futball;interjú;történelem;Ungváry Krisztián;Nagy-Magyarország;

Ungváry Krisztián: A nevetségesség határát súrolja, hogy Nagy-Magyarország a határon túliakkal való összetartozás jelképe

Az ilyen jelképek használatát a történész kútmérgezésnek tartja. Interjú.

A csütörtöki kormányinfón is szóba került a téma: a Magyar-labdarúgó Szövetség (MLSZ) arra jutott, hogy mégsem tiltja ki a stadionokból a Nagy-Magyarországot ábrázoló szimbólumokat. Jó döntés?

Nyilvánvaló, hogy a Nagy-Magyarország-szimbólum használata provokáció. Ismerem ugyan a szurkolók érveit, hogy ez csupán egy történelmi emlék, de az a probléma, hogy a másik fél szempontjából ugyanez a jelkép ellenkező előjelű jelentést hordoz. Nagy-Magyarország a magyar szurkolók számára arról szól, hogy azt érezhessék, egy olyan meccsnek a részesei, ahol szimbolikus győzelmeket arathatnak a másik felett. Arra a kérdésre azonban, hogy jó döntést hozott-e az MLSZ, nem tudom az egyértelmű választ. Nagyon nehéz meghúzni a határvonalat, hogy hol végződik a szabad véleménynyilvánítás, és hol kezdődik a közösség elleni izgatás, illetve az, ami az ízléstelensége miatt nem vállalható. Azt a játékot ugyanis, hogy olyan típusú szimbólumokat használ valaki, amelyekkel másokat szándékosan irritál, rengeteg helyen űzik. A fő problémát nem is abban látom, hogy Nagy-Magyarországot hivatalosan be kell-e tiltani a stadionokban, vagy sem, hanem abban, hogy az állam felelős vezetői részéről ezen a téren nemhogy példaadás nincs, hanem nyílt „ráutaló magatartással” próbálják legitimálni a kettős beszédet és ezt a szimbolikát. Miközben pontosan tudják, mit tesznek ezzel.

Említhetjük akár Orbán Viktor miniszterelnököt, aki pár hónapja egy válogatott meccsen nagy-magyarországos sálat viselve fotózkodott.

Pontosan erről beszélek. Régebben az autóján is nagy-magyarországos matrica volt. Amennyiben fontos számunkra a határon túli magyarság érdekképviselete, akkor ezt nem történeti, hanem etnikai alapon kellene megvalósítani. Ha valaki etnikai térképet vinne a meccsre, akkor azt bizonyos fokig még meg is tudnám érteni, bár nem biztos, hogy szerencsésnek gondolnám. A történeti térkép azonban súlyosan terhelt, mégpedig azért, mert ebben a kontextusban egy olyan magyar szupremácia (felsőbbrendűség) üzenetét hordozza, amelynek a nem magyar nemzetiségűek – nagyon finoman fogalmazva – soha nem örültek igazán. Ez nem kompatibilis, nem egyeztethető össze az Európai Unió értékrendszerével. Az ilyen jelképek használatát konkrétan kútmérgezésnek tartom.

Az MLSZ szerint Nagy-Magyarország – a történelmi Magyarország tisztelete mellett – a határon túli magyar szurkolókkal való összetartozást szimbolizálja. Elképzelhetetlen, hogy kialakuljon ilyesfajta értelmezés?

Ez olyan szinten posztmodern és álságos állítás, ami már a nevetségesség határát súrolja. Képzeljünk el egy Magyarország-Szlovákia meccset, ahol a magyar szurkolók Nagy-Magyarországot ábrázoló molinókkal jelennek meg. Nagy-Magyarország nem csupán a magyarokat jelenti, hanem a szlovákokat is, hiszen Szlovákia kompletten szerepel a térképen. Éppen ezért Nagy-Magyarország nem alkalmas annak az üzenetnek a közvetítésére, amire az MLSZ hivatkozik. A történettudományban megkülönböztetik a tényeket és az interpretációkat, értelmezéseket. Az interpretációk lehetősége rendkívül tág. Tehát egy történelmi tényből nagyon sokféle következtetés levonható, de azért nem mindenféle. A tényeknek vétójoga van. A feketéről mondhatjuk azt, hogy egy szín, mondhatjuk azt, hogy egy sötét szín, de azt nem mondhatjuk, hogy fehér. Éppen ezért erről a térképről, amely a teljes Szlovákiát tartalmazza, nem mondhatjuk azt, hogy csupán a határon túli magyar szurkolókkal való összetartozásról szól.

Varga Mihály pénzügyminiszter sem hagyta szó nélkül az MLSZ döntését, a közösségi oldalán jó hírnek nevezte, hogy a Nagy-Magyarország-jelkép visszatérhet a válogatott meccseire. Hozzáfűzte: A foci nem politika.

Ennek az igazságtartalma pontosan annyi, mint annak a kijelentésnek, hogy a közszolgálati televízió pártatlan. Magyarországon a politika napjainkban önti bele a legtöbb pénzt a fociba. Ha a foci nem politika, akkor a politika miért költ rá annyi pénzt, hogy abból tíz egyetemet lehetne létrehozni? A politika minden időben, más országokban is próbált rátelepedni a focira, ennek megakadályozására komoly intézkedésekre van szükség. Különben a szurkolók azokat a meccseket fogják tovább játszani, amelyeket addig a politika játszott.