Nehezen megy a visszatérés a normál üzemmenetre a kórházakban, miután februártól az intézményeket ismét a teljesítményük alapján, és nem pedig egy havi átlagösszeggel finanszírozzák. Erre utal az Országos Mozgásszervi Intézet (OMI) főigazgatójának a lapunk birtokába jutott levele, amelyet tagkórháza, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet munkatársainak küldött.
Ebben arról tájékoztatja kollégáit, hogy a finanszírozás-váltás „rendkívül gyengén” sikerült, „az ellátott betegek száma nem érte el a szükséges szintet.” Mint azt Poór Gyula főigazgató írta, a korábbi átlagfinanszírozás összegénél 150 millió forinttal kisebb a bevétel, az áprilisi bérek és járulékok kifizetéséhez sem elegendő. „Az áprilisi fizetések teljesítése nagyon komoly nehézségekbe ütközik, nem beszélve a legszükségesebb dologi kiadásokról (betegélelmezés, gyógyszerigénylés) költségeinek biztosításáról. Az világosan látszik, hogy a februári teljesítmények az intézet működőképességét nem tudják biztosítani, az csak az ellátott betegek számának és így a finanszírozási bevételek jelentős növelése révén valósítható meg.”
A főigazgató a levelében megnevezi két kollégáját, akik havonta és osztályonként megadják a kötelezően teljesítendő kvótákat a betegellátó osztályok számára. Megjegyzi azt is, hogy
pontosan tudja, hogy nincs elég szakdolgozó a „teljes ágykihasználás realizálásához”, de a feladatot annyi ápolóval kell megoldani, amennyi van.
Beszéltünk az intézmény több dolgozójával, akik megerősítették, hogy rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Február 6-án jelentették be, hogy visszamenőleg, a hó elejétől állítják vissza a teljesítmény-finanszírozást. – Addig az volt a mondás, hogy az átlagfinanszírozás miatt lehetőleg minél kevesebb beteget vegyenek fel az osztályok, mert akkor kevesebb lesz a költség. Most meg hirtelen azonnal meg kellene tölteni az osztályokat, az ágyakat beteggel, de lehetőleg úgy, hogy közben ne költsünk semmire, se gyógyszerre, se laborra, se kötszerre – mondta egyikük, aki azt is hozzátette: ápolót, műtősnőt nem tudnak felvenni.
A szakdolgozók közül többen is elmondták: nem elég, hogy a magas infláció ellenére elmaradt a januári béremelésük, most a főigazgató arról tájékoztatta őket, hogy az áprilisi bérük „teljesítése nagyon komoly nehézségekbe ütközik.”
Lapunk a levélben leírtakkal kapcsolatban érdeklődött az Országos Kórházi Főigazgatóságtól, a kórházfenntartó Poór Gyulához továbbította kérdéseinket. Az intézmény főigazgatója válaszában jelezte, hogy
ő motivációnak szánta a főigazgatói utasítást.
Mint írta: annak célja és tárgya az osztályos teljesítmények növelése, és ezáltal a várólistákon lévők mielőbbi ellátása volt. Megjegyezte: a betegellátásért kapott finanszírozás a fedezete a munkatársak fizetésének és a gyógyítás egyéb költségeinek is. Hozzátette: „A csökkent februári betegellátás – ahogy fogalmaztam – valóban nehézséget jelent számunka, de egyáltalán nem lehetetleníti el a bérek, a járulékok és a szükséges dologi kiadások (betegélelmezés, gyógyszerelés, stb.) biztosítását, mivel a különbözetet az intézet a korábbról rendelkezésre álló finanszírozási összegekből fedezni tudja. A betegellátás tehát, a nehézség ellenére, mindebből semmit sem érez meg, és (…) továbbra is kiemelt országos intézeti szinten folyik.”
Miután több forrásunk is jelezte, hogy az OMI-ban tapasztalat probléma nem egyedi, máshol is küszködnek a normál ütemű betegellátásra való visszatéréssel érdeklődtünk a Magyar Kórházszövetségnél is, hogy erről mit mutatnak az adataik, tapasztalataik. Tőlük azt választ kaptuk, hogy egyelőre tájékozódnak.
