Két héttel, április 5-ére halasztotta a Kúria azt a döntést, amelyben hat, halmozottan fogyatékos ember elhelyezése és kártérítése ügyében mondta volna ki a végső szót.
A hatodik éve tartó tartó bírósági ügyben a felperesek képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, Boros Ilona, a civil szervezet jogásza az egyik szakember. Ő úgy fogalmazott: „bár hónapok óta a Kúriánál van az ügy, ennek ellenére további két héttel elhalasztották az ítélethirdetést.” – A családok érzelmileg készültek arra, hogy végre véget ér az egész tortúra – fogalmazott. „Érzelmileg is iszonyatosan meggyötört emberekről beszélünk, akiket próbáltunk felkészíteni arra, hogy akár el is veszíthetjük a pert.” Mint mondta, most mindenki végtelenül csalódott.
Schilling Magdolna, az egyik sérült édesanyja a tárgyalás után lapunknak úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy itt nem a gyerekeik számítanak. Mint mondta, az állami szervezetek részéről elhangzott például, hogy nem történt meg a gyerekeik szükségleteinek a felmérése. – Ez teljesen értelmezhetetlen, hiszen ilyen akkor történik, ha van egy adott intézet, ahonnan a beköltözés előtt kijönnek szakemberek, és megnézik, hogy a majdani gondozottnak milyen ellátásra van szüksége. Csakhogy a mi esetünkben éppen arról van szó, hogy nincs intézet, tehát nincs is honnan kijönni. Az édesanya szerint az egész időhúzás arról szól, hogy meghaljanak az felperesek, és akkor az állam pontot tehet az ügy végére. – Mind a hat szülő 60-80 éves, a gyerekeink pedig súlyos betegek. Szerdán négy szülő várta a Kúrián a döntést.
Két hét múlva a gyerekeink is ott lesznek, a bírák nézzenek csak a szemükbe.
Lapunkban korábban megírtuk: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be tavaly augusztusban a Kúriához, miután a hat, halmozottan fogyatékos gyereküket otthon ápoló család áprilisban másodfokon is nyert az állam ellen, egy 2017-ben indított eljárás végén. A pert a TASZ indította az édesanyák és már felnőttkorú, 30-50 éves gyermekeik képviseletében, miután hiába vártak segítséget az államtól. Boros Ilona azt mondta, a szülők szerették volna, hogy az évtizedek óta tartó otthonápolás után segítséget kapjanak, és az éjjel-nappal gondozást, ápolást igénylő, súlyosan és halmozottan fogyatékos felnőtt gyerekeik beköltözhessenek egy kis létszámú, úgynevezett támogatott otthonba. Az állam felajánlott ugyan elhelyezést, de csak a határ menti, fővárostól 200-300 kilométerre lévő, régi kastélyokból átalakított, több száz fős tömegintézetek egyikében. Ezeket meg is nézték a szülők, de amit ott tapasztaltak, az traumatizálta őket – fogalmazott Boros Ilona hozzátéve: „Szedált emberek vegetáltak a nagyipari léptékű intézményi keretek között. A szülők kijelentették, amíg ők élnek, a gyerekük biztosan nem kerül ilyen helyre.”
Van ennél lejjebb? Édesanyák és fogyatékos gyerekeik ellen perel az államA Fővárosi Törvényszék tavaly áprilisban kimondta: „az állami szervek mulasztása súlyosan sérti a hat felperes család személyiségi jogait”, és számukra azonnal létre kell hozni támogatott lakhatási férőhelyeket Budapesten, vagy annak körzetében. Amíg ez nem készül el, addig olyan szociális szolgáltatásokat kell biztosítani, amilyeneket egy ilyen otthonban is megkapnának a pert nyert fogyatékos emberek. „Az elszenvedett súlyos lelki szenvedéseik miatt fejenként 5 millió forint nem vagyoni kártérítés is megilleti meg őket”. Megállapította a bíróság azt is: az állam sérti a fogyatékossággal élő emberek és az őket otthon gondozó szüleik személyiségi jogait azzal, hogy nincs olyan lakás, amelyben a felnőtt fogyatékos emberek támogatással élhetnének.
Ez volt tehát az az ítélet, amit az alperes Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, és az egykori Emberi Erőforrások Minisztériuma után a szociális területért is felelős Belügyminisztériuma nem fogadott el. A Kúriának pedig most meg kellett volna erősítenie, vagy el kellett volna utasítania a döntést.
Schilling Magdolna korábban azt mondta: a tavalyi ítélet után az állam ki akarta ugyan fizetni az 5-5 millió forintot, de a szülők közösen, jogi tanácsra úgy döntöttek, megvárják a per végét. Mert ha a Kúria másképp dönt, akkor kamatos kamattal kell visszafizetni a megítélt összeget. Ezt pedig nem merték vállalni. Az ítélet szerint saját otthonukban szociális szolgáltatásra, segítségre is jogosultak lennének, ez ügyben viszont senki nem kereste őket. Így
továbbra is segítség nélkül pelenkázzák, etetik, fürdetik gyerekeiket az idős szülők, akik közben egyre betegebbek, évről évre nehezebben bírják a fizikai terhelést.
Van olyan anya, aki 70 éves elmúlt, az édesapa pedig 84 éves. Egy másik szülő a súlyosan fogyatékos, autista gyermeke mellett 40 éve egyetlen éjszakát sem aludt át. Többségük egyedülálló nő, és mindannyian nehéz anyagi körülmények között élnek. A halmozottan sérült gyermekeik állapota is romlik, egyikük a pereskedés alatt meghalt.
