, ahol az anyagi megbecsüléssel nincsen semmi gond. A felsőoktatásról szólva úgy gondolom, nincsen megfelelő befektetés Európában. Az infláció miatt még azokban az államokban sem kielégítő a helyzet, ahol igyekeznek invesztálni az oktatásba. Egyszerűen nincs elég pénz a rendszerben a hallgatók számához viszonyítva.
– Mit gondol a Magyarországon alkalmazott frontális, poroszos oktatási rendszerről?
– A magyar oktatási rendszer nagyon sokat változott az elmúlt tíz évben. Az ESU magyar szervezetével közösen követtük és bizonyos összetevőit kritizáltuk is ezeknek a módosításoknak, leginkább az elmúlt hat évben. Úgy gondolom, nem volt megfelelő konzultáció a kormány és az oktatás főbb szereplői között, az egyetemek alapítványokba való kiszervezését is negatív fejleménynek tartom, miután ez jelentősen sérti a függetlenségüket. A szövetségünkben diákközpontú oktatási rendszerben hiszünk, amelyben az individuális érdekek sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint a kollektívak. Ebben eltérünk a poroszos felfogású rendszertől.
– Mi a véleménye a magyarországi eseményekről?
– Az Erasmus körüli problémákat követtük aktívabban. Ez a téma kapcsolódik a már említett alapítványokhoz, és az ESU többször kifejtette a véleményét különféle nyilatkozatokban. Szükség lenne folyamatos dialógusra a felek között, de ez ügyben személy szerint eléggé szkeptikus vagyok. Olyan alapvető elvekről kellene lefolytatni a vitát, mint az egyetemek függetlensége. Magyarországon kívül egyébként több európai országban is vannak fenyegető jelek. Ezért fontos a bolognai folyamat, amely ezt az elvet próbálja megőrizni.
– A szövetség segíti a magyar oktatás szereplőit bármilyen formában?
– Folyamatos kapcsolatban vagyunk a magyar partnerszervezetünkkel. Az Erasmus témájában közös nyilatkozatot is kiadtunk. Bármilyen probléma alakul ki Európa-szerte, a mi feladatunk az, hogy hangsúlyt fektessünk az adott kérdéskörre, és olyan erővel ruházzuk fel az adott szervezetet, aminek segítségével hatékonyabban tudja képviselni a tagjainak a jogait. Az Erasmus programmal kapcsolatban olyan helyzet alakult ki, amit mindenképpen meg kell oldania a magyar kormánynak, tisztelve az olyan alapvető elveket, mint az egyetemek függetlensége. Nem szabad elfeledni Magyarország kötelességeit az Európai Unió vagy a bolognai folyamat felé. Ez egy olyan probléma, amit gyorsan kell megoldani, mert bár a mostani szemeszterre nincsen hatással, ezeknek a pénzeknek a hiánya jelentős problémákhoz vezethet a jövőbeni jelentkezések idején.
– Mi a véleménye a nemzeti együttműködés rendszeréről?
– Mint egy európai ország, és még inkább, mint a bolognai folyamat tagja, úgy gondolom, Magyarország sokszor akadályt gördít a társadalmi dialógus elé a reformokkal és a törvényekkel kapcsolatban. Egy szabad, demokratikus országban a legfontosabb elem a folyamatos társadalmi egyeztetés, ez egyébként több európai országban is probléma. Ha oktatásról van szó, nem lehet úgy reformokat elfogadtatni, hogy arról nincsen megfelelő egyeztetés a diákokkal, a hallgatókkal, az iskolaigazgatókkal, egyetemi szinten pedig a rektorokkal.
– Mit tanácsol a kormánnyal szemben álló diákoknak?
– A történelem kiválóan mutatja számunkra, hogy a diákság aktivitása rendkívül erős motorja a nagy változásoknak. Érdeklődést kell mutatniuk az ügyek iránt, ki kell fejteniük a véleményüket az adott témával kapcsolatban, ezekhez remek eszközök a diák-érdekképviseleti szervezetek. És végül egy politikatudományi perspektíva: Olaszországban a ’68-as diáklázadások után húsz éven keresztül nem működött diákokat reprezentáló szervezet. Franciaországban meg lehetett figyelni, hogy milyen volt egy ilyen szervezkedés 1968 előtt és után. Ez egyértelművé tette, hogy a folyamatos aktivitás és szervezkedés a kulcsa annak, hogy lényeges változásokat lehessen elérni az oktatásban.
– Szardínia szigetén kezdte az iskoláit. Mi a legélénkebb emléke az ottani oktatási rendszerről?
– Pozitív emlékeim vannak erről az időszakról az életemben. Említésre érdemes adalék, hogy mindig állami iskolákba jártam, a diplomámat is egy államilag finanszírozott egyetemen szereztem meg. Rendkívül hálás vagyok azért az útért, amit bejárhattam az oktatásban, rengeteg szép emléket sikerült szereznem a felsőoktatásban eltöltött éveim alatt. Ugyanakkor számomra negatívumként éltem meg azt a tényt, hogy a szardíniai történelem teljesen hiányzott a tankönyveinkből. Ez egy olyan fals képet alakíthat ki a diákokban, hogy egy történelem nélküli szigeten nőnek fel, ami természetesen nem igaz.
– Mi volt a személyes motivációja a diákmozgalmakhoz való csatlakozásban?
– Már egészen kis koromtól fogva érdekelt a politika, azon belül pedig inkább az aktivizmus. Úgy éreztem, szeretnék aktív lenni a társadalomban, és tenni azért, hogy egy jobb rendszerben élhessünk. Emiatt csatlakoztam az olasz diákságot képviselő szervezethez, az UdU-hoz (Unione degli Universitari), amely az Európai Diákszövetség tagja. Lehetőségem nyílt arra, hogy az érdeklődésemet kombináljam a munkával, és segítséget nyújtsak a diákok és hallgatók számára a jogaik érvényesítésében és a reformokban.
A szervezetben kezdtem el először európai ügyekkel dolgozni, amik szintén régóta foglalkoztattak.
– ESU-elnökként hogyan telik egy napja?
– Meglehetősen intenzíven. Természetesen nem egyedül végzem ezt a munkát, a szervezet struktúrájában van még két alelnök, egy titkár, aki nem foglalkozik politikai feladatokkal, egy tíztagú vezetőségi bizottság és a tematikus koordinátorok Európa-szerte. Ez a pozíció elég éles koncentrációt követel, lényegében reggel kilenctől este hatig készen kell állni bármire. Mindezek mellett pedig még szükséges reflektálni is természetesen a felmerülő kérdésekre, és a távolabbi kihívásokon gondolkozni. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ez egy jutalmazó munka is, egyrészt azért, mert tényleges hatást vagyunk képesek elérni az európai felsőoktatásban, másrészt pedig remek élmény találkozni aktivistákkal szerte a kontinensről. Az évek múlásával pedig arra is rájöttem, hogy mennyire határok nélküli a diákok ügye.
Matteo Vespa
Olasz politológus, az ESU elnöke. Cagliariban végzett politológia szakon, majd Bolognában mesterdiplomázott. Egy évig a párizsi Paris I: Panthéon-Sorbonne egyetemre járt az Erasmus program keretében. Tagja volt az Európai Diákszövetség olasz tagszervezete nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának, majd 2021-ben az ESU-t irányító tíztagú bizottság tagja lett, tavaly pedig elnökké választották. A szövetség 1982-ben jött létre, akkor még csak hét nyugat-európai hallgatói képviselet csatlakozott, később a rendszerváltás után több mint 40 ország szervezetei kapcsolódtak hozzá. A vezető bizottságot a tagszervezetek választják, minden ország két szavazatot kap. Ezelőtt hallgatói szervezetek vezették az uniót, így történhetett meg, hogy 1997-ben a magyar Hökosz állt a mozgalom élén.
