Nagy ív

A magyar kormány fehér-kék-piros, Rosszija feliratú mezben futott ki a pályára, mégis méltatlannak tartja, hogy Putyin segédcsapatának nézik őket. Pedig ami úgy néz ki, mint az oroszok trójai falova és úgy nyikorog, mint az oroszok trójai falova, az az oroszok trójai falova.

Az eddig is árulkodó jelek az elmúlt néhány napban teljesen egyértelművé váltak. Magyarország bejelentette, hogy nem vesz részt az Európai Unió közös lőszer-adományozásában Ukrajnának. A külügyminiszter, az orosz Barátságért érdemrend büszke tulajdonosa, külön hangsúlyozta, hogy az amúgy alapvetően szintén lőszerek vásárlására összeadott egymilliárd eurós közös alapba befizetett egy százaléknyi magyar hozzájárulás sem a védekező szomszédot, hanem majd az Észak-Balkánt (?) segíti majd. Magyarország nem vétózott, de nem is tehette volna, hiszen a többiek egyszerűen lesöpörték az asztalról a véleményét. A magyar igazságügyi miniszter nem írta alá a Vlagyimir Putyin elleni nemzetközi elfogatóparancsot üdvözlő európai uniós nyilatkozatot. A magyar kormány nem vétózott, mindössze megakadályozta az uniós egységet, amely persze nélküle is elfogadta a dokumentumot. Aztán Magyarország egyetlen tagállamként nem járult hozzá a NATO-Ukrajna tanács összehívásához, amelyet azonban az eddigi eljárást sutba dobva mégis összehívtak, mire Budapesten annyit tudtak kitalálni, hogy az aktus sérti a NATO egységét.

Szövetségeseinknek elfogyott a türelmük. Már nem érdekli őket, hogy mit akar Orbán, mit hazudik Szijjártó, min mosolyog Navracsics és van-e bármi jelentősége Novák Katalin a többiekétől árnyalatnyira eltérő szavainak. A magyar kormány nem értette meg, hogy a kontinensen most mindent az orosz agresszióhoz való viszony határoz meg, ezért hitelével egyetemben partnereinek jóindulatát is elveszítette.

Kizárni nem tudják Magyarországot, hát úgy tesznek, mintha nem létezne. Innen már egy döntetlen is szép lenne.