Kincs akadt a kezembe, igazi könyvritkaság 1938-ból, amelynek már a címétől is el tetszenek alélni, s hát még attól, ami utána következik… A vaskos kötet címe ily rövidke: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és népe az Árpádházi magyar királyok vérében.
Mindez aranyozott betűkkel, bordó színű, keménytáblás kötésben. Ráadásul számozott példány (a 161. darab) van nálam, a szerző (Sándor József) aláírásával! A kincset egy 95 éves kollégától kaptam kölcsön, kinek volt szerencséje a fent nevezett Vitéz Nagybányai stb. alatt is élnie már, s finoman fogalmazok, ha azt mondom: hangjában nem a legmélyebb melegséggel szólott a Vitéz Nagybányai stb. nevével jelzett korszakról.
Már a könyv ajánlása is magával ragadott, így hangzik:
„Ő FŐMÉLTÓSÁGA VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJÁNAK ÉS VÉRSZERINTI UTÓDAINAK ÖRÖK EMLÉKÉBE, valamint a magyarságnak hont foglaló Árpád fejedelem véréből sarjadt Szent István első magyar király halálának 900 éves fordulójára, az 1938-ik évi augusztus hó 21-ére Székesfehérvárra, mint a Szent István alapította törvénynapok székhelyére, Szent István király emlékének megörökítése céljából összehívott magyar országgyűlés mindkét házának figyelmébe AJÁNLJA A SZERZŐ”.
Nos, amit a szerző a figyelmünkbe ajánl, az nem más, mint egy jókora genealógiai humbug, mely azt hivatott kifejezésre juttatni, hogy a fent nevezett Vitéz Nagybányai stb. magának Álmos fejedelemnek a leszármazottja a Taksony vezértől eredt Vazul-ág révén, így Horthy Miklós első királyi őse nem más, mint az 1063-ban elhunyt I. Béla király.
Ebből már sejthetik, hogy Sándor József milyen dilettáns bakugrásokkal jut el a fent nevezett Vitéz Nagybányai stb. családfájáig. A kormányzót szinte mindenkivel rokonságba hozza, akinek az elmúlt ezer esztendőből a neve valamilyen oklevélben bármilyen formában fennmaradt.
A fontosabb ősök között találjuk a Szemeréket is (de genere Huba), amiből a jelenkorra nézvést az a vicces következtetés szűrhető le, hogy a néhai SZDSZ egykori elnöke, Magyar Bálint, akinek a családfája a Szemerékig (de genere Huba) vezethető vissza, szóval hogy ez a liberális (szitokszó; jobboldalon: fújolás) Magyar Bálint oldalági rokona merészel lenni Horthynak. Szépen vagyunk!
A szerző 1938-ban nyilván nem sejtette, hogy kitartó munkája ily fordulatot vesz, mert az ő szándéka a származási hiba helyrebillentése volt ahhoz, hogy kijöjjön az óhajtott eredmény: a fent nevezett Vitéz Nagybányai stb. magyar királyi trónra ültetése I. Miklós néven. Mert hát hogyan is léphetett volna I. István örökébe egy református kisnemesi család tengerész (!) sarja, aki a családfáját csak Bocskai koráig tudja visszavezetni?! De a szerző addig-addig ügyeskedett, míg a kormányzót csak betuszkolta az Árpád-házba – talán éppen Horthy akarata ellenére.
Előre szólok, hogy tanúi leszünk mi még ilyen családtörténeti csodáknak. Most még csak a húszas években járunk. De jönnek ám a harmincas évek! És a megfelelő évfordulók…