A térség formái

Böhm József neurológus absztrakt gyűjteményéből nyílt kiállítás a budapesti Vasarely Múzeumban. A válogatásban magyar, cseh, lengyel, szlovák, román, osztrák, német és svájci alkotók munkái láthatók.

Geometrikus formák uralják a budapesti Vasarely Múzeumban a Közép-európai Konkrét című kiállítás műveit, melyek dr. Böhm József berlini neurológus, gyűjtő kollekciójából származnak. A tárlaton a látogató is meggyőződhet róla, hogy bár a felhozatal színekben és formában változatos, a konkrét és konstruktív stílusú művek között vizuális kapcsolódások fedezhetők fel.

Ez egyrészt a gyűjtő ízlésének köszönhető, másrészt a tárlat két kurátora, Benedek Barna és Haász Katalin precíz munkájának. A kiállítás két fő alkotója, Klaus J. Schoen és a Németországba 1956-ban disszidált Imre Kocsis, akiknek a terem két végében elhelyezett művei köré csoportosul a többi alkotás. – Izgalmas feladat volt a tárlatot megrendezni, hisz a gyűjteményben sokféle munka található, de mi a művek közt megpróbáltunk színben és formában kapcsolatokat felfedezni vagy szellemi rokonságot – mondja Haász Katalin. A tárlat elején például Maurer Dóra Quod Libet című alkotását láthatjuk, melynek lebegő színmezői összefüggésbe hozhatók Hans Jörg Glattferder szintén térillúziót keltő, formázott vásznaival. A tárlaton geometrikus szobrok is szerepelnek, mint Ingo Glass és Fajó János körökből és sokszögekből felépülő alkotásai, melyek szintén jól „rímelnek” egymásra.

A kollekció tehát egy multikulturális képet fest a térség absztrakt művészetéről, mely összefüggésbe hozható tulajdonosa, Böhm József életével is. A neurológus 1960-ban született Erdélyben, ahol egyrészt többnemzetiségű közegben nőtt fel, majd 1981-ben a Ceaușescu-rezsimet hátrahagyva családegyesítés révén Németországba költözött. – Apai részről szatmári sváb származásúak vagyunk, ezért ki tudtunk telepedni Nyugat-Németországba. Örültünk, hogy így alakult az életünk – mondja Böhm, aki az érettségit megismételve felvételt nyert 1983-ban a Mainzi Orvosi Egyetemre, majd Koblenzben ideggyógyászatot tanult. 2001-től tizennégy éven át a Freibergi Kórház Neurológiai Osztályának vezetője volt, a doktori kutatását a budapesti Semmelweis Egyetemen végezte, 2016 óta pedig Berlinben saját praxisa van. A művészethez a szülei révén került közel, akik nagybányai festők munkáit gyűjtötték, mint Ziffer Sándor, Perlrott-Csaba Vilmos, Nagy Oszkár és Jándi Dávid munkáit. – Mielőtt kimentünk az NSZK-ba, már egy kisebb gyűjteményünk volt, melynek egy részét ott kellett hagynunk Romániában, de sok művet sikerült áthozatni Magyarországra, innen pedig Németországba – meséli a szakember.

Az erdélyi kollekciót később ő is növelte, idővel azonban megkedvelte az absztrakt művészetet, és elkezdte vásárolni a közép-európai alkotásokat. – Úgy vélem, a magyar művészetet is könnyebben meg lehet ismertetni a külföldi közönséggel, ha azt nemzetközi kontextusban helyezem el – mondja Böhm, akit különösen megfog a térség szellemisége irodalom, filmek és képzőművészet terén. A konstruktív műveket pedig azért szereti gyűjteni, mert úgy érzi, ezek az alkotások fejezik ki formailag és szellemileg is univerzálisan a világot. Kollekciójában a konkrét művészet már klasszikusnak számító alkotói kaptak helyet, mint Bak Imre, Fajó János, Haász István, Maurer Dóra és Mengyán András. A gyűjteményébe azonban fiatalabb alkotók művei is bekerültek, melyek vizuális világa a képalkotó programok grafikai megoldásait is felidézik.