Alberta asszony fennhangon énekelte a zsoltárt, közben a templom orgonáján kísérte az atlantai fekete gyülekezetet, ahogy minden vasárnap. Rendkívüli nő volt. Hetvenedik évében járt, eltemette mindkét fiát. De továbbra is töretlenül hitt abban, hogy lehet igazságosabb a világ, és hogy egy keresztény mindig a megalázottak és megszomorítottak pártjára áll, sohasem a hatalmasokéra. Így dicsőítette az Urat, amikor eldördült a lövés.
Alberta Willams King (1904–74) ősei rabszolgák voltak, Afrikából hurcolták be őket georgiai ültetvényekre. Apja lelkipásztor, az Ebenezer baptista templom prédikátora. Tanári diplomát szerzett, de csak kisasszonyként taníthatott – esküvője után az iskolatanács eltiltotta. Ám akkor sem érte be a háziasszony szerepével, amikor a templom fölötti parányi szobácskában berendezkedtek férjével, Michael King lelkésszel. Oda született három gyermekük is.
A nagyobbik fiú – okos, szorgalmas, jó tanuló – egy középiskolai diákvitán beszélt először közönség előtt. Alaposan felkészült, sikere is volt, de hiába: egy fehér tanulót hoztak ki győztesnek. Az anya így vigasztalta könnyes szemű fiát: „Nem változtathatod meg a világot, te csak egy kis néger srác vagy.” Szégyen és büszkeség különös keverékével mesélt erről egy emberöltővel később, amikor az időközben felcseperedett fiatalember megkapta a Nobel-békedíjat (1964).
Közhelyszámba megy, hogy a születő polgárjogi mozgalmat Mahatma Gandhi eszméi ihlették, ám a közvetlen és személyes inspiráció inkább lehetett Alberta, Martin Luther King (1929–68) édesanyja. Minden tőle indult a közösségben, a bajban hozzá fordultak. A kórust is ő alapította a legendás templomban, ahol az apja, majd a férje és a fia hirdetett igét. Atlantában úgy mondták: már saját jogán queen (királynő) volt, mielőtt házassága révén King (király) lett.
Méltósággal viselte a sorozatos megpróbáltatásokat, sorscsapásokat. A fenyegetéseket, s hogy fiait a békés ellenállás miatt börtönbe zárták. Martint, a mozgalom apostolát orgyilkos lőtte agyon egy memphisi motel erkélyén. A másik fiú, Alfred jó úszó létére kerti medencébe fulladt (1969). Halálát hivatalosan balesetnek minősítették, de máig sokan hiszik, hogy szintén merénylet áldozatául esett. Egyik King fivér sem érte meg a negyvenet.
Alberta asszony mindvégig kivételes lelkierőről tett tanúságot. Nem adta fel, tette a dolgát tovább, másokért. Megőrizte hitét. És rendületlenül dicsőítette az Urat, abban a pillanatban is, amikor a lövés eldördült, és a gyilkos golyó fejen találta.
A tettes, a 23 éves fekete Marcus Chenault azt vallotta a nyomozóknak, gyűlöli a keresztényeket. Előzőleg ismerőseinek azzal hencegett, hogy róla fog beszélni Amerika.
A fiatalembert halálra ítélték. Hogy mégsem villamosszékben végezte, hanem életfogytiglan börtönben, azt az áldozat családja érte el. Kingék ugyanis ellenezték a halálbüntetést, és az újabb tragédia sem tántorította el őket meggyőződésüktől. Tették, amit helyesnek hittek: közbenjártak azért, hogy királynőjük gyilkosa kegyelmet kapjon.