A jegybank ma tartja az újabb kamatdöntő ülését. Bár korábban az elemzők arra számítottak, hogy talán márciusban az MNB egy tétova utalást tesz a kamatcsökkentési ciklus megkezdésére, mindez a Credit Siusse kvázi csődje, a nemzetközi piacok turbulenciája miatt borítékolhatóan elmarad. Ma a jegybank rekordmagas – 18 százalékos – kamata a forintárfolyam legfontosabb támasza. Ha a jegybank idejekorán elkezdené csökkenteni kamatot más támasz híján újra 400 forint fölé ugrana az euró, ezzel újabb inflációs hullámot beindítva. Ezért nem csökkentheti a kamatot az MNB.
Pedig előbb-utóbb szükség lesz rá, hisz a 18 százalékos kamat fojtogatja a gazdaságot. Ilyen magas kamat mellett a cégek nem vesznek fel forgóeszközhitelt, beruházásba végképp nem kezdenek, és nincs az bolond ember, aki ilyen magas kamatra venne lakást, de még egy mobiltelefont sem. Ebből a szempontból érhető a kormány (Nagy Márton és Orbán Viktor) jegybankot ostorozó kirohanásai.
De a kormány nem végezte el a egyetlen házi feladatát sem. Nem segíti az infláció csökkenését, azzal, hogy kivezetné a maradék ársapkákat, de még fontosabb lenne a kiskereskedelmi különadó eltörlése. Csökkenteni kellene a költségvetés hiányát, ami nem könnyű feladat, de neki kell állni. Versenyképessé kellene tenni gazdaságot, egészségügyi, oktatási és nyugdíjreformmal. Valamint vissza kell építeni a jogállamot, mert ez verseny, a bizalom alapja, és nem utolsósorban az uniós pénzek érkezésének előfeltétele. Ha ezt megtette Orbán, akkor kérheti jegybankot a kamatcsökkentésre.
Láthatóan a jegybank és a kormány között zajlik egy vita, csata a gazdaságpolitikai irányról. Erre a vitára szükség van, hisz a magyar gazdaság zsákutcába jutott a kormány(fő) hibás döntései miatt.
Nem a vita a gond, hanem az, hogy a gazdaságpolitika két centruma – a jegybank és a kormány – két irányba húz, egymás ellen küzd.
Erről szól a kamatvita és ha nem tér jobb belátásra a kormány – akkor csúnya idők jönnek a magyarokra, a forintra, az inflációnkra.