politika;Magyarország;Szijjártó Péter;utazás;Hoppál Péter;hozzászólás;Heti abszurd;

2023-03-05 08:15:00

Heti abszurd: Miniszteri biztos vég, avagy a kultúra morzsái a Sándor-palotában

Az vesse az első követ Hoppál Péterre, aki kiemelt kulturális ügyekért felelős miniszteri biztosként sosem komcsizott és prolizott le még egyszeri Facebook-posztolót a Sándor-palota pompás díszterméből csütörtökön, pogácsák és gyümölcsszeletkék aszkézisében. Egyszersmind még sosem közölte az ismeretlen kilétű B. Nóra civillel, hogy „tetszettek volna választást nyerni”, és hogy „maguknak VÉGE”, így nagybetűvel, de ez már tényleg olyan dühöngő garázdaság a digitális térben, hogy nehezünkre esett pontosan idézni. Pedig itt, papíralapon szimplán az érvek hiányára utal, ami egy civil kommentelő kontra k. k. ü. f. miniszteri biztos viszonylatában rém kellemetlen az utóbbira nézve.

De hát mit van mit tenni, ha egyszer a kérlelhetetlen igazság és a született elegancia az ember gyerekével / miniszteri biztosával van! A kulturális exállamtitkárnak minden oka megvolt a tőle megszokott bőszületre (örüljön B. Nóra, hogy nem húzta ki az internetkábelét!), a hozzászólás ugyanis nem átallotta azt sugallni, hogy esztelen kormányzati rongyrázást örökített meg a dolgos fideszes („De jól éltek! És még a pofánkba is toljátok?”). Pedig nem eszem-iszom történt, az ilyet aligha teszik kirakatba, hanem egyeztetés. „Novák Katalin köztársasági elnök asszony ma a magyar kultúra szereplőivel tartott kerekasztal egyeztetést a Sándor-palotában. Hajrá, minőségi kultúra!” – írta a dolgos Hoppál mester (vagy a digitális porondkezelője, mindegy is). Hajrá, minőségi kultúra és kiadós komcsizás-prolizás egyben, igazán emelkedett teljesítmény egy élő k. k. ü. f. m. b.-től.

Olyan apróságokba most ne menjünk bele, hogy a pogácsából és a gyümölcsszeletkékből (ez a szó hogyan jutott eszébe jogos kifakadás közben?) következik-e, hogy Hoppál kurzusa nem él jól? Ugye! Valójában teljesen mindegy, hogy a kurzus kitartottjainak milyen menázsival szúrja ki a szemét a Novák-palotaszemélyzet, a suta vagyonnyilatkozatukon vagy a virtuóz közpénzvonzásukon nem emiatt lehet röhögni / cifrákat gondolni. „A hatalom énszerintem – mondta Görög Ibolya protokollszakértő – egy erősen tudatformáló szenvedélybetegség, és ennek a káros hatásaiból az intelligencia és a jó ízlés emeli ki az embert”. Milyen igaza van! És mennyire nem csak őszerinte. Napestig lehetne sorolni, ahol az intelligenciában vagy az ízlésben (gyakran mindkettőben) hiányt szenved ez az istenverte rendszer, ami a 48-as „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” címszavakban fogant, de a békét állandó kardcsörtetéssel, a szabadságot az ukránok fegyverletételével, az egyetértést éjfél előtt bepofátlankodott törvényekkel és rendeleti kormányzással teremti meg. A nemzeti együttműködése pedig csupán két- és félmillió együttműködése a hatalom megtartásáért, míg a többség dühönghet, vagy kommentelhet kínjában, hogy furcsa miniszteri biztosok igazítsák el.

Példának okáért nem kellene / nem lehetne a hadsereg főparancsnokának példásan kéktúrázó férjéből szemvillanás alatt alezredest csinálni. Szolgáltunk egykor tisztességben megőszült honvédekkel, akik egészen a főtörzszászlósi rangig jutottak, amikor rajtuk ütött az ádáz nyugdíjaskor. Persze, esetükben a tiszthelyettesi sarzsihoz a diploma hiánya is hozzájárult, amiben Veress baka sokkal jobban áll, de a katonai gyorstalpalás legalább olyan dermesztő, mint a pocakos tábornok, ugye. Bár az utóbbiaknak még lehetnek jó hadicselei, és legalább biztos nem az elfutásra játszanak egy csatában, míg egy hozzá nem értő hiába van jó kondiban, ha kifog rajta egy lövészárokásás a fagyott földben, „atomvillanás jobbról” vezényszó közben.

Ez a hatalom már egyre kevésbé érti a közegét. Kinek ne lenne tudathasadása ilyen kényelmes többséggel, mindent eltorzító propagandával, és ilyen tempóban. Szijjártó Péter például elalél a néhány tízezernyi rajongótáborától (Köszönjük, hogy ennyit dolgozik, Miniszter Úr!), és eszébe nem jut, hogy az egyszeri állampolgár (és/vagy kommentelő) egész életében nem keres annyit, mint amennyit ő hetente eléget gázolajra a kormányzati Airbus valamelyikén. (Egyiptomba mindhárom repült kormánytagokkal, üzletemberekkel, és persze az egyiken a külügy vezetőjével.) Havonta körberepüli a Földet, feszül a melle a büszkeségtől, hogy a gépen alszik, megtakarítva a szállodaköltséget. Meg hát annyi ország van, ahol az elmúlt tíz percben nem járt, igyekezni kell, iszkiri.

Olcsóbb lenne klasszisokkal. Befektetést hoz? Lehet. No de elvek nélkül? Többe kerül a leves, mint a hús. (Az orosz számla / szolgáltatás végösszege a sötét jövőbe vész.) A függetlenségi nyilatkozattal elhíresült elnök, Thomas Jefferson szerint „elvi kérdésekben légy sziklaszilárd; az ízlés dolgában ússz az árral!”. Utóbbi nap nap után sikerül Hoppál felelősnek, ízlés dolgában úgy úszik az árral, mint egy Fásy Ádámba oltott Johnny Weismuller. Elvekre, ennyi kultúra és gyümölcsszeletke mellett, semmi ideje. De nincs egyedül. Völner Pál évekig a korrupcióellenes küzdelemről szónokolt, miközben a hírek szerint menetrendszerűen megérkezett a „hármasokért”.

Ha egy kommentelő nem mindig látja tisztán a szerény politikus kiposztolt pogácsáit, akkor az amiatt lehet, mert elborítja az éleslátását a képmutatás tizenéves tűrése. Szebb korokban rendszerek dőltek össze ilyen sajnálatos félreértések miatt.