Kritikus pillanatban érkezett Teheránba tegnap Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség (NAÜ) főigazgatója. Az iráni nukeláris program egyre inkább fenyegetésként csapódik le a Nyugaton. Nem számít, hogy Ali Hamenei ajatollah az ország legfelsőbb vallási és politikai vezetője azt állítja, nem kívánnak atombombát készíteni, a külvilág nem feltétlenül hisz neki. Ahogyan a perzsa állam újabb és újabb mérföldköveket ér el az urándúsítás terén, úgy csökken a 2015-ben kötött iráni atomalku megmentésének reménye, nő viszont egy esetleges izraeli megelőző csapás veszélye, amely akár regionális háború kirobbantásához is vezethet.
Még azt sem sikerült tisztázni, hogy a világszervezet ellenőrei 2019-2020 között hogyan bukkanhattak három iráni helyszínen is mesterségesen előállított urán nyomára, de a napokban újabb riasztó fejleményekre derült fény. A NAÜ sajtónak kiszivárgott friss jelentése szerint januárban 83,7 százalékosra azaz közel fegyvertisztaságúra dúsított uránrészecskéket találtak a föld alatti fordói létesítményben, ahol számottevő módosításokat hajtottak végre a dúsításhoz használt fejlett IR-6-os centrifugák konfigurációján. A perzsa állam azt állítja, hogy a „dúsítási szintek nem szándékos ingadozásai” állthatnak a háttérben, és nem kíséreltek meg a deklarált 60 százaléknál tisztább uránt előállítani.
Az esettel kapcsolatos riadalomhoz hozzájárul, hogy az Egyesült Államok becslése szerint Iránnak jelenleg mindössze 12 napba telne egy atombombához elegendő mennyiségű és tisztaságú uránt dúsítania. Ezt Colin Kahl, az amerikai védelmi minisztérium politikai államtitkár keddi képviselőházi meghallgatásán árulta el. Árnyalja a helyzetet, hogy William Burns CIA-igazgató múlt vasárnap a CBS-nek arról beszélt, egyelőre nem látták jelét annak, hogy a perzsa állam újrakezdte volna nukleáris fegyverprogramját.
Mindazonáltal az iráni atomprogram körüli fejlemények aggasztóak, különösen annak fényében, hogy a nemzetközi közösség képtelen diplomáciai úton visszafogni, amióta 2018-ban Donald Trump akkori amerikai elnök egyoldalúan felmondta az iráni atomalkut. Az Egyesült Államok kilépésére és szigorú szankciókon keresztüli “maximális nyomásgyakorlására” reagálva a Teherán fokozatosan mondta fel az egyezség nukleáris tevékenységét korlátozó vállalásait.
Az atomalku kiüresédésének folyamatát a 2021-ben beiktatott Joe Biden amerikai elnök törekvései sem tudták megállítani. Hiába kezdeményezett közvetett tárgyalásokat az Egyesült Államok Iránnal a megállapodás helyreállításáról, azok tavaly nyár óta teljesen megfeneklettek és vajmi kevés esély látszik feltámasztásukra. A Nyugat (még a múltban barátságosabb európai hatalmak is) ellenségessé vált a teheráni rezsimmel szemben, miután öngyilkos drónokat szállított Oroszországnak az Ukrajna elleni invázióhoz és kíméletlenül fellépett a nők fejkendőviselése kapcsán tavaly szeptemberben kezdődött tömegtüntetésekkel szemben.
Atomfegyver-közelire feldúsított uránra bukkantak az ellenőrök IránbanGrossi kétnapos látogatásának egyik célja, hogy az egész helyzetet elmozdítsa a mélypontról, és a Nyugat számára aggasztó múltbéli talányok tisztázása érdekében együttműködésre bírja a teheráni vezetést. Az argentin diplomata a tervek szerint ma még a keményvonalas Ebrahím Raíszi iráni elnökkel is tárgyalóasztalhoz ül az áttörésben bízva.
Ha a NAÜ főigazgatója nem jár sikerrel, az növelheti a feszültséget az ügynökség Kormányzó Tanácsának hétfőn kezdődő ülése előtt. A bécsi találkozón az amerikai Wall Street Journal értesülései szerint a 2015-ös iráni atomalkut aláíró európai hatalmak (az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) egy határozat beterjesztését fontolgatják, amely nyilvánosan elmarasztálná Iránt. Az Egyesült Államok egyelőre azonban arra vár, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség milyen megállapításokat tesz a közel fegyvertisztaságú hasadóanyagok kapcsán. A teheráni rezsim korábban jellemzően agresszívan vágott vissza az ilyen hivatalos dorgálásokra, például tovább fokozta nukleáris programját, vagy korlátozta a NAÜ ellenőreinek mozgásterét. A feszültség élezése azonban súlyos következményekkel járhat az egész Közel-Keletre nézve.