A Twittert bejárta a kép, amint Vlagyimir Putyin letérdelt Hszi Csin-ping előtt és a kínai elnök kezét szorongatta moszkvai találkozójukon. A felvétel nyilvánvaló hamisítvány ugyan, mégis kifejezi kettejük kapcsolatát: az orosz elnök teljesen ki van szolgáltatva a kínai államfőnek. Putyin másként viselkedik a kínai elnökkel, mint másokkal, rá sem lehet ismerni arra az orosz elnökre, aki cinikus felsőbbrendűséggel oktat ki államfőket, vagy éppen kollégáit.
Putyin apró gesztusai is azt jelzik, mennyire egyenlőtlen Peking és Moszkva viszonya. Az orosz gazdaság ugyan a vártnál jobban átvészelte a szankciók hatásait, de csak most kezdődik a neheze: már 2023 első két hónapjában hatalmas volt a költségvetési hiány, s az ország túlélése nagyban függ tekintélyes szomszédjától. 2022-ben Oroszország exportjának csaknem 30 százaléka Kínába irányult, míg importjának 40 százaléka onnan érkezett.
Hszi Csin-ping számára gazdasági szempontból kényelmes a jelenlegi helyzet. Nyomott áron kapja a nyersanyagot az oroszoktól, mivel Moszkva kényszerhelyzetbe került az európai piac nagy részének elvesztése miatt. Oroszország már Kína legfontosabb gázszállítója lett.
Politikai tekintetben Kína számára fontos az orosz kapcsolat, hiszen Pekingnek szüksége van rá az Egyesült Államokkal szembeni rivalizálásban. Először fordult elő, hogy a kínai pártlap külföldi elnök írását közölte címoldalán: Putyin cikkében a két ország barátságát méltatta, de az volt a legérdekesebb, ami az írásból kimaradt. A cikk például nem szólt arról, hogy Oroszország egy második gázvezetéket is építene Kína felé: Moszkva tavaly szeptemberben még azt állította, megegyezés született Pekinggel a Power of Siberia 2-ről. Ezzel szemben Kína elutasította a vezeték Mongólián keresztül tervezett útvonalát. Putyin azt is dicsérte, hogy Oroszország olaj- és szénszállításai Kínába meredeken emelkedtek, de nem említette a Pekingnek nyújtott komoly árengedményeket.
A háború kezdetén ugyan sokan úgy vélték, Peking előbb-utóbb fellép a békéért, 12 pontos, komolyan nem vehető béketerve inkább azt sugallja, hogy az országnak nem is rossz egy elhúzódó konfliktus. Elvégre amíg tart a háború, Oroszországban biztosan marad a tekintélyelvű rendszer és az oroszok Pekinggel szembeni kiszolgáltatottsága. Másrészt eltereli az Egyesült Államok figyelmét arról, hogy valójában nem Moszkva, hanem Kína a legnagyobb ellenfele. S Peking is észrevétlenebbül valósíthatja meg geopolitikai ambícióit.
Minden szövetség, barátság ellenére Kína nem támogatja mindenek felett Putyint. Hszi Csin-ping Moszkvában nem kötelezte el magát jelentősebb vállalásokra, a két vezető közötti közös nyilatkozat általánosságban fogalmaz, szó sincs például arról, hogy beigazolódnának Washington félelmei és Kína fegyvereket küldene Oroszországnak. Pekingnek nem érné meg ekkora kockázatot vállalni Putyinért.
Valójában Hszi moszkvai útja Oroszország szétesésének a kezdete. Ez nem olyan látványos, mint 1991-ben, de nagyon fájdalmas lesz. Moszkva Kína vazallusává válik, lassan minden világpolitikai súlyát elveszíti.