A szervezet többek között kifogásolja, hogy az elemzés alá vett országokban az uniós programokkal kapcsolatos döntéshozatalban és a források elosztásában érintett kormánytagoknak nem kötelező nyilatkozniuk arról, hogy fennáll-e esetükben összeférhetetlenség. Kiemeli, hogy a négy tagállam közül egyedül Magyarországon nincsenek a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatban a kockázatok csökkentését célzó jogi rendelkezések. (Idetartozik, amikor egy köztisztviselő később a területéhez tartozó szerepet vállal a magánszektorban).
Az ESZ felemlegeti azt is, hogy hazánk az egyik legrosszabbul teljesítő ország a közbeszerzések terén is, mivel sok az egyajánlatos és a versenyt kizáró pályázat.
Az Európai Bizottság 2019-ben olyan súlyos hiányosságokat tárt fel az irányítási és kontrollrendszer működésében, hogy minden szerződésre 10 százalékos átalánykorrekciót (pénzügyi felfüggesztést) alkalmazott.
Az EU pénzmosás elleni irányelve bevezette, hogy nyilvántartást kell vezetni az európai uniós támogatások tényleges tulajdonosairól. A jelentés bírálja, hogy a magyarországi és a romániai jegyzékek nem nyilvánosak, míg Németországban és Máltán díjat kell fizetni a hozzáférésért. A tagállamok túlnyomó többségével együtt, Magyarország is elmulasztotta átültetni nemzeti törvényeibe a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló uniós irányelvet.
Az ESZ értékelése megemlíti, hogy Magyarországgal szemben eljárás indult az EU pénzügyi érdekeinek védelmében. Ennek keretében az Orbán-kormány egy sor intézkedést vállalt, amelyek orvosolhatják az összeférhetetlenség kezelésével kapcsolatos problémákat.
