A trend
Az Egyesült Államok az első világháború alatt használta először a nyári időszámítást, s ez a háború végéig tartott. A második világháború alatt ugyanakkor egész évben a nyári időszámítás volt érvényben az országban. 1966-tól szövetségi törvények rögzítik, hogy mikor kell kezdődnie és véget érnie a nyári időszámításnak. Ezt módosította a 2005-ös energiapolitikai törvény, amely meghatározta, hogy 2007-től kezdődően március második és november első vasárnapján kell átállítani az órákat, tehát három vagy négy héttel korábban kezdődik a nyári időszámítás, és egy héttel később ér véget az addig érvényben lévő szabályozáshoz képest. Nem létezik nyári időszámítás Arizona államban, Hawaiin és a legtöbb amerikai külterületen, valamint a kanadai Saskatchewan tartományban, Brit Columbia egy régiójának egy részében, a Yukon Területen, a Nunavutban lévő Southampton-szigeten és az Arizonával határos mexikói Sonora államban.
Egyes országok már eltörölték a nyári időszámítást. Ezen államok közé tartozik Izland, Kína, Oroszország, Belarusz és Törökország. Legutóbb pedig Brazíliában, 2019-ben hagytak fel a nyári időszámítás alkalmazásával. Mexikóban 1996 és 2022 között április első vasárnapján álltak át a nyári időszámításra, tehát egy héttel később, mint Európában, s ez október végéig tartott. Tavaly azonban az ország szintén felszámolta a nyári időszámítást.
Sok, az Egyenlítőhöz közeli országban ugyanakkor sosem létezett nyári időszámítás, mert a napfelkelte és a napnyugta ideje csak kismértékben tér el. Így nyáron és télen alig van különbség a megvilágítás idejében.
A sarkkörökön pedig az évi egy óra oda-vissza váltás messze nem lenne elegendő, mivel ott a napfelkelte ideje hat órával változik.
Európai javaslatok oda és vissza
Az a hagyomány, hogy Európában tavasszal és ősszel átállítjuk az órákat, még az Európai Uniót megelőző időkre nyúlik vissza. Bevezetésére először az első világháború alatt került sor az energiatakarékosság érdekében, majd több ország a 70-es években újra alkalmazni kezdte a rendszert.
Az EU először 1980-ban rendelkezett a nyári időszámításról, míg a jelenlegi irányelv 2001-ben lépett hatályba. Ez kimondja, hogy a nyári időszámítást használó tagállamokban március utolsó vasárnapján kell átállítani az órát, majd október utolsó vasárnapján kell visszaállni a standard időre, ami a téli időszámítás.
Az elmúlt években azonban többen kétségbe vonták az évenkénti kétszeri óraátállítás értelmét. Ellenzői szerint a váltás megzavarja az emberek természetes bioritmusát, és nem jár jelentős energiamegtakarítással sem. Hívei viszont azzal érvelnek, hogy ösztönzi a nyári szabadidős tevékenységeket a hosszabb nappalok révén.
Az Európai Bizottság (EB) 2018-ban javasolta a nyári időszámítás eltörlését, miután a nyilvános konzultációban részt vevő 4,6 millió európai polgár elsöprő többsége a megszüntetését szorgalmazta. Az eredményt némileg torzította, hogy az összes válasz 70 százaléka Németországból érkezett. A jogszabálytervezet értelmében a tagállamok választhatnának, hogy „állandó nyári” vagy „állandó téli” időszámítás mellett maradnak-e.
A brüsszeli testület által benyújtott előterjesztést az Európai Parlament 2019-ben megszavazta azzal, hogy az 2021-től lépjen hatályba. De a tagállamok, amelyeknek szintén jóvá kellett volna hagyniuk a javaslatot, nem tudtak egyetértésre jutni róla. Ezért fennmaradt a jelenleg hatályos szabályozás, amely egyórás átállással hosszabbítja meg a nyári világos órák számát.
Humán, környezeti és gazdasági hatások
Hogy lehet-e ténylegesen energiát spórolni az óraátállítással a mai körülmények között – és hogy megéri-e a mérleg másik serpenyőjében lévő negatív konzekvenciákhoz képest –, az nem csak a fejlett világ országai számára kérdés. Amikor az ide-oda állítást bevezették, az emberek napirendje még sokkal inkább egységes volt a nagyjából ugyanakkor kezdődő munkaidő és iskola miatt. Ma az egyedi foglalkoztatási formák, a távmunka, a mikrovállalkozások és az önfoglalkoztatás tömegessé válásával mindez megkérdőjelezhető. Olyannyira, hogy egyes államok inkább már az óraállítás eltörlésétől remélnek megtakarítást.
Tavaly ősszel Észak-Macedóniában kis híján megszüntették a téli időszámítást (azaz maradtak volna a nyárinál télre is), mert úgy kalkuláltak, hogy jobban járnak vele. A kiindulópont a gáztartalékok vészes megfogyatkozása, illetve az árammal történő takarékoskodás szándéka volt. Bár az Európában – még ha annak perifériáján is – szokatlan lépésre végül nem került sor, önmagában az észak-macedóniai dilemma is jelzi: az időugrás előnyei még energetikai szempontból sem egyértelműek – más szempontból viszont szinte csak hátrányai vannak. A legfontosabb – és általában ezzel érvelnek az óraátállítást egyre egyöntetűbben ellenző nemzetközi zöldszervezetek –, hogy az emberek és különösen a gyerekek bioritmusa nagyon rosszul tűri az ilyesfajta radikális beavatkozást. (A megszokottnál egy órával hamarabb kell fölkelni, ami gyerekkorban kifejezetten drasztikus változásnak számít.) A következmények az átmeneti vagy tartós figyelemzavartól az átállítás időszakában gyakoribbá váló megbetegedésekig és balesetekig széles skálán húzódnak – és nem csak a gyermekeknél:
közlekedési incidensből, háztartási balesetből, sőt, a családon belüli erőszak eseteiből is több van ilyenkor. Az ok a cirkadián ritmus vagy más szóval a biológiai óra megzavarása,
ami az ébrenlét-alvás váltakozásán túl többek között a hormonok termelődéséért, a sejtek megújulásáért és a testhőmérséklet normál ingadozásáért is felelős. Külső zavaró körülmények híján az ember cirkadián ritmusa igen szűk határok között változik, amiből az következik, hogy akkor élünk egészségesen, ha nagyjából ugyanabban az időpontban kelünk, illetve fekszünk mindennap. A ritmus megzavarása akár depressziót, hosszan tartó alvászavart, elhízást, magas vérnyomást, cukorbetegséget is okozhat, a nap közbeni álmosság, illetve a koncentrációzavar, sőt az infarktus is a kifejezetten gyakori tünetek közé tartozik.
Ha mindezt mérlegre tesszük, egyáltalán nem biztos, hogy érdemes játszani az idővel. Még azokban az országokban sem – mint például Magyarországon –, ahol arányaiban viszonylag keveset változott az életritmus a múlt század második fele óta. Bár évente ismétlődő pontos mérések nem ismertek, úgy tudni, a rendszeriránytó Mavir szerint az átállítás után legfeljebb egy hónapig érvényesül valamilyen mérsékelt energiafogyasztás-csökkentő hatás.
Jelenleg a világ országainak kevesebb mint 40 százaléka váltogatja a nyári és a téli időszámítást, bár a közel 200 ország közül 140 már használta időlegesen vagy tartósan.
Afrika és Ázsia nagyobbik fele például tartózkodik az óraátállítástól, Dél-Amerika, illetve a világ túlfeléről egy országnak nézett, valójában államszövetségi rendszerű Ausztrália pedig megosztott.
Az Egyesült Államok is az állítgatás eltörlésére készül – például azért, mert Indianában, ahol egzakt módon megmérték, kiderült, hogy nem spórolással, hanem fogyasztástöbblettel jár az átállás –, igaz, egy jelenleg futó törvényjavaslat szerint úgy, hogy a nyári időszámítást állandósítanák.
Bár Magyarországon sokan szovjet találmánynak gondolják, az óraátállítás ötlete is amerikai eredetű: Benjamin Franklin vetette fel először 1784-ben (egyesek szerint csak tréfából), hogy ha az emberek mindig együtt kelnének a nappal, rengeteg energiát lehetne megspórolni. Innen üzenjük a hat évvel később elhalálozott amerikai államférfinak, hogy az emberiség több millió éven át együtt kelt és feküdt a nappal, ettől eltérő szokásokat csak az ipari civilizáció alakított ki.
Legyen egy időszámítás, és lehetőleg a nyári
A Publicus Intézet a Népszava megbízásából még 2021-ben végzett országos reprezentatív közvélemény-kutatást az óraátállításról.
A válaszadók kétharmada azt mondta, ha választhatna időszámítást, a nyári mellett döntene, amikor este tovább van világos. A megkérdezettek negyede (26 százalék) szerint a téli a jobb, amikor reggel hamarabb világosodik.
Tízből nyolc megkérdezett szerint jobb lenne, ha nem állítanánk át évente kétszer az órát, hanem egy időszámítás lenne hazánkban és Európában. Mindössze 13 százalék gondolta másként. Bár minden korcsoportban többségben voltak azok, akik inkább a nyári időszámítást választanák, a 45–59 év közöttiek 30 százaléka, illetve a 60 évnél idősebbek 29 százaléka szerint a téli időszámítás lenne a jobb. Közel minden hetedik megkérdezett úgy tudta, hogy az óraátállítás azért van, mert konkrét gazdasági haszon származik belőle, míg tízből négyen úgy gondolták, már nincs semmilyen gazdasági jelentősége, továbbá tízből szintén négyen úgy tudták, hogy az egész csak egy hagyomány.