Azt hajtogatják, hogy minden drága lett, de Orbán Viktor okkal fogja kivinni Magyarországot az Európai Unióból

Az euróra áttérés önmagában nem járt érdemi áremeléssel, a drágulást mégis érzik, főleg a kuna tavalyi inflációja miatt – erről beszélt lapunknak a megkérdezett drávaszögi magyarok többsége. Horvátország majdnem három hónapja tagja az eurozónának. Volt, aki azt jósolta, hogy Orbán Viktor úgyis kiviszi Magyarországot az Európai Unióból, és biztosan okkal teszi majd ezt, ezért nem is kell Magyarországnak átállnia a közös valutára.

– Drága lett minden, drága… drága – hajtogatta Major József. A férfit a horvátországi Drávaszög egyik kicsi falujában, Izsépen állítottam meg, és arról kérdeztem, hogy miképp változott náluk a megélhetés január óta, mióta déli szomszédunknál a kunát leváltotta az euró. A 61 esztendős férfi akcentusos beszédében a nyelvünkből száz éve kikopott magyar szavak és a horvát kifejezések ekképp keveredtek: – penziós vagyok, nekem eddig is drága volt minden.

– Szóval: nyugdíjas?

– Igen, de nem igazi, hanem invalidszka…

– Leszázalékolták?

– Igen, 160 eurót kapok… Kőműves vagyok, de volt egy baleset… nem bírja a kezem. Egyedül élek, a feleségem meghalt.

Amúgy Major József nem panaszkodott, azt mondta: jut a legfontosabbakra. Ugyanígy fogalmazott a szomszédos Darázs községben az egyedül élő, 80 esztendős Kanizsa Katinka, miközben biciklijét tolva hazafelé tartott: Drága lett minden – morogta – de azért meg lehet élni.

Kő község főutcáján három idős asszony horvátul beszélgetett az egyik porta előtt. Ketten tudtak magyarul, s ők is csak a drága szót ismételgették. Ezt tette Vladimir Pehar is. Az 56 éves férfit a darázsi kávézóban szólítottam meg, amint a kapucsínóját kortyolta.

– Egy euró ötven – intett a kávé felé Vladimir – régen olcsóbb volt.

A kocsmát vezető asszony szerint nem drágult a kávé, régen 12 kuna volt, s az épp másfél euró. Vladimir elvált ember, egyedül él, felesége 1991-ben, a délszláv háború kirobbanásakor elmenekült Magyarországra, vitte magával a pár gyermekét is. Mindketten ott is maradtak. Vladimir napszámos, 4 eurót kap óránként, havonta 600-700 eurót keres.

– Kevés – sóhajtotta. - Régen 5-6 ezer kunát kerestem, az se volt sok.

A horvát kormány az év elején azt ígérte, keményen fellépnek a kereskedők ellen, ha indokolatlanul emelik portékáik árát, s ez lesz a sorsa a drágító szolgáltatóknak is. Már decemberben ki kellett írni az árcédulán, hogy mennyi lesz majd euróban egy-egy termék ára. Az év végén a nemzeti bank által rögzített 7,534 volt a kuna-euró árfolyam, vagyis a kunás árakat ezzel a számmal elosztva kellett eurossá képezniük a kereskedőknek és a szolgáltatóknak. Az euróövezethez korábban csatlakozó államokban fél százaléknál mérsékeltebb drágulást hozott az unió közös valutájának bevezetése, a horvát pénzügyi szakemberek is hasonló áremelkedést prognosztizáltak. Csakhogy tavaly Horvátországban jelentős volt az infláció, a statisztikusok 10,6 és 12,7 százalék közé tették a mértékét. A drávaszögi magyarok közül volt, aki úgy vélte, hogy a drágulás nem is az euróra történő átállás következménye, hanem a kunában elszenvedett inflációé, amit főleg az év végén találtak magasnak.

A darázsi boltos, Szanella Gulcsics azt mondta, eddig nem kapott árellenőrzést, de nem is tart tőle, mivel ő valamennyi áru esetében a hét és feles osztóval írta át az árakat euróra. A 43 éves asszony 1998 óta férjével közösen viszi a falu vegyesboltját. Az üzlet minden áruja alatt euróban és kunában is olvasható az ár, Szanella szerint a helybéliek horvát pénzben kalkulálnak, hiába kapják a fizetésüket immár a harmadik hónapja euróban. Ugyanakkor elismerte, hogy vannak áruk, amiknek felment az ára, de nem a váltás miatt, hanem azért, mert a gyártók és a nagykereskedők emeltek.

A száz vendéget befogadó csúzai Kovács csárdában az aldunai recept alapján főzött halászlé a slágerfogás. Sipec Árpád – akinek apja 25 éve a csárda tulajdonosa – ugyancsak kitartott amellett, hogy nem emeltek árat az euróra hivatkozva. Árpád, miközben harcsapörköltes túróscsuszákat rakott az egyik asztalra, így beszélt:

Horvát Ivánt a darázsi benzinkútnál állítottam meg, a feleségével három lányt nevelő 40 éves férfi szerint nem rázta meg az országot az euró bevezetése. Az egyik pélmonostori agrárüzemnél dolgozó Iván így vélekedett:

– Tisztességesen csinálták a váltást. A fizetések és a nyugdíjak – átszámítva – ugyanakkorák, mint voltak kunában, és nem érzem, hogy az árak elszaladtak volna. Magyarországnak sem kell félni az eurótól – mondta. Többektől is kérdeztem, hogy szerintük a magyar kormány miért odázza el az euróra való átállást. Azt felelték, hogy Orbán Viktor biztosan tudja, mikor van itt a váltás ideje. De volt, aki azt jósolta, hogy Orbán Viktor úgyis kiviszi Magyarországot az Európai Unióból, és biztosan okkal teszi majd ezt, ezért nem is kell Magyarországnak átállnia a közös valutára.

A Drávaszögi falvak 6 ezer magyarjának túlnyomó többsége feltétel nélküli híve az Orbán Viktornak. Ezt megalapozta, hogy 2004-ben, a Gyurcsány-kormány idején a magyarországi választók referendumon úgy döntöttek, hogy a határon túl élő magyarok ne kaphassanak nálunk állampolgárságot. Ezt a jogot az Orbán-kormány megadta, és számos támogatást biztosított a határon túli magyaroknak, valamint iskoláiknak, egyesületeiknek, egyházaiknak annak érdekében, hogy nemzettársaink a szülőföldjükön boldogulhassanak. Ennek ellenére a horvátországi magyarok száma az asszimiláció és az elvándorlás miatt drámaian fogy, 1991-ben 22 ezren vallották magukat az országban magyarnak, 2011-ben már csak 14 ezren. Friss adatok nincsenek, de számuk legalább ezerrel kevesebbre tehető.

A csúzai Rómer Edina is a magyarok fogyásáról beszélt. A webáruháznál dolgozó, sudár fiatalasszony azt mondta, hogy falujában a lélekszám az ezredfordulón még elérte a 700-at, jelenleg 400-an sincsenek. Aztán elmosolyodott:

Amúgy a Rómer-család is gyarapodott a közelmúltban, hisz Edina húga kislányt szült, ám Csúzán ettől nem lettek többen, mivel a húg immár Villánykövesden él – Svájcban dolgozó – férjével. Amikor a két asszonyt az euró lehetséges horvátországi hatásáról kérdeztem, Edina így válaszolt:

– Szlovéniában az euró bevezetése után feljebb mentek az árak, de a fizetések is, közeledtek a nyugati bérekhez. Talán itt is ez lesz.

Arról, hogy nálunk miért van egyre távolabb az euró, Edina és húga úgy vélekedett: mert ez a jó a kormánynak, a rendkívül magas infláció miatt jelentősen nő az állam adóbevétele. A 700 lelkes Vörösmarton élő Kola Norbert szerint azért lett náluk hamarabb euró, mert a horvát gazdaság stabilabb. Megjegyeztem, hogy Horvátországban a lakosság erős tíz százaléka külföldön dolgozik, ami nem éppen stabil gazdaságról vall. A kőművesként 1200 eurót kereső, 30 éves férfi rábólintott:

– Én is dolgoztam négy évig Németországban, megalapoztam magam, és amikor megszületett a gyerekem, hazajöttem. A horvátok kint összeszedik magukat, és visszajönnek, akik viszont Magyarországról mennek külföldre, kint is maradnak.

Pár házzal odébb a 66 éves Nagy László nem örült az eurónak:

– kezdte a testes férfi, aki a délszláv háborúban vállalt katonai szolgálat okán 500 euró nyugdíjat kap. – Zavar, hogy Brüsszelben mondják meg, mit vehetek a kertemben, búzát vagy bukfencet. Nem kellett volna lemondanunk a kunánkról, az volt a nemzeti valutánk. Becsülöm Orbánt, hogy nem mond le a forintról, az egy érték.

– De nem értékálló – vetettem közbe. – Az euró csaknem kétannyi forintot ér, mint 15 éve.

– Ó, semmi se olyan, mint régen – legyintett a férfi. – Valaha jószágokat tartottam, anyakocáim voltak, jöttek a cocákért, és azonnal fizettek. Ha most jönnek, várhatok a pénzre hónapokig, örülhetek, ha megkapom. Abba is hagytam az állattartást, elegem lett. Ebbe’ a világban semmi se biztos, az euró se.

Csurman Kristofer se gondolta ezt másképp. A 28 éves, csúzai férfi egy agrárcégnél dolgozik, állatokat gondoz, traktoroz, kombájnol, s ha kell, az inszeminátornak segít. A férfi otthon marhákat tart, jelenleg két-két nőstény- és bikaborja van.

– Bővítem az istállót – mutat az udvar másik oldalán álló acélvázra. – Várom a lakatost, hogy fejezze be a hegesztést, de nem jöhet, mert a felesége eltörte a csípőjét, és őrá vigyáz. Évekig teheneket tartottam, de elegem lett: két kunáért vették tőlem a tej literjét, a boltban meg 8 kunáért adták. Veszek 15 bikaborjút, és azokat hizlalom fel.

– Az megéri?

– Semmi se éri meg. Ha kiszámolom, semmi hasznom, olyan, mintha a malacperselybe dobnám a pénzt. De hát magamfajtával mindig kibasznak. Eddig kunában, mostantól euróban. Nekünk mindegy, hogy miben számolnak, rosszul járunk.

– Mégis csinálja?

– Csinálni kell valamit. Vagy nem?